ADATLAP
Vanek úr Párizsban
...
Etyus véleménye:
Rejtő Jenő az abszolút kedvenceim közé tartozik. Kevés olyan írása van, amit még nem olvastam el.
Mivel Vanek Úr nagy kedvencem volt, így nagy reményekkel kezdtem neki a könyvnek első alkalommal, de sajnos csak többszöri próbálkozásra sikerült végig olvasnom. (volt hogy 1-2 évet is vártam mire újra neki kezdtem)
Érzékelhető, hogy Rejtő nem tudta 'rendesen' befejezni a regényt. Sokszor olyan érzésem volt, mintha csak egy vázlatot olvasnék, ami nem tartalmazza még a jellemző Rejtős elemeket és stílust.
Aki nem olvasott még a szerzőtől semmit, annak semmiféleképpen sem ajánlom, hogy ez legyen az első könyv amit elolvas tőle!
Budai Tibor véleménye:
Rejtő Jenő könyvei menedéket jelentenek a számomra. Néha egy stresszel terhelt nap után, csak engedek egy kádnyi forró vizet, leveszem egy tetszőleges könyvét a polcról, felütöm egy tetszőleges helyen és olvasom, amíg kihűl a víz – kétszer, háromszor. Kamaszkorom óta már annyit és annyiszor olvastam őket, hogy némelyikből új példányt kellett vásárolnom, hogy pótoljam a ronggyá olvasott régit.
Így jártam a Tizennégy karátos autóval is, így aztán örültem, hogy megfizethető áron a Ponyva királyai sorozatban, forgalomba hozta egy nagy áruházlánc. Annál meglepőbb volt a sorozat második tagja, a Vanek úr Párizsban. Soha nem hallottam korábban a könyvről, így izgalommal vettem meg.
Valahogy aztán mégis a polcon porosodott egészen a kihívásig. Bárcsak maradt volna még jó darabig. Nem tudtam elképzelni, hogyan maradhatott ki számomra a Rejtő életműből, amikor még olyan könyveit is olvastam, mint a Néma revolverek városa. Soha egy barátom nem beszélt róla, soha senki nem ajánlotta. Nem véletlenül.
Feleslegesen agyon bonyolított cselekmény, követhetetlen sokszereplős dialógusok (a beszélő megjelölése nélkül), olcsó sablonokkal operáló történet. Sőt, igazából kettő, mert a könyv két részből áll, és az utolsó oldalakig nem igazából derül ki, hogy mi köze a két történetnek egymáshoz. Hogy Rejtő miért szedte szét így a cselekmény két részét és miért nem fűzte össze, mint ahogy ezt oly sokszor megtette, az meg sosem derül ki. Olyan, mintha valaki utánozni akarta volna a mestert és az nem sikerült volna. Nem tudom, hogy hol helyezkedik el időben ez a rejtői életműben, de nem is igazán érdekel. Sajnálom, hogy elolvastam, és aki nem akarja, hogy leomoljon benne az illúzió, ne is tegye.
Fekete Annamaria véleménye:
Tenyleg vegere lehet erni egy nap alatt. A konyv ket, elesen elkulonulo reszbol all. Mas a hangulat, mas a helyszin, meg a foszereplok is elternek. Persze azert van egy szal, ami lazan osszekoti oket. A konyv szinvonala kisse elmarad a klasszikus, ismertebb Rejto-muvektol, helyenkent az az erzese az embernek, hogy vazlatot olvas. De a "nagyokat" mar mind olvastam, es vegul nem bantam meg, hogy az uj elmenyre voksoltam. Ezt is kifejezetten veszelyes publikus helyen olvasni a gyakori nevetesben kitores veszelye miatt.