ADATLAP
Tizenkilenc perc
Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát…
Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla....
Pintér Gabriella véleménye:
Ez a kedvenc könyvem az írónőtől. Eleinte kicsit szkeptikusan fogadtam, ugyanis pont előtte olvastam el a Sorsfordítókat, gondoltam, megint ugyanaz a sallang. Hát nagyon nem! Sokkal jobban tetszett! Valahogy együtt tudtam érezni szegény Peterrel, nagyon sajnáltam, hogy nem ment neki a beilleszkedés és valóban ilyen világban élünk sajnos, ahol ennyi mindenkinek meg kell(?) felelnünk.. Hogy őszinte legyek, néha elkapott egy olyan érzés olvasás közben, hogy akik a legnagyobb tahók voltak vele, megérdemelték amit kaptak, máskor persze sajnáltam a szülők veszteségét és mégsem ez volt a helyes megoldás nyilván. Sajnáltam Peter szüleit is, akik értelmiségi emberek voltak, főleg az anyukáját. Remekül felépített mű, amit kötelező olvasmánnyá tennék minden iskolában!
Szántó-Jávor Adrienn véleménye:
Édesanyaként olvastam a könyvet és elgondolkodtatott, hogyan is juthatott el oda Peter, hogy inkább az öngyilkosságot, illetve gyilkosságot válassza? Vajon én mit tehettem volna, hogy ne történjen meg a baj? Természetesen nincs mentség egy gyilkosságra, de megértettem miért jutott el oda. Ilyen egy társadalom? ennyire a szerepeknek akarnánk megfelelni? Közben pedig sajnáltam azokat akik elvesztették a gyermeküket, barátjukat, szerelmüket. Felkavaró egy könyv az biztos, szerintem remekül van megírva, nekem nagyon tetszett.
Berényi Rózsa véleménye:
Nagyon tetszett a regény.A két anyuka-a bírónő és a szülésznő-ábrázolása élethű,minden sallangtól mentes.Peter kirekesztése,bántalmazása,jól megírt,mégis hihetetlen,hogy elköveti a gyilkosságokat,mert a jelleme más.Bár,ahol legális a fegyverhasználat,mint amerikában,talán nem is olyan hihetetlen,de megdöbbentő.Josie egy ellentmondásos kamasz lány,maga sem tudja,hogy mit is akar igazán.A legtöbb szülő hibája az,hogy fontosabb a látszat,mint a gyermeke lelki világa.Ez a jelenség sajnos nálunk is felismerhető,de ilyen rohanó világban,sok stressz,feszültség közepette,nem igazán tudom ,hogy kellene ezen változtatni.Én már háromszoros nagymama vagyok,ráérek beszélgetni az unokáimmal,csak nagyon nehéz megtalálni az összhangot,főleg,hogy ők nem érnek mindig rá.
Tünde véleménye:
Jodi Picoult az egyik kedvenc írom,azt gondolom nem véletlenül, korunk egyik legzseniálisabb írónője.Nem véletlen olvastam szinte az összes könyvét,most ez jött újra szembe velem...talán az egyik legkidolgozottabb műve. Letehetlen. Szembesít a közönnyel,a sebezhetőséggel,a hibáinkkal az élettel. A már megszokott csavarral a könyv végén...de addig nincs megállás. Nagyon elgondolkoztató mű.Én kötelezővé tenném minden középiskolás részére,remélem egyszer majd az is lesz.
Markó Andi véleménye:
Ez nagyon ott volt... Kicsit krimi, kicsit pszichológiai tanulmány, kicsit szerelmes regény, minden van benne. Engem leginkább a lélekbúvár része ragadott meg. Nagyon sok mindenre rávilágít, ami mellett a hétköznapokon egy kézlegyintéssel elmegy az ember. Aztán tessék, itt vannak a következmények... Tanulságos.
Pintye Nikolett véleménye:
Ez egy nagyon jóra sikeredett könyv, hamar a végére lehetett érni. Végig izgalomban tartott, hogy tényleg mi vihette rá Petert erre a tettre. A végkifejletben olyan csavart vitt bele az író, amelyről nem is álmodtam volna. Nagyon tetszett.
Inklovics Kornélia véleménye:
Erre a történetre nincsenek szavak......vagy mégis? Nagyon romlott, elképesztően izgalmas, nem is tudtam, hogy mibe vágok bele. Az olvasása alatt újra átéltem a saját megaláztatásomat a középiskolai évek során. Sajnáltam Petert, sajnáltam Josiet, megvetettem a szüleiket és azt a társadalmat, amibe beleszülettek. Ezek az emberek potenciális gyilkosokat neveltek Peterből és Josieból. Inkább őket kellett volna megbüntetni, hogy így eltorzították ennek a két tisztalelkű gyereknek a személyiségét.
Pavlényiné Boza Anita véleménye:
Már olvastam az írónő egyik könyvét és nagyon tetszett, örültem, amikor a könyvtárban megláttam ezt a kötetet.

A történet röviden: Peter Houghton egy reggel lőfegyvert visz az iskolába, megöli tíz diáktársát és megsebesít számtalan másikat. Elfogják, tárgyalás kezdődik, melynek során kiderülnek a dolgok, melyek ide sodorták a gyilkos diákot.

Véleményem: Döbbenetesen jó olvasmány. Árnyalt, részletes, nem unalmas egy percig se, a hosszát észre se vesszük, csak fogynak, fogynak az oldalak. A szereplők motivációja világosan érthető, a történetnek nincsenek csak jó vagy rossz hősei, mindenki hibás valamilyen szinten. Megható, világos és sajnos nagyon is reális.
Kötelezővé tenném minden középiskolásnak.

5/5
Silye Tibor véleménye:


Kedvenceim közé került ez a kötet, de elfogadom, hogy vannak hibái. Kicsit olyan érzésem volt, hogy túl sokat akar megmutatni nekünk az írónő, és néhol kissé egyoldalú volt. Néhány szereplő esetén ugyanis csak negatív dolgok jöttek elő, mintha teljesen romlott személyiségek lettek volna. Azonban az egész könyv nagyon magával ragadja az olvasót. Nem könnyű témát dolgoz fel, de nagyra becsülöm azt, hogy nem ítélkezik és bemutatja mindkét oldalt. Szerintem hiteles képet festett, és nagyon érdekes kérdéseket feszeget benne. Ezt azonban már megszoktam tőle. Bátran ajánlom mindenkinek. :)

http://discussion.blog.hu/2016/06/19/19_perc_es_megvaltozik_az_eleted
Szalai Adél véleménye:
Nincs 5 perce, hogy befejeztem, friss az élmény.....kicsit alábbhagytam az olvasással az elmúlt hetekben, de ez visszatérített, nehezen akartam megválni tőle, hétvégén is ahova mentem vittem magammal. Nem az első könyve és nem az utolsó az írónőnek amit a kezembe vettem, és napok alatt elolvastam, és el fogok olvasni.
A könyvet 2 szemszögből lehet olvasni, sajnálom a fiút, akit bántottak(lelkileg és testileg), sértegettek, megaláztak, háttérbe szorítottak, nem törődtek vele, kiközösítették.
Aztán ez a kiskorú gyerek (Peter) gyilkos lesz, és az ember elkezdi sajnálni az áldozatokat, a sérülteket, az életben maradottakat, akikben életük végéig nyomott hagy az a bizonyos nap. Szülőként borzalmas lehet mind a kettő oldalon állni, a gyereked börtönbe megy, mert gyilkos, vagy a gyerekedet megölte egy gyilkos. És nagy kérdés, hogy a gyilkos karakterében ilyenkor a szülőnek mennyi a hibája, felelőssége a nevelést illetően.
De kettősség van a lány(Joshi) karakterében is, aki nem tud dönteni melyik oldalra álljon.
És a végén a szokásos már megszokott írónői fordulat eldönti a kérdést, hogy igazából hova és kihez akar tartozni.
Eőriné Zsoldos Ildikó véleménye:
"Nagyon könnyű büszkèlkedni egy kivàlòan tanulò gyerekkel... egy olyan gyerekkel, akit a vilàg amùgy is imàd. Az igazi teljesìtmèny azonban az, ha az ember jòt ès szeretnivalòt talàl egy olyan gyerekben, akit a vilàg utàl ès kiközösìt".-talàn az ìrònőtől idèzett mondat utal legjobban a tartalomra. A màsok àltal meg nem èrtès okozhat -e gyilkossàgot? Kötelező olvasmàny lehetne a közèpiskolàsoknak ès a szülőknek is egyarànt. Sok tanulsàgot tartalmaz, miközben csak olvassuk, olvassuk,olvassuk.
Kikkel Henrietta véleménye:
Egy újabb történet, mely felkavaró, elborzasztó, elgondolkodtató, elszomorító. Egy könyv, melynek szeretnénk, ha cselekménye csak kitalált lenne, s nem az élet adná az alapját.
Megrázó volt. Arra gondoltam, hogyan tudja valaki elvenni a másik életét. De nemcsak Peter vett el életeket, hanem tőle is elvették a sajátját. Nem védeni akarom tettét, hiszen megbocsájthatatlan bűnt követett el. De felvetült a kérdés bennem, ha öngyilkos lesz, akkor keresték volna ennyire az okokat, a szekálók éreztek volna bűntudatot, változtatott volna a magatartásukon? Próbáltam Peter szemével látni a történteket. Valahol megértettem indokait, bármennyire is elítélem a tettét. De elítélem a zaklatóit is. A mai napig nem tudom elfogadni, hogy az emberek miért bántanak másokat, akik egy kicsit is különböznek tőlük. Hol van a tolerancia?

Annamária Szabó véleménye:
Nagyon bátortalanul kezdtem neki ennek a könyvnek. A Házirend című könyvet olvastam még csak az írónőtől, és az cseppet sem tetszett, de ennek lehet, hogy szakmai okai vannak inkább. Ezért úgy gondoltam adok még egy esélyt neki, és nagyon kellemesen csalódtam. Ami rögtön az első néhány tíz oldal után feltűnt, hogy a történet sok eleme nagyon hasonlít a Columbineban történt eseményekhez. Miután utánanéztem, hogy konkrétan erről szól - e a regény, találtam egy interjút az írónővel, amiből kiderült, hogy számos iskolai lövöldözésről anyagot gyűjtött, érintettekkel beszélt, komoly kutatómunka előzte meg a könyv létrejöttét, és ez szerintem érezhető is. A történet végig pörgős, voltak olyan részek, amelyek kifejezetten letehetetlenek voltak számomra, nem találtam, nem éreztem benne logikai buktatókat, vagy pszichológiai ferdítéseket. Tetszett a történetvezetés, az időben való ugrálás, egy - egy aprónak tűnő részlet kiemelése. Izgalmassá vált ezektől a regény, mindig kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Nagyon jó a könyv lélektani része, szépen kidolgozottak a karakterek, annak ellenére is, hogy van olyan szereplő, aki egy percig sem volt és nem is lett szimpatikus nekem. Volt benne azért egy - két olyan szál -nem tudom mennyire jellemző ez az írónőre- ami szerintem nagyon erőltetett volt, inkább olvasócsalogatónak mondanám. De nem éreztem terjengősnek, szerintem minden oldala egyformán fontos szerepet töltött be, nem volt benne rizsa. Sőt...nekem a vége is tetszett, azt hiszem csalódtam is volna, ha másképp alakul, valahogy ez benne volt, ezt vártam.
Az irodalmi értékéről túl sokat nem írhatok, sok a közhelyes kifejezés, néhol kicsit szirupos, eléggé egyszerű. Ezt a Házirendnél nem tudtam megbocsátani, pedig még hasonlóságok is vannak a sztoriban. Itt azért zavart kevésbé, mert úgy éreztem, hogy ennek a kön
Novák S. Tímea véleménye:
Az eleje nem tetszett, nagyon vontatott volt. Pedig az "esemény" jellege miatt az kellett volna legyen a legrészletesebb rész. A tárgyalást kicsit elhúzta az írónő, majd 2 oldal alatt lezárta az egész könyvet. A történet jó, a kiinduló sztori jó (főleg hogy sajnos már Magyarországon is megtörtént hasonló) A könyv első 100 oldala letehető, aztán a következő 200 nem.
Lukácsné Velősy Dóra véleménye:
Nekem nagyon terjengosnek tunt, persze minden szereplo es kornyezete reszletesen be van mutatva, hogy valami konkretabb kepet lehessen kapni a szereplok lelkiallapotairol, viszont kicsit ugy ereztrm, hogy a sok reszlet kozott elveszett a lenyeg.
De ettol fuggetlenul letehetetlen konyv, szeretrm az ironot (bar ez mar a 3.konyve, amelyet ugyanarra a keretre huzott fel), erdekes tema es nagyon remelem, hogy nalunk nem annyira sulyos problema, mint Amerikaban. A gyerekek a legkegyetlenebbek.
Hornyeczki Anna véleménye:
Túl hosszúnak tűnt számomra, csűrte-csavarta az írónő. A végére szánt nagy csavar számomra egyáltalán nem volt meglepetés, a szereplők viszonyából leszűrhető volt ez a megoldás.
Sajnos nem volt pozitív szereplője számomra, de Josie karaktere kifejezetten idegesítő volt. Tizenhét évesen elég bután viselkedett, nem igazán tudtam hová tenni őt.
Kissé kiszámítható és közhelyes volt a történet, pedig érdekes témához nyúlt az írónő.
De a legfontosabb, hogy erőszakra nem erőszakkal kell válaszolni...
Juhász Beáta véleménye:
Hatása alá kerültem a könyvnek teljesen, régen volt hogy egy könyv ennyi gondolatot ébresztett bennem, amelyet magammal vittem aztán egész nap, este az ágyba, néha még az álmaimba is. De azt is hozzá kell tennem, hogy hiányérzet maradt bennem, miután a végére értem. Bár valahogy "a levegőben volt", mégis meglepett a csavar a végén; ezután viszont megdöbbentett, hogy gyakorlatilag kidolgozatlanul azonnal le is zárult ez a nem lényegtelen szál. Annak ellenére, hogy szinte felfoghatatlan az egész szituáció. Ez a legzavaróbb szál az egész történetben: hogyan lehet nem észrevenni, ha a lányomat a barátja megveri, amikor külsérelmi nyomok vannak rajta? És van ilyen, hogy valakit szeretek, de amikor lehetőségem lesz rá, fegyvert fogok rá és lelövöm?!?! hogyan lehet az, hogy "rendes" családban élő tanult emberek nem veszik észre, hogy a gyereküket terrorizálják. Különösen, ha az egyik terrorista a testvére, aki gondolom nem csak házon kívül bántotta a testvérét. Van ilyen? És ha igen, ez elég indok ahhoz, hogy fegyvert ragadjak, és ilyen módon próbáljak revansot venni?
Ennek ellenére a téma: a szülők felelőssége, a társadalom közönye a gyengébbek sérelmére elkövetett erőszak iránt, különösen az iskolában nagyon is fontos. Ha pedig beszélünk róla és gondolkodunk rajta, abból nem lehet baj.
Sándor Kitti véleménye:
Amikor elkezdtem olvasni az eleje nem igazán tetszett úgy tűnt hogy túl sok szálon fut ráadásul két időben. De minél többet olvastam belőle egyre jobban tetszett alig bírtam letenni. A könyvnek nem igazán néztem utánna de igaz történetdn is alapulhat. A váratlan fordulat a végén amikor kiderül hogy nem csak egy "gyilkos" van az nagyon meglepett. Túl gyorsan lett befejezve. Jó lett volna kicsit többet tudni a csajról miután kiderült, hohy lelőtte a barátját és az se igazán derült ki hogy véletlen vagy szándékosan. És a srác öngyilkos lett? Pár kérdésem megválaszolatlan maradt a könyv befejezése után de ezt leszámítva nagyon tanulságos könyv és nagyon tetszett.
Malkócs Valéria véleménye:
Hihetetlen! Most olvastam előszőr az írónőtől, és azt kell mondjam, lenyűgözött. A csavar a végén, ami azért elég jelentősen érezhető vot, de mégsem teljesen. A jelenetek, a fura barátságuk, és, hogy a fiatalok élete milyen könnyen pokollá változtatható némi kis semmiségnek tűnő piszkálódás során. Tetszett, és biztosan fogok még olvasni tőle! :)
Kovácsné Pécsy Katalin véleménye:
Több gondom is volt az írónő ezen könyvével. Egyrészt hiába más a téma, mégis nagyon hasonló az összes könyve, és ez most már némileg zavaró, de ez volt a legkisebb gond. Már az előzmények során logikátlan hibák történtek. Pétert komolyan terrorizálta a testvére, a "minta gyerek", de ezzel a dilemmával sem a szülők, sem az ügyvéd nem foglalkozik, mint ok, pedig ha szülők ezzel a problémával foglalkoznak, talán az egész iskolai probléma is megoldódott volna, vagy olyan kicsi szintre megy le, amit Péter még tolerálni tudott volna. Aztán történt egy szörnyű tragédia, mégis végig az volt a kérdés, hogy az ügyvéd fel tudja-e menteni Pétert. Bármennyire szimpatikus volt a főszereplő, és bármennyire is sajnáltam, mégis egy értelmes, érzelmileg sérült fiatalemberről van szó, és semmi sem indokolja, hogy nekiálljon lövöldözni, és 10 embert megöljön, max. a felsorolt okok rövidíthetik a büntetését, vagy minőségét. Aztán szinte mellékesen a vége fele kiderül, hogy a bírónő lánya lelőtte a szerelmét, teljesen logikátlanul, megmagyarázhatatlanul, ezért az írónő nem is fordított rá 2 mondatnál többet. Rossz volt olvasni Péter vergődését úgy, hogy soha, senkitől sem kapott segítséget, miközben "normális" családi körülmények között élt. Nekem az egész nem volt életszerű, és ez zavart.
Korga Szabina véleménye:
Hát a fülszöveg nem sokat árul el nekünk a tartalomról. De az ember elgondolkozik, hogy mi olyan történhetett 19 perc alatt, amely közel 600 oldalnyi történetet szül.
Jodi Picoult a kedvenc íroim közé tartozik és pontosan azért, amit ebben a könyvben remekül bebizonyít. Leír egy olyan megrázó történetet, amelyet pár mondatban el lehetne mesélni egy hosszúnak számító regényben és mindeközben egy percig sem válik unalmassá.
Tudtam, hogy mi történt, sejtettem mi fog, ( a végső csavartól eltekintve) mégis végig izgultam a könyvet. Mind az 550 oldalt.
Klózer Kitti véleménye:
Jodi Picoult könyveit azért szeretem, mert nemcsak nagyszerű történetszövési technikája és stílusa van regényeinek, hanem olyan problémákat feszeget, amik a hétköznapi életünk sokszor tabuként megjelenő problémái is. A Tizenkilenc perc a iskolai gyermekbántalmazásról, a kiközösítésről és az egyéniség kereséséről szól... szerintem a legtöbb gyermek küzd ezekkel a problémákkal, ezért nagyon tanulságos történet, minden szülőnek ajánlatos elolvasnia...
Szűcs Anna Mária véleménye:
A középiskolás fiatalok életébe kapunk bepillantást, olyanokéba akik a hierarchia szerint megalázták a többieket, s akik eltűrték a megalázást. Míg valamelyiküknek elege lett belőle ......

Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát…
Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla.

A szerző nagyon érzékletesen mutatja be a megalázás lélekre gyakorolt hatását, és azt a folyamatot, ami a robbanáshoz, a gyilkoláshoz vezetett. Nagyon jó könyv.
Gelencsér-Fata Bernadett véleménye:
Hát nem is tudom, hol kezdjem. Nem rég fejeztem be, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ez az első könyvem tőle, nem mertem először a Nővérem hugának nekiállni. De most már tudom, kell egy kis idő ez után, hogy annak nekiálljak, mert nagyon mély dolgokról írt az írónő. Több ízben olvastam, mert nagyon egrázott egy két rész. Rettenetesen őszinte és mély dolgokat feszeget, amibe az ember ha beleképzeli magát, még jobban rosszul van a dolgoktól, mik vezethetnek egy embert idáig, illetve a másik oldal, hogy mi vezet téged odáig, hogy különc, menő, vagy épp bármilyen kaszt tagja legyél. Már másképp olvasok gyerekes könyveket, amióta megvan a kis tündér a családban, nem tudok elvonatkoztatni. Eddig csak úgy, hogy jajj mi lett volna ha nálunk történik mindez. mit tennék egy hasonló helyzetben, ha az iskolában lövöldöznének.....most meg, úr isten, mit tennék, ha a gyerekem iskolájában lövöldöznének majd....a hideg kiráz a gondolattól. Nagyon jól leírja Peter gondjait, hogy mennyire nem szabadna a gyerekeknek egymást bántaniuk, mert ez is lehet belőle. Ezt a könyvet kötelezőnek ajánlanám bármilyen iskolában. Mert erről kellene beszélni. Ezt kellene megmutatni, hogy ilyen is lehet, és gondolkodj el. ----Bárkinek szívből ajánlom. Nem egy szívderítő könyv, de annál mélyebb és tartalmasabb.
Bálint Réka véleménye:
Nagyon szeretem Jodi Picoult könyveit, de talán ez volt, amelyik a legjobban tetszett. Hátborzongató belegondolni, hogy mit tehet egy kisiskolással a társai bántalmazása, és hogy ez akár a mi környezetünkben is megtörténhet. Sajnos tökéletesen rámutat a könyv a mai világra, pontosabban arra, hogy a gyerekek már gimnazista korukban is a tårsaik elvárásainak probálnak megfelelni, feladva ezzel akár egy gyerekkori barátsågot.. Tetszett a végén a fordulat, hogy kideült, hogy nem csak Peter gyilkolt a 19 perc folyamán.
Petes Judit véleménye:
Megint csak egy kedvenc. Ugyan nem kifejezetten a gimiben játszódik, sokkal inkábba nyomozás, a bírósági tárgyalás a fő szál, de maga tizenkilenc percnyi tragédia és az odavezető okok a gimnáziumhoz és az iskolai közösségek el nem fogadásához kapcsolódik, a különcségekhez, vagy épp annak a kikerüléséhez. A könyv mozaikszerű felépítése nagyon megfogott, nem csak egy szempont alapján próbál minket elvezetni a tragédia miértjeihez. Minden középiskolában kötelező olvasmánnyá tenném, hogy a tizenévesek rádöbbenhessenek milyen az atrocitások célpontjává válni, és hogy ők maguk ne váljanak agresszorrá.
Jakabné Rácz Ildikó véleménye:
"A világszerte méltán népszerű írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté? Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak saját magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem elég okosan szeretjük őket, és így nem is tudjuk megvédeni őket se maguktól, se a világtól?"
Az írónő nagyon részletesen, és szinte minden szemszögből ismerteti velünk 19 perc szörnyű eseményeit...A könyv végére teljes képet kapunk, megtudjuk az ok-okozati összefüggéseket....aki szereti a történteket több szempontból is megérteni, olvassa el! Elgondolkodtató, figyelemfelkeltő, szomorú könyv!
Parócza Annamária véleménye:
Mint az írónő minden könyve, ez is nagyon tetszett. 19 perc eseményeit, és ennek következményeit meséli el meglepő részletességgel. Számomra elég érdekes volt látni, olvasni, hogy hogyan válik egy mások által meg nem értett gyerekből tömeggyilkos. Aki ráadásul a saját iskolájában gyilkol. Én úgy látom, Peter folyamatosan próbálta elfogadtatni magát a többiekkel, próbált mindenkibe "belekapaszkodni", hogy a barátjuk lehessen. És amikor ez nem jött össze, akkor döntötte el, hogy vérengzés lesz az iskolában. Persze meg lehetett volna másképp is oldani a dolgot, nem csak gyilkossággal.
Josie és Peter valamikor barátok voltak. Vagy lehet, hogy csak azt hitték? Nem tudom.
Mondjuk én a végén nem számítottam arra, hogy kiderül, a barátját, Josie lőtte le.
De összességében nagyon tetszett ez a könyv.
Varga Adrienn véleménye:
Nagyon tetszett, hogy Jodi Picoult milyen részletességgel mutatta be a főbb szereplőkben zajló folyamatokat. A végére szép kerek lett az egész, megértettük az okokat, a motivációkat. Egyetlen negatívumként az tudom említeni, hogy számítottam az apróbb csavarra a könyv végén. Tudtam, hogy Josi is belekeveredett valamilyen formában az iskolai vérengzésbe. Bár nem vagyok abban sem teljes mértékben biztos, hogy ezt nagyon titkolni akarta volna a szerző. Összességében csak ajánlani tudom ezt a könyvet mindenkinek, érdemes legalább egyszer elolvasni.
Pető Katalin véleménye:
Kedvenc íróm. Letehetetlen könyv. Szülőként még elgondolkodtatóbb volt.
Bár gyermekeim már nagyok, az járt az eszemben, mikor,mit ronthat el az ember???
Szakemberként az tölt el félelemmel, megelőzhetők-e ezek az ámokfutások?
Kinek, mi a felelőssége az iskolában?
Ki segíti a ma kihívásai közt "szenvedő", pl. cyber-bully azaz internetes alázás
lehetőségének kitett, esetleg már azt túlélő fiatalokat