ADATLAP
Ulysses
"Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma." - (Hamvas Béla, 1930). "Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész." - (Szerb Antal, 1941). "Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna." - (Szentkuthy Miklós, 1947). "Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs." - (Nádas Péter, 1978/2000). "Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: Tudod, mit szerzek, András fiam? A magas ember fölvonta magát. No? Egy hatalmas James Joyce képet. És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: Vumm! Az egész szobafalra!" - (Esterházy Péter, 1979). Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta....
Németh Luca véleménye:
Egek.
Az első oldalakon meggyőződésem volt, hogy egy elmegyógyintézetben járunk – csak az lepett meg, hogy még sehol nem hallottam, hogy ez lenne a regény környezete.
Szépen lassan aztán kialakult az együttműködés a könyv és köztem, nagyjából dekódoltam, hogy mikor kinek a fejében járunk.
Lassan ment, nagyon lassan. Három hónap! Még egy könyvvel se haladtam ilyen lassan, mármint azok közül, amik nem a sarokban pihentek, hanem tényleg olvastam őket folyamatosan.
Volt nagyjából 100 oldalnyi idő, amikor elkapott valami, és úgy éreztem, hogy igen, ez most megy, tetszik, összeértünk végre… aztán belefutottunk az éjszakai mulatozós kínlódásba, Bloom telekvásárlási terveibe, és kínosan lassú zoknilehúzásába.
A stílusok váltogatása egyébként nagyon tetszik, és az az irodalmi trollkodás is, aminek a könyv minősül, de hát atya ég, nem biztos, hogy vállalnám újra.
Haász Irén véleménye:
Azaz mégsem. Én be merem vallani, hogy bár belekezdtem, mégsem tudtam elolvasni, immár ötödször...pedig nagyon akartam. Az első tíz oldal után már olyan töményen nem szeretem, hogy képtelen vagyok elolvasni. Ami nem jelenti azt, hogy időnként nem próbálom újra, mert már rájöttem, hogy sok könyvet csak bizonyos életkorban érdemes elolvasni, különben nem értjük, vagy nem szeretjük meg.
Az Ulysses nem olyan, mint ami a lírának az Átokfölde... Azt is többször kezdtem el, és végül sikerült elolvasni, nagyjából értem is, sőt, már vannak részei, amik tetszenek. De Joyce úgy látszik, keményebb dió.
Ratkai Mária véleménye:
Nehezen vettem rá magam, hogy belekezdjek, de nem tudtam megkerülni. Nem bántam meg, korábban valóban nem olvastam még csak hasonlót sem. És bár szerintem ha százszor olvasnám el sem érteném teljesen, azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül, később talán nekifogok újra, mert elsőre sok minden felett átsiklottam.
Csörögi Anikó véleménye:
olvasás: december 26- január 11.
Életem legnagyobb kihívása talán nem is az egy év 50 könyv (hiszen kihívástól függetlenül elolvasok ennyi könyvet egy évben) lesz/volt, hanem az, hogy végre túljussak az Ulyssesen. Már annyiszor nekikezdtem, szégyelltem, hogy ennyiszer félbehagytam, közben pedig az egyetemi előadóim ódákat zengtek a regényről és így utólag az olvasás után meg is értem, hogy miért tették ezt! Joyce nem hiába nyilatkozta, hogy ebben a regényében minden benne van, mert ez valóban igaz! Nehezen adja magát, de mekkora írói zsenialitás kell ahhoz, hogy az egyes fejezeteket különféle írói stílusokban jelenítse meg? (Ez egy költői kérdés, szóval erre nem válaszolok.) szerintem az egyik legmeghatározóbb mű a jelenlegi életemben, vannak olyan könyvek, amiket az Ulysses előtt és után olvastam és minden ismerősömnek csak ajánlani tudtam. Bár az kétségtelen, hogy érdemes közben jegyzeteket készíteni, talán így kicsit átláthatóbbá válik a történet.