ADATLAP
Te szent kék!
...
Horváth Barbara véleménye:
Kedvenc könyvem a mai napig Moore: Biff evangéliuma, ezt már rengeteg ismerősömnek ajánlottam és ajánlom a mai napig nagy sikerrel. Na ezt a könyvet sajnos nem fogom... Az író és a kék szín iránti elfogultságom miatt évek óta úgy éreztem, hogy ezt nekem muszáj elolvasnom, annak ellenére, hogy maga a könyvleírás annyira nem fogott meg, de hát a vallási témákat se kedvelem, mégis imádtam Biffet, gondoltam legrosszabb esetben az író humora majd megsegít... nem jött be. Nyögvenyelősen ment, valahol a 70. és 100. oldal között úgy voltam vele, feladom. Aztán valahogy mégiscsak átverekedtem magam rajta, talán a pék családja miatt, számomra ők voltak az egyetlen értékelhető és humoros párbeszédforrások alapjai. Így jártam, talán ez egy gyengébb könyve az írónak, ettől függetlenül nem adom fel, fogok még olvasni tőle.
Németh Luca véleménye:
Újraolvasva is vicces.
Ismerős alakok bukkannak fel, akikkel a múlt évben egy művészettörténeti előadássorozaton is „megismerkedhettem”. Ugyanvelük játszik a Picasso kalandjai című film is majdnem.
A görögök és a kék viszonyához annyit hozzátennék, hogy kifejezetten tényleg nem létezett külön szó csak a kék színnek fenntartva, de attól még használták – főleg freskókon, amikből elég kevés maradt fenn, vagy márványszobrok díszítéseként, amikről meg lekopott, de manapság azért kezdik rekonstruálgatni… Szóhasználatban a „glaukos” illik mondjuk a tenger kékjére, persze nem kizárólagosan.
Gintli Júlia véleménye:
Imádom Christopher Moore-t, ez a könyve mégis sokáig pihent a polcon, mert a könyvtári könyveket részesítettem előnyben...
Nem tudom megfejteni miért, de most először nem fogott meg Moore történetmesélése és (lökött) humora... Talán a témaválasztás, talán a szereplők... de lehet, hogy a hiba az én készülékemben van.
Egy-egy humorbomba azért nagyot robbant, de...
Talán még egyszer elolvasom néhány hónap, vagy év múlva, hátha akkor megváltozik a véleményem...
Sz. Tímea véleménye:
Úgy néz ki, hogy ez a második örök kedvencem Moore-tól :) A Biff-et nem szárnyalja túl, de a többi könyvénél sokkal jobb. Úgy látszik, kell valami "történelmi", "valós" dolog a történetbe, hogy jó legyen :) Az impresszionizmus az egyik kedvenc korszakom, úgyhogy különösen érdekelt a könyv. És nem csalódtam: kicsit kattant szereplők, sok humor, szerintem többször olvasós... :)
Ferenczik Judit véleménye:
Nem gondoltam, hogy a 19. századi festők élete ennyire érdekelhet, bár az elején kicsit sokan voltak, nehezebben követtem. Ebben a könyvben kevesebb a humor, viszont ezek alattomosabban vannak elhelyezni. Látszik mennyit dolgozott rajta az író, a kialakított összeesküvés egyszerűen zseniális(főleg hogy valós eseményeket sző a történetbe, mármint többnyire). Henri pedig a legjobb karakter!!!
Gyuró Krisztina véleménye:
"Anyád hogy van, Whistler?"
A Biff evangéliuma mellett ez lett a másik kedvencem Moore-tól. Aki szeretne játékos, vicces, emberközeli bepillantást nyerni a XIX. sz végi Párizs művészeti, főképp festészeti életébe, jó helyen jár. A lapokon feltűnik Monet, Manet, Cezanne, Pisarro, a van Gogh fivérek, Renoir, de az egyik főszereplő alakja Henri /Toulouse-Lautrec/ mindent visz. A történetvezetés csöppet kusza, a fordításban is éreztem néhol furcsaságokat, de a pusztító poénok kárpótoltak mindenért.
Figyelmeztetés: nyilvános helyen olvasni veszélyes!

I-Tar Szabina véleménye:
Imádom Christopher Moore stílusát. Már sok könyvet olvastam tőle, és ez sem okozott csalódást. Nagyon tetszett, hogy a 19. századi festők életét nem a megszokott, klasszikus életrajzírói stílusban mutatja be, hanem vicces és emberközeli módon. A történet nagyon érdekes, mint mindig az író műveiben. Jellemzően a BKV-n utazva olvastam és néha hangosan felröhögtem egy-egy poénon és a többi utas értetlenkedve bámult rám közben... :)
Az is nagyon tetszett, hogy az író segíti az olvasót azzal, hogy a szövegben említett festmények fotói szerepelnek a regényben. Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki könnyed szórakozásra vágyik!
Zsuzsanna Volford véleménye:
A könyv a 19. századi festők életét mutatja be. Az idősík állandóan változik, sokat ugrál vissza a múltba, előre a jelenbe. Betegintést enged a legnagyobb festők alkotási folyamatába, illetve magánéletébe. Kiderül, hogy a festők hogyan kapnak ihletet múzsájuktól, és hogyan képesek remekműveket alkotni rövid idő alatt. Megtudhatjuk azt is, hogy a nagy festőket miért éri fiatalkorukban a halál, illetve egy pékből lett festő és annak barátja segít is abban, hogy megakadályozzák ezeket a korai halálokat.