ADATLAP
Vörös és fekete
E regény az ifjúság lelki története, szűkebb témája tulajdonképpen a nagyravágyás. Ifjú hőse, Julien Sorel, a mostoha sorsú parasztfiú izzó és határtalan idealizmussal lép egy kijózanító évszázadba, rajong a hősiességért, a nagyságért, a szabadságért. Az érzések szertelenségével egy magasabb, szellemibb, tágabb formát keres, mint amilyet a való élet lehetővé tesz számára. Életével kell fizetnie azért, hogy rádöbbenjen; a rajongást le kell tagadnia, ravasszá, hazuggá, hideggé kell válnia annak, aki életben akar maradni. A száraz, tárgyilagos stílus a híres stendhali célt szolgálja: értelem segítségével fejteni meg a szenvedélyesség titkát....
Eőriné Zsoldos Ildikó véleménye:
Gimnàziumban olvastam először a regènyt, akkor nagyon lassan sikerült a vègère èrnem. Azòta a belőle kèszült filmet többször is làttam màr, ìgy ismertem a törtènetet. A könyv jobban bemutatja Napoleon korszakàt,Julien Sorel udvarlàsait, sorsànak alakulàsàt. Felnőttkènt olvasva sokkal jobban tetszett, tele èrzelmi-lelki vìvòdàsokkal. Sorel sorsànak alakulàsa is èrdekes. Örülök, hogy ùjra a kezembe vettem, tetszett.
Kaulics Krisztina véleménye:
A Vörös és fekete az a könyv, amire még anyukám is azt mondta, hogy jó, úgyhogy egy kicsit örültem, mikor az eleje megfogott... Sajnos csak egy kis ideig tartott a lelkesedésem, ugyanis a felénél ellaposodott a történet, majd jött egy újabb érdekfeszítő rész, végül pedig olyan hatalmas kínlódássá vált az olvasás, hogy hangosan felsóhajtottam, amikor végre becsukhattam. A szerelmi jelenetek, a két nő elcsábítása nagyon jól megírt részét képezi a történetnek, de amint politikára és Julien karrierjére fordítja a szót az író, hihetetlenül unalmassá válik: csupa érdektelen tény, információk, amelyekkel a mai kor embere nem tud mit kezdeni. Julien személye rettenetesen ellentmondásos volt, nem is tudtam, hogy kedveljem vagy megvessem. De Rénalnét gyűlöltem, nem a tiszta jóságot, hanem a gyermeki naivságot, óvatlanságot és tudatlanságot láttam benne. Mathilde ellenszenves viselkedése nagyon idegesített. Tulajdonképpen senkit nem szerettem a könyvben, nem tudtam velük együtt érezni. Ennek ellenére néha alig tudtam letenni a könyvet. Összességében véve vegyes érzelmeim vannak a könyv iránt, de inkább untatott, mintsem szórakoztatott vagy elgondolkodtatott volna.
Kozma Lászlóné véleménye:
Nem is tudom pontosan mikor kellett volna gimibe elolvasni. Én akkor képtelen voltam, lehet, hogy én vagyok ésőnérő típus,de úgy gondolom ezt a művet nincs értelme kötelezővé tenni egy olyan korú fiatalnak. Nagyon komoly mű, komoly történet, komoly időszakban. Tele van érzelmekkel, amelyeket az író tökéletes kifejt, teljesen átérezhető. Julien habár nem szimpatikus jellem, nagyon izgalmas, ahogy követhetően alakul a jelleme. Pozitívan kellett csalódnom ebben a műben.
Gugyin Anett véleménye:
Ezt a könyvet még 10-11 évvel ezelőtt olvastam, középiskolás koromban. Ami abból az időszakból megmaradt bennem mindössze annyi volt, hogy a fiatal főhős elcsábította a férjes, többgyermekes asszonyt és majd a végén kivégzik. Most, hogy újra elolvastam, már egész más érzések vegyültek belém. Évekkel ezelőtt sem volt szimpatikus Julien, ahogy most sem. Számára az volt a lényeges, hogy kiszakadhatott paraszti családja köréből. Büszke volt latin tudására, példaképként Napóleonra tekintett. De Renalnét sem szerelemből csábította el, csupán gőgje vezette, nagyképűsége. Később úgy érezte, szereti. Amikor el kellett hagynia a polgármesterék házát, megbizonyosodhattunk páratlan memóriájáról, okosságáról, tanulékonyságáról. Kedvelte több abbé is. De Renalné szerette, szerelmes lett belé. A De La Mole-palotában titkárként dolgozott. A márki lánya szemet vetett rá. Julien úgy érezte szereti Mathilde-ot, Mathilde is hasonlóan érzett, de újra és újra játszadoztak egymással. Véleményem szerint Juliennek fogalma sem volt arról, hogy milyen is a szerelem, csak úgy gondolta, hogy szereti De Renalné-t, majd később alig gondolt rá, inkább Mathilde-dal foglalkozott. Időnként azért eszébe jutott a polgármester felesége, összehasonlította a két nőt. A történet végén megpróbálta megölni korábbi szerelmét, de a golyó csak megsebesítette. Előre eltervezett gyilkosság vádjával fejezték le. Börtönben töltött ideje alatt mindkét nő szerelméről tett tanúságot. Büszkén, a haláltól nem rettegve fejezték le. Mathilde magánál tartotta fejét, melyét később ő maga ásott el. Julien kivégzése után három nappal De Renalné gyerekeit átölelve halt meg.
Marton Eszter véleménye:
Alapvetően nem vagyok nagy barátja a francia nagyregényeknek, Stendhal szerencsére olyan ügyesen egyensúlyoz a romantika és a realizmus határán, hogy az ő írásait kivétel nélkül örömmel olvasom el.
Julien is egyszerre romantikus a maga ábrándjaival Napóleonról és realista a karrier iránti határtalan vágyával. Ő szimpatikus is, de Mathilde-dal szerintem komoly bajok vannak. A kislány szerintem téveszmés, ma egy pszichológus igen jól kereshetne azzal, hogy kigyógyítja a bajaiból.
Bokor Kitti véleménye:
Szintén kötelező olvasmány volt,de ez valahogyan nem igazán jött be. Hosszú volt (ami engem sosem zavart) és unalmas. Kicsit hasonlított egy szappanoperára. Ez az a könyv,amit elolvastam,feleltem belőle és el is felejtettem. Nem igazán ragadott meg.
Renáta Csiki-Kecskés véleménye:
Nagyon untam. Julien „gyönyörűséges” élete nem hatott meg. Nekem csak az jött át, hogy egy önző, képmutató ember, aki csak keresi a helyét a világban. Legalábbis ezt gondoltam az elején. Aztán láttam ahogyan fejlődik: nem mondom, hogy kifejezetten jó felé, de elmozdult.
Néhol már nagyon sok volt nekem az, hogy mindenkinek a belsővívódásait kellett olvasnom oldalakon és fejezeteken keresztül. Egyszerűen nem érdekelt.
A vége pedig…. Ezért szenvedtem végig az össze hatszázakárhány oldalt?
Mindenesetre legalább kicsit a „korszakot” jobban megismertem. Ezért tényleg tetszett, a rengeteg jegyzet és magyarázatok miatt pedig sok plusz információt tudtam meg.
Stendhaltól ez volt az első regényem. Hát, szerintem most nagyon sokáig nem is fogok vele újra próbálkozni.
Gelencsér-Fata Bernadett véleménye:
Az iskolában is utáltam, és nem akartam elkezdeni, de most se más róla a véleményem. nem szórakoztatott, nem kötött le, azt hittem sose lesz már vége. nem is értem a mai napig, hogy miért kötelező olvasmány. mondjuk sokkal nem értek egyet, de ez tényleg köztük van.
Keszera Kinga véleménye:
Hát ezt is befejeztem...végre. Jó sokáig tartott az elolvasása, hiszen engem nem ragadott meg túlságosan.
Stendhal részletes bemutatja az akkori francia társadalmat, ezért az egész műről érződik mennyire valóságosak, a helyszínek, az emberek és a hozzájuk kapcsolódó helyzetek.
A szereplőkkel sem együtt érezni, sem megérteni nem tudtam őket, mindet egytől egyik utáltam, de legalább kiváltottak valami érzelmet.
Valószínűleg nem a közeljövőben fogom újra olvasni, de nem zárkózom el attól, hogy x valahány év múlva érettebb fejjel újra leveszem a polcomról.
Herczegné Bagi Szilvia véleménye:
Gimnáziumban kötelező olvasmány volt, de idő hiányában nekem kimaradt az utolsó száz oldal. Most újra kézbe vettem a kötetet és meglepődve olvastam, mert szinte semmire sem emlékeztem az egészből. Sokkal jobban megfogott most. Stendhal stílusa valami egészen elképesztő. Tulajdonképpen ez és maga a korszak ragadott meg, a történet kevésbé. Bár voltak olyan részek, ahol csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik. Szerintem új kedvenc könyvem lett.
H. Kitti véleménye:
Én a második rész második felétől kezdtem el élvezni, addig nem találtam túlzottan izgalmasnak. Nem is a szórakoztatás a célja, de nekem a romantikus elemek túlzóak voltak, a realisták pedig annyira nem valószerűek. Az író stílusa viszont nagyon tetszett, közvetlen az olvasóval.
Székely Ildi véleménye:
Annak ellenére, hogy majdnem két évszázad telt el a mű keletkezése óta, s ez idő alatt az egész társadalom olyan gyökeresen megváltozott, hogy ez a régi világ már-már elfogadhatatlannak és idegennek tűnhet, mégis a mai napig általános problémát boncolgat az író: mit tehet egy ifjú, aki a többi közül ki akar emelkedni. Bár Julien Sorel megoldása az én szívemtől igen távol áll, mégis tetszett ez az alkotás, sok tekintetben nagyon tanulságos volt.
Heckel Katalin véleménye:
Elég sokáig elhúzódott számomra a könyv elolvasása, hiszen két és fél hónapig küzdöttem vele. Örülök, hogy sikerült befejeznem és úgy gondolom, érdemes volt elolvasni, mindezzel együtt nem lesz a kedvencem. Bár romantikus és realista elemeket egyaránt tartalmaz a mű, a romantika van túlsúlyban, ami a szereplők túlburjánzó, csöpögős mondataiban, valószerűtlen beszélgetésekben és az érzelmek nem valósághű ábrázolásában nyilvánul meg. Ezzel ellentétben Julien Sorel alakja, személyisége sokkal kidolgozottabb, egy nagyravágyó, de gyakran kicsinyes, frusztrált, folyamatosan megfelelési kényszerrel küzdő fiatalember alakja bontakozott ki számomra. Ez részben feledteti a cselekmény vontatottságát.
Sebestyen Agnes véleménye:
Elég hosszasan olvastam ezt a regényt, mert közben két másik könyv is foglalkoztatott, amiket érdekesebbnek találtam, de végigolvastam :) A könyv eleje kissé untatott, ám körül-belül száz oldal után már kevésszer került ki a kezemből. Igy modern szemmel furcsának tűnt az 1800-as évek beli gondolkodásmód, illetve fiatal főszereplőnk Napoleon iránti túlfűtöttsége, de végül is bele tudtam valamennyire helyezni magam a szituációba. Érdemes végigolvasni, mégha többszöri nekilendülésből is indítja útnak magát az olvasó.
Pusztai-Tárczy Beatrix véleménye:
A könyvet csak második nekifutásra sikerült elolvasnom. Először túl unalmasnak, és túl csöpögúsnek éreztem. A vontatottság, az ismétlődés, a gyakori leírások és érzelemleírások így is soknak bizonyultak. Sokszor nem éreztem elég kidolgozottnak a két főhős, De Rénálné és a fiatal Sorel jellemét. Sokszor tűnt ellentmondásosnak egy-egy karakter. Ugyanakkor mégis szórakoztatott és vártam a cselekményeket. Összességében tetszett, bár maga a stílus távol áll az ízlésemtől.
Lonkay Márta véleménye:
A mű egyrészt romantikus, mert vannak eszmék, eszményi szereplők, váratlan fordulatok és az érzelmekre épít. Stendhal saját állítása szerint is romantikus. Másrészt realista, mert az igazságot keresi, megtörtént eseményt dolgoz fel, részletes lélekábrázolást, belső monológokat és tárgyilagos megfogalmazást tartalmaz.
Karácsony Szilvia véleménye:
Kivételesen fordított sorrendben csináltam, a filmet néztem meg előbb. Rossz döntés volt! A könyv sokkal jobb ez esetben is, mint a belőle készült film. Julien alakja egy igazi Don Juan, gyakorlatilag akármilyen élethelyzetbe kerül, mindig az első „kihívás” ami után keres, az az, hogy melyik nővel kezdhet ki. Ezt most nagyon lesarkítottam, a cím jelentése szerint a fiatal fiúnak két választási lehetősége van: pap lesz (fekete) vagy katona (vörös). Napóleon után vagyunk, abban az időszakban, mikor rejtegetni kellett, ha valaki Napóleon nézeteihez vonzódott, mint például Julien is. Érdekes történet, gyakorlatilag minden oldalon újabb és újabb helyzetekbe keveredik Julien, érdemes végigkísérni.