ADATLAP
Tiltott gyümölcs
...
Fekete Gabriella véleménye:
Felejthető alkotás. Nem volt rossz, kicsit talán nehézkesen indul be, zavaró, hogy mikor felkelti az érdeklődésünk a főhős személye iránt, elvágja a szálakat és egy másik szereplőt emel a középpontba, de a végén a szálak össze fonódnak. Ennek ellenére nem hagyott bennem maradandó élményeket.
5/2
Sáfár Józsefné véleménye:
Itt elég sokan unalmasnak nevezték a regényt, így amikor elkezdtem és tényleg kicsit lagymatag volt én is félretettem pár hétre. Aztán megint elővettem, hogy talán jobb lesz és átrágtam magam az elején egyre érdekesebb lett számomra. Most már örülök, hogy elolvastam. Szerintem jó, mint az összes többi műve.
Borcsa Ferenc véleménye:
Nem tudom, hogy vajon az-e az oka, hogy egy korai könyve az írónak vagy valami más oka is lehet, de annak ellenér, hogy olvastam még könyvet ennek az írónak a tollából, ez a könyv nem ragadta meg az érdeklődésemet. Szinte azt is mondhatnám, hogy nem tetszett, de egy-egy rövid részlet mégis megfogott, de összességében inkább nem tetszett.
Kemendi Tímea véleménye:
Azt hiszem, ez még Jojo Moyes első könyveinek egyike, még érződnek rajta a kezdeti szárnypróbálgatások. Unalmasnak nem mondanám, mert hamar végigolvastam, de nem voltak benne meglepő és váratlan fordulatok. Mivel a többi bestsellerjét már olvastam, kicsit többet vártam. De alapjában véve nem volt rossz. A többi könyvével nagyon magasra tette a mércét, amit ezzel a történettel nem sikerült megütnie:)
Kis-Szótér Andrea véleménye:
Nagyon lassan indult be a történet, és ebből kifolyólag lassan haladtam vele, és már-már szenvedtem az elején. S nagyon furcsa volt, mert így még egy könyvvel sem jártam: nem tudtam kedvelni, szeretni vagy utálni a szereplőket (főleg a múltban) egyszerűen hidegen hagytak. Nem tudom, hogy ez az írásnak volt köszönhető vagy inkább ezért az én lelkiállapotom volt a hibás, de nagyon meglepett. Jojo Moyesnak sokkal, de sokkal jobb könyvei vannak, s mint utóbb megtudtam ez volt ez első regénye. Ezért, megbocsátom neki, hogy nem voltam oda érte. Végül is aranyos volt, bár nem voltak meglepőek a fordulatok, meg úgy az egész. Kipipáltam, de a másik írására nagyon kíváncsi vagyok!
Györfi Judit véleménye:
Nem nyert meg magának ez a könyv! :( Azt gondoltam, hogy egy szövevényes történet amiben lesz sok intrika, kavarás. De semmi. Várható volt hogy az "örökbefogadott" lány beleszeret a család vér szerinti lányának férjébe,lesz egy törvénytelen gyerek, stb. A jelenkorban lévő történetbe Daisy és Daniel illetve Jones szerelmi háromszöge sem lepett meg, arra pedig hogy Guy előkerül, szinte le mertem volna fogadni.
Egy fordulatos regényre számítottam, de egy mondhatni sablonos történetet olvastam.
Szabóné Kicska Mónika véleménye:
Szép történet az összetartásról, az elszakadásról, a helyes/helytelen döntésekről. Tetszik, ahogy a történet fonala kavarog, ahogy múlt és a jelen összefonódik és várakozásra készteti az olvasót, hogy hol fog összekapcsolódni a sok szál. Tetszett a stílusa, a helyszínek, az érzelmek részletes leírása, és a történet vége is!
Rógán Edina Anna véleménye:
Sajnos, egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Eddig semmit nem olvastam az írónőtől, de még vettem ki tőle könyvet a könyvtárból, remélem, az jobb lesz.
Ebben a történetben zavartak a szereplők. Kb. egy olyan személy nem volt benne, akit meg tudtam volna kedvelni. Celia idegesítő volt, ugyanakkor a könyv második felében már sajnáltam. Miromániás, hisztérikus és mániákus hölgyemény. Lottie kezdetben kedvesnek és szerethetőnek tűnt, de aztán felbukkant Guy és teljesen megutáltam. Annyira egyértelműnek vette, hogy neki jár az a férfi, mert beleszeretett. És persze az első adandó alkalommal mindjárt ágyba is bújt vele... És persze terhes lett. Hogyne, ez alap. Guy-t sem értettem, miért kellett megjátszania Celia vőlegényét, ha egyszer nem kellett neki az a szerencsétlen lány...
Aztán ott van a művész-bagázs. Mindenki szembemegy a hagyományokkal, kb. nyíltan felvállalják a másságukat. A viselkedésük alapján abszolút nem ezen a bolygón élnek. Jajj, de nem szeretem az ilyen népeket...
A könyv második fele már nagyjából napjainkban játszódik: ismét kapunk egy szentimentális, buta és tutyimutyi friss anyukát, aki nagyon nem tud mit kezdeni a magányával. Oké, belátom: nála lehet észrevenni talán egyedül valami jellemfejlődést. A végére viszonylag normális lesz. Celia lánya, Camille egészen kedves személyiség, bár volt egynéhány dolog, amit nem értettem vele kapcsolatban, de ezen már fenn sem akadtam.
Összességében ez egy limonádé-könyv, egy olyan sztorival, amit kb. minden második mexikói sorozat feldolgozott már. Egynek elmegy, de remélem az írónő többi könyve jobb lesz...