ADATLAP
Vakság
Különös kór terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el látását, majd sorban mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele; az autótolvaj, aki hazaviszi, a szemorvos, aki megvizsgálja, a prostituált, aki véletlenül mellette ül a rendelőben… Az elharapódzó járványt, úgy látszik, nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe az első vakokat, a rejtélyes fehér kór tovább szedi áldozatait.

A vesztegzár embertelen körülményei közé kényszerített férfiak és nők saját vakságuknak, az ismeretlen környezetnek, a hatóságok kapkodásának, de még inkább az egyre jobban elszabaduló indulatoknak, az éhségnek, a mocsoknak és a szexuális megaláztatásnak kiszolgáltatva lassan kivetkőznek emberi mivoltukból…

Az 1995-ben megjelent Vakság José Saramago egyik legmegrázóbb regénye: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben.

Saramago 1998-ban, hetvenhat évesen életművéért s jelentős részben az egész világon óriási sikert arató Vakság-nak köszönhetően elnyerte a Nobel-díjat. Azóta is töretlen alkotókedvvel dolgozik, aminek bizonysága, hogy szinte évente jelentkezik új regénnyel (2004-ben jelentette meg a Vakság folytatását Megvilágosodás címmel), s minden könyve újabb meglepetés: újabb meghökkentő, bizarr ötlet, valamilyen szélsőséges léthelyzet szuggesztív ábrázolása, s ugyanakkor: valami örök, eredendő vakság lenyomata avagy a látásért való állandó küszködését....
Hegedűs Henriett véleménye:
Hihetetlen elgondolású, fantasztikus könyv. A visszataszító, undort keltő részek tökéletesen visszaadják: hova fajulhat az emberiség. Milyen alantas, megalázó viselkedést tudunk produkálni krízishelyzetekben. Min is múlik igazán, hogy az ember MINDEN körülmények között ember maradjon. Kicsit hasonlít egy kísérletre, mit hoz ki az emberből pszichikailag a szeme világának elvesztése....
A könyv szerkezete kicsit meglepő -fárasztja az agyat és a szemet. Mintha minden összefolyna.
R Gabriella véleménye:
Alapvetően tetszett, bár a leírásmód az elején iszonyatosan zavart (az egész könyv egy elbeszélés, nincsenek benne hagyományos párbeszédek, ami nagyon megváltoztatja a központozást). Most azonban azt gondolom, nem is tudnám máshogy elképzelni ezt a történetet. Kellett ez a fajta írásmód, hogy szaggatottá tegye az olvasást, hogy ne lehessen elsuhanni a mondatok és szavak fölött, hanem mindegyiknek legyen ideje egyesével az olvasó elméjébe vésődni. A történet közepe táján volt néhány ötletem a befejezésre, aztán az utolsó tíz oldalon azt hittem, hogy megvan a megoldás, de azt végül csak a legutolsó sorok adták meg. Egészen az utolsó sorokig úgy éreztem, ez egy közepes történet, amihez hasonlót már sokan írtak, de az egész könyv értelmét, értékét az utolsó pár mondat változtatja igazán naggyá. Így, az egész történetet egyben látva azt gondolom, ez egy IGAZÁN JÓ könyv. Ajánlom mindenkinek!
Kiss Réka véleménye:
Rendkívül megrázó történet. Az ember próbálja győzködni magát, hogy ha ilyesmi valóban megtörténne, azért mégis csak civilizált lények vagyunk, mi biztos nem süllyednénk ilyen mélyre... pedig igen.
"Nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben."
Barabás Patricia véleménye:
Elég durva történet, szinte letehetetlen. Nagyon nyomasztó volt a történet és a hangvétele is. Sajnos el tudom hinni, hogy egy ilyen helyzetben az emberek mennyire félnének és néhányan mennyire felsőbbrendűnek éreznék magukat. Olyanná válnak mint az állatok, saját ösztöneiktől vezetve másokon élősködve élnek. Borzasztó lehetett ezt az egész mocskot és szörnyűséget látni egyedül és érezni azt a hatalmas felelősséget. A párbeszédek megoldása nekem annyira nem tetszett, mivel nem volt elkülönítve. Engem nagyon érdekelt volna az is, hogy miért csak az orvos felesége látott és később miért kapták vissza az emberek a látásukat. A könyvet olvasva folyton azt vártam, hogy mikor fogok én is megvakulni, olyan volt mintha a fejemben játszódott volna a történet és én sem látok. A témát és hangulatot leszámítva jó könyv.
Miseta Ildikó véleménye:
Alig tudtam letenni ezt a rendkívül megrázó regényt, nagyon tetszett az író stílusa ahogyan egy teljes katasztrófa kialakulását bemutatta egy látó szemén keresztül. Tetszett, hogy senkinek sem volt neve, az emberek gondolatai, az emberiesség csírája a durva állati viselkedések közepette. Egy kis könnyebbséggel is raktam le egyben, annyira nyomasztó volt a könyv, de hál'Istennek a vége feloldotta a feszültséget...
Nadudvari Zsuzsanna véleménye:
Nagyon tetszett a történet és a megfogalmazás is. Samarago nagyon szemléletesen írja le a történetet. Emberi gyarlóság ellensúlyozva a jósággal, félelem a katatón állapottal. Hogy minden mondata beivódjon az ember tudatába többször is el lehetne olvasni.
Pántlik-Horváth Viktória véleménye:
Nem tudtam letenni...vitt magával a történet, egy idő után szinte vaknak képzeltem magam, ott éltem köztük én is és folyton az jutott eszembe, vajon én mit tennék? Én is ilyen lennék? Érdekes, hogy nincs benne elkülönített párbeszéd, engem nem zavart egyáltalán, a karaktereket megismerve úgyis tudja az ember, melyik mondat kihez tartozik. Nagyon jó könyv.
Buth Fanni véleménye:
Nem olvastam még José Saramago-tól de ez a könyv nagyon tetszett, nem csak a történet hanem a meg fogalmazás is az, hogy amit eddig olvastam könyveket mind tele vannak párbeszéddel is egy valaki szemszögéből látjuk a történetet. De ez a könyv kevés párbeszéddel és a megszokott formától el térve van írva.
A történet magával ragad, nem is lehetett le tenni hisz kíváncsi voltál mindenre hogy mi lesz a szereplők sorsa és hogy mi lesz a a világgal ki lábalnak-e abból a fehér vakságból amibe kerültek Ezeket a kérdéseket mind végig taglalja a könyv. Igaz hogy a vége mindig miden könyv jól végződik úgy ahogy ez is de arra a kérdésre nem kapunk választ, hogy ez a vakság mitől alakult ki.
Nekem nagyon tetszett, mindenféle képen ajánlom mindenkinek.
Alpekné Barna Nóra véleménye:
Nagyon durva szociológiai tanulmány. A sztori egyszerű, kb. annyi, hogy egy nagyvárosban felüti a fejét a fehérkór, mely azzal jár, hogy az emberek előtt nemhogy elsötétülne, hanem elfehéredik a világ. A járvány kitörésekor a kormány próbálja megakadályozni a terjedést azzal, hogy egy igen speciális elkülönítőbe zárja a napról napra egyre több vakot...
Van azonban egy asszony, akit elkerül a kór..
A kis csapat, mely tagjai a legelsők közt vakultak meg - kiegészülve az asszonnyal, akit valamilyen csodával határos módon megóvott a sors a kórtól, de nem tudjuk, hogy irigyeljük őt ezért vagy inkább őt sajnáljuk a legjobban (lám, milyen hamar átfordul a deviancia a normába) - hányattatásait, testi lelki (vissza)fejlődésüket követhetjük nyomon, az elkerülhetetlen folyamatokat látjuk magunk előtt, bár folyamatosan azzal az érzéssel, hogy vajon minket melyik pillanatban ér el a fehérkór...
A történet döbbenetesen zárul, az egész olyan valóságos és olyan misztikus egyben; és mindezt egy levegőre meséli el nekünk Saramago.
Akár meg is történhetne..
Kőműves Glória véleménye:
Ez a disztópikus mű az írói stílusnak köszönhetően válik varázslatossá. Tetszett a hirtelen bevezetés, a gyors események pörgése, a távolságtartás, a stílus, hogy a párbeszédek nincsenek élesen elválasztva a szövegtől, a jellemábrázolás. Így történne-e vagy sem, nem tudom, de szembe kell nézni lényünk sötét oldalával is...
Haász Irén véleménye:
Érdekes könyv ez a Vakság. Tömör és monoton írás, az ember olvasmányosabbat vár egy Nobel-díjastól. És mégis, valahogy, ahogy elkezdődik a cselekmény, magával ragad, elkezd érdekelni, mi lesz a megvakuló emberekkel, ki hogyan viseli, lesz-e megvilágosodás. Nekem a haláltáborok képződtek meg olvasáskor, az odabent gyötrődő szerencsétlenek, az érthetetlen, és értelmetlen, megmagyarázatlan ellenségesség. Komor, szikár könyv, megrázott.
Putovits Tünde véleménye:
Ez az első könyv, amit Saramagótól olvastam, de nem az utolsó. Számomra nem jelentett nehézséget a jelöletlen párbeszéd nélküli összefolyó szöveg, ami az író stílusára annyira jellemző. Felzaklató hatással volt rám, majdnem egy szuszra olvastam el, de még napokig a hatása alatt voltam. Valóban ilyen az ember? Képes ennyire elállatiasodni a körülmények hatására? Belegondolni is rémisztő, mi történne, ha a regényben megjelenített állapot valósággá válna.
Matyelka Anita véleménye:
Nagyon ritka, hogy egy könyvet egy huzamban olvassak végig, de ennek a történetnek teljesen a hatása alá kerültem. Azon kívül, hogy egy igen extrém helyzetet vázolt fel, nem volt benne semmi földöntúli és éppen ez a valóságszerűség rémített meg benne. Az emberi természetet is jól prezentálja, hogy még úgy is lopnak és csalnak, amikor össze kellene tartaniuk. Abban a tévképzetben élnek, hogy még van értéke a pénznek ebben az új, nyomorult világban, ahol az ember teljesen kivetkőzik önmagából és elállatiasodik.
Hortobágyi Béla véleménye:
Remek könyv! Nyomasztó és félelmetes, hogy mik meg nem történhetnek, még akkor is ha megvakul az emberiség....lop, csal, hazudik....talán ezért se akarnak kapcsolatba lépni velünk a földönkívüliek :D Remekül kidolgozta és aki mindvégig látott a végén .....na de nem árulom el :D
Timaiosz véleménye:
Először filmen láttam a Vakságot. Nagyon szíven ütött a történet. Letaglózott. Talán ezért is kerülgettem majdnem két évig a könyvtárban mielőtt levettem volna a polcról. De nem bántam meg. Az író sallangmentesen, szinte puritán módon, olyan szenvtelenül rántotta le a leplet rólunk, civilizált emberekről. A leplet, ami olyan vékony, hogy a kényelves, nyugati életmódunkkal el sem tudjuk képzelni, hogy milyen is lehet az élet nélküle. A lepel fehér vakságként takarta be a világot és fosztott meg mindentől, az emberségtől. De egyúttal igazolta is, hogy képesek mi mindenre képesek vagyunk a túlélésért és milyen végletekig alkalmazkodóképesek vagyunk.

Nem könnyű olvasmány, de ajánlom mindenki figyelmébe.