ADATLAP
Vidám temetés
Alik, a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a „furcsa családot” összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát....
Fekete Nóra véleménye:
Magával ragadó, érdekes, "három nővér" stílusú történet. Valóban egy vidám elmenetel, Alik barátok közt, szerettei közt tölthette utolsó napjait. Más világ, visszamentem a történet által egy régi, szürreális valóságba.
I Luca véleménye:
Nem hallottam jókat a könyvről, de az írónőt szeretem, így belevágtam. A sok negatív jelző ellenére - amiket másoktól hallottam -, nekem tetszett a történet. Szerettem a kuszaságot, az orosz emigránsok közegét, teljesen el tudtam képzelni életüket a Nagy Almában, ahogy összetartanak, ahogy mások számára teljesen érthetetlenül számukra rend van a káoszban.... Jó volt felidézni a régi történeteket a szereplőkkel együtt, kibogozni a "ki kinek a kije" szálakat. A történet - bár a halálról szól - mégsem szomorú, nem sírós. Én egyértelműen ajánlom olvasásra.
Kolozsi Etelka véleménye:
Ulickaja-tól az első könyv volt, amit elolvastam. Mondhatnám, hogy bár ne tettem volna, vagy bár másikat választottam volna tőle...
A rengeteg orosz nevet képtelenség megjegyezni, az eseményeket ennek fényében ugyancsak nehéz követni. Hogy mitől volt vidám ez a temetés? Számomra nem derült ki.
Homlok Renáta véleménye:
Hát, hát. Olvastam már jobb könyvet is Ulickajától. Annyira nem nyerte el a tetszésemet. Régóta terveztem már, hogy elolvasom, tetszett a címe, de egész őszintén kibírtam volna nélküle is. Sokszor unalmas volt, sokszor nem tudtam, hogy ki kicsoda. Mondjuk ez főleg azért is volt, mert ugyan 2 nap alatt olvastam el a könyvet, de a 2 nap között volt legalább 3 nap, amikor is egyéb elfoglaltság miatt szüneteltettem.
Főszereplőnk, Alik, Oroszországból emigrált zsidó festő. Haldoklik. Felesége és szeretői, barátai összegyűlnek búcsúztatásár, hogy vele legyenek az utolsó hetekben/napokban. Alikot ezen ismerősök emlékien keresztül ismerjük meg, és ezáltal meg is szeretjük. Sajnáljuk. Szívszorító dolog ez. Kicsit talán bízunk abba is, hogy hátha történik valami csoda. Természetesen nem történi. Alik egész életében vonzotta az embereket, ezért fura kis emberhad gyűlt össze nála. Alik halála közben Oroszországban épp hatalomátvétel zajlik az emigrált emberek, - mert ismerőseinek nagy része emigrált- feszült figyelemmel kísérik az eseményeket. Sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon jól tették-e, hogy eljöttek. Vegyes érzelmeik vannak. Ezt a részt érdekes volt olvasni.
A végén jó, hogy kiderül, hogy Aliknak van egy lánya. T-shirt, aki épp kamaszodik, de Alikkal jól kijön. Örültem ennek a fordulatnak.
A kedvenc idézetem a könyvből:
„Biztosíthatom, hogy hitetlenek nincsenek. Különösen nem az alkotó emberek körében. A hit tartalma különböző, és minél nagyobb valakinek az intellektusa, annál bonyolultabb a hite formája.”
Székely Ildi véleménye:
Valentyina és Irina története érdekes volt, talán az egész könyvben csak ez a két élettörténet fogott meg. Egyébként erősen hanyagolható volt. Sok benne az össze-vissza kuszaság, ki kivel van, egyáltalán milyen nemű!? Zsidó-keresztény ellentét - miért kanyarodunk folyton ide? A magnófelvételes csattanó a végén pedig olyan elcsépelt... Nem ez volt az első Ulickaja, amit olvastam, de talán az utolsó.
Berta Szilvia véleménye:
A „szoknyás Csehov” Ulickaja szerelem volt első olvasására. A Daniel Stein tolmáccsal kezdtem és menthetetlen rajongója lettem. Ez a műve, a Vidám temetés is magával ragadott, bár közel sem annyira, mint az előbb említett „nagyregénye”. Alik irigylésre méltó ember. Bár nem bontakozik ki a teljes története, mégis csodálatos férfi lehet, akinek a halálos ágya mellett megjelennek a valaha szeretett nők és mindent megtesznek azért, hogy az utolsó időszakon átsegítsék. Ajánlom az Ulickaja rajongóknak és azoknak is, akik csak most ismerkednek az írónő műveivel.
Kvasz Éva véleménye:
Az írónő miatt választottam ezt a (kis)regényt. Most sem csalódtam... Érdekes regény, ahogy olvasónak kell "összeraknia" szereplők élettörténetét, akik megjelennek a haldokló (életművész) Alik otthonában. Férfiak és nők, sikeresek, vagy teljesen elveszettek, a legtöbbjük orosz emigráns, akik Amerikába jöttek egy jobb élet reményében. Próbálnak beilleszkedni az amerikai életformába, de mégis annyira kötődnek az orosz élethez, szokásokhoz. Csak sodródnak: boldogok vagy boldogtalanok, de végül mégiscsak hontalanok.
Nagy Éva véleménye:
Nagyon érdekesek a "család" egyes tagjai közti kapcsolatok, Alik a mindenkit összekötő személy. Az élethelyzet többszörösen is nehéz, amibe belecsöppenünk már az első mondatoktól, és az a pontos, részleteket sem elhallgató leírás a főszereplőről és betegségéről, az őt körülvevők gondoskodásáról, a rutinról kicsit zavarba ejtő is, de ugyanakkor érdekes is, kívánja, hogy tovább olvasd. Lehet, hogy nem lesz a kedvencem, de még próbálkozom az írónál.