ADATLAP
Virágot Algernonnak
"Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést."...
Pál-Sziebert Enikő véleménye:
Nyelvtannáciként nagyon nehezemre esett a könyv első negyede. Kibogarászni, hogy mit akar írni, és mindeközben nem agyhúgykövet kapni…csoda, hogy nem tettem le. (Éljenek a kihívások!) És milyen jó, hogy nem tettem.
Megindító történet, nagyon komoly erkölcsi, filozófiai mondanivalóval, sok eláztatott zsebkendővel. Bérelt helyet kap a polcon, az biztos.
Tóth Dominika véleménye:
A történet az elejétől fogva fenntartotta az érdeklődésemet. Az író komplexen ragadta meg Charlie fejlődését (s hanyatlását), amit már az írásképe is jó előre jelzett. Ezen kívül érdekes volt, mennyire sok analitikus lélektani elemet, folyamatot sorakoztatott fel a regény, míg a főhős önmagát próbálta megtalálni.
Stubán Éva véleménye:
Fantasztikus, rendkívül összetett és elgondolkodtató mű.
Amikor lépésről lépésre megkezdődik Charlie fejlődése, letehetetlenné válik: az absztrakt gondolkodás, a morális kételyek, a hosszútávú memória megjelenésének leírása elképesztően izgalmas.
Egyszerre lélektani/fejlődés/morális regénye, ami nem csak arra keresi a választ, hogy feltétlenül szükség van-e magas intelligenciára vagy parttalan tudásra a boldogsághoz, hanem a tudomány örök kérdésére is keresi a választ: Meddig mehet el a tudós, miközben istent játszik?
B-M Bogi véleménye:
Nagyon szerettem ezt a könyvet. Megható, magával ragadó és a maga sci-fis vonala mellett mégis hétköznapi. Az emberi kapcsolatokat, viszonyokat jól eltalálta, hiszen legtöbbször így viselkedünk mi, emberek. Kigúnyolunk, hogy többnek érezzük magunkat, de ha a másik oldalra kerülünk, megsértődünk. Istent akarunk játszani, miközben nem kérdeztük meg az alanyunkat, ő akarja-e, jó-e neki?
Charlie részben megjárja a mennyet, majd a korábbinál kénkövesebb poklot is. Szívbemarkoló a története, és hiába indul nehézkesen (azt hittem itt valami nyomdahiba akadt), mégis faljuk az oldalakat, és együtt éljük meg boldogságát, szomorúságát, kétségbeesését.
Szuper könyv, bárkinek szívesen ajánlom.
Rozgics Juri véleménye:
Az eleje igazi horror volt, de ezt sokat írtátok már, Charlie elég.. nos.. érdekesen ír. :D
De ha első oldalakon túljutsz akkor a történet magával ránt és bár kissé idegesítő marad (Charlie személyisége miatt), de letehetetlen a könyv a maga módján, főleg az utolsó oldalak, mikor kezd minden összedőlni semmi nem marad már olyan, mint amilyen előtte volt.
Ha Charlie (negatív) jellemfejlődés nem nézem a könyv csodálatos volt,
Bali Mária véleménye:
Több, mint tíz éve olvastam először a könyvet, már csak a fő vonulataira emlékeztem, de azt tudtam, hogy akkor nagyon megérintett és sírtam is rajta. Tetszett a változó nyelvezete és úgy emlékeztem rá, mint amit érdemes újra elolvasni. Mostanában 10-20 oldal után letettem néhány könyvet, mert ennyi idő alatt nem érintettek meg. Ezen a héten színházban láttam ezt a történetet és musical formában is annyira lenyűgözött, hogy tudtam, hogy ez az a könyv, ami az elejétől érdekes lesz annak ellenére,hogy már olvastam, így ezt választottam és jó döntés volt.
Müller Judit véleménye:
Szívbemarkoló könyv barátságról, szeretetéhségről, méltóságról, emberi kapcsolatokról, arról, hogy mi fontos és mi nem. Ha az elején ( ami számomra nehezen olvasható volt ) túljutottál, utána nem tudod letenni.
Sándor Anita (AniTiger) véleménye:
Felületes voltam a választáskor, ugyanis azért álltam neki, mert mert klasszikus, Nebula-díjas, Hugo-díjas és Nagy Könyv is - nem mert elolvastam volna a fülszövegét. (Nem tettem, nem ezt vártam, mégis tetszett!)
A történet nagyon jó, de nagyon tud fájni! Fáj, mert Charlie hamar az olvasó szívéhez nő és gombóccal a torkunkban olvassuk a vele megesett vicceket, múltbéli történéseket. A játék nem mindig játék, inkább a fogyatékos ember kigúnyolása, amin ő is a neki ártókkal nevet, mert nem érti… Nem érti, hogy bántották, megalázták…
Kikkel Henrietta véleménye:
Az értelemre és az érzelmekre egyaránt ható csodálatos könyv. Sajnálom, hogy nem előbb került a kezembe.
Az egész olvasás alatt az érzések és gondolatok folyamatosan kavarogtak bennem. Boldogabb lett a tudástól? Jobb lett az élete? Hatalmas tudás került birtokába, de ez magányba is taszította. Vajon megérte?
Számomra a legfőbb mondanivalója: attól, hogy valaki értelmileg alacsonyabb szinten áll, nem nézhetjük le, nem lehet nevetségessé tenni, nem használható tárgyként.
Jakab Orsolya véleménye:
Nagyon nagy élmény volt. Valóban igaz az az állítás, hogy az ilyen szellemileg visszamaradott emberek, mint Charlie legalább boldogak, mert nem tudják, hogy mi zajlik körülöttük, és alapból a jót feltételezik mindenkiről, szeretettel fordulnak mindenkihez. Ezt megtanulhatnánk bizony tőlük. Az operáció után, a folyamatos fejlődés közben- az olvasás boldogságán túl- megtapasztalja a valós világot, a valós emberi kapcsolatokat, a cudar és rideg valóságot is. Ahogy Algernon, úgy ő is visszafejlődik, és el is felejti azokat, megjegyzem: szerencsére.
Szoóh Gabriella véleménye:
Tanulságos könyv az intelligenciáról, az érzelmekről, az emberekről. Az első oldalak nehezen olvashatók, de nagyon életszerűek, a naplóregény felépítés közel hozza az olvasóhoz a karaktert. Érdekes a történet körbeérése, s míg az ember olvassa, óhatatlanul magára is reflektál. A lezárást édes-keserűnek mondanám, de Charlie belenyugvása miatt mégse tragikus.
Pocsai Zsanett véleménye:
Nagyon érdekes történet. Szomorú vége van. Mint a legtöbb drámának. A fiú boldog volt, fogyatékosként. Aztán átélhette, milyen nagyon okosnak lenni. Mennyivel nehezebb így élni. Egy barátja sem maradt. Aztán át kellett élnie, milyen újra fogyatékosként az èlet. Ettől nagyon boldogtalan lett a végén és próbált okos maradni.
Varga Anikó véleménye:
Életem eddigi legjobb könyvélménye. Egyszerűen imádtam minden egyes sorát, minden egyes írói megoldást. A történet felkavaró és megkapó és megható és egyszerűen tökéletes. Soha nem tudtam egy könyvre sem azt mondani, hogy igen...ez a kedvencem. Sok könyvet olvastam már életemben, és sok könyv van, amit szeretek. Azonban ilyen hatással még egy sem volt rám.
Simon Nikolett véleménye:
Nagyon különleges könyv, nem egy szokásos narratíva jelenik meg benne. Eleinte kicsit nehéz volt olvasni a gyenge helyesírás miatt, de talán ezek a részek még jobban tetszettek, mint a kiemelkedő intelligenciával rendelkező Charlie elbeszélései. Nagyjából ugyebár már a fülszövegből is sejteni lehet a végkifejletet, én azt hittem, sokkal szomorúbb lesz a regény vége. Ennek ellenére nekem ez is egy megnyugtató befejezés, hiszen amennyire próbálta kihasználni Charlie az idejét és amennyire igyekezett tartalmasan tölteni azt, legalább annyira vágyott is arra, hogy ugyanazt az életet élhesse, mint korábban. Hiszen csalódott abban a világban, amit megtapasztalt értelmi szintjének növekedése után. Nekem úgy tűnt, egyáltalán nem bánkódik amiatt, hogy az életét ezek után csökkent szellemi képességekkel, de hozzá hasonló emberek közt kell majd töltenie. Szívfacsaró, és mégis szívet melengető történet :)
Kádas Vera véleménye:
Ha létezik fantasztikus könyv...:) Nagyon szeretek semmitmondó történeteket olvasni, de néha szükségem van olyanra is, ami úgy igazán "fejbe vág". Na ez az a könyv volt. A mondanivalója igazán elgondolkodtató. Ezt mindenkinek el kell olvasni!
albert dóri véleménye:
Fantasztikus mű, az elején magával ragadott és nem eresztett. Megdöbbentő, megrendítő könyv, tragikus végkifejlettel, sok morális kérdéssel. Imádtam olvasni, imádok rajta gondolkozni. És tényleg megríkatott.
Korga Szabina véleménye:
Ez eddig számomra a legnehezebben megfogalmazható könyv. Nem tudom eldönteni, hogy nagyon tetszett vagy nagyon nem. Az tény, hogy olvastatja magát, izgultam végig, de közben utáltam. Az elején utáltam, hogy így bántanak egy ilyen tiszta szívű és lelkű embert, majd utáltam azt, amivé vált, azt a tényt, hogy ha valaki intelligensebb lesz, akkor sokkal borúsabban látja a dolgokat és sokkal frusztráltabb lesz, mert minél többet tudunk, annál inkább úgy érezzük, hogy semmit sem tudunk és egyre jobban feltárulnak előttünk a hiányosságaink.
Miseta Ildikó véleménye:
Régóta szerettem volna elolvasni, és nagyon különleges élmény volt. Tényleg igaz, hogy minél kevesebbet lát, tud az ember, annál könnyebb boldognak lenni. A tudás felelősség és lelki teher, a gondolatok pedig gyakran nyugtalanítók, melyből gyakran sokan csak önpusztító módon tudnak szabadulni. Charlie leírása sérült emberként és zseniként is szerintem fantasztikusan nehéz írói feladat, de tökéletesen sikerült Keyes-nek. A személyiség gyors átalakulása nem erőltetett, mindvégig követhetők az indokok: a tudásvágy hajtja Charliet. Míg sérült sok barátja van, s nem észleli a gúnyt, lenézést, mégis boldogabb, mint amikor zseni és senkivel sem érteti magát, és ő maga nézi le embertársait. Ezzel a tudással az emberek iránti szeretete is sérül.
Nagyon értékes gondolatok és életigazságok olvashatók, valószínűleg ez egy olyan könyv, amit évek múlva újra elolvasok.
Tamaskó Anna véleménye:
Meseteri. Azt hiszem ezzel az egy szóval teljesen lefedhetem, hogy mit érzek minden alkalommal, amikor olvasom. Charlie-t szeretni kell minden pillanatban, amikor lassú, butácska, de tele van érzéssel. Algernonnal való "kapcsolata" egy kis mikrovilágot teremt számára, amiben szép lassan okosabb lesz egy egérnél. Nehéz ezt kimondani, hiszen alapvetően el sem tudjuk képzelni, hogy milyenek lehetnek egy szellemileg sérült elme gondolatai.
Életem egyik legnagyobb könyvélménye, ami persze nem a tündérmesés befejezéssel ér véget, de a katarzis ettől talán még nagyobb...
Hroch Nelli véleménye:
Letehetetlen, megdöbbentő könyv. Habár láttam a filmet, tudtam a kimenetelét, döbbenetes volt olvasni a folyamatot amit Charlie Gordon, a főszereplő átélt. Nagyon fontos, hogy miközben olvassuk, felflektáljunk arra, hogy mi hogyan is viszonyulunk önmagunkhoz, embertársainkhoz. S hogy a magas intelligenciahányados nem jelent feltétlenül magas érzelmi fejlettséget.
"Itt, a maguk főiskoláján, intelligencia, oktatás, tudomány, ezek a nagy bálványok. De most már tudom, hogy egy dolog mindnyájuknak elkerülte a figyelmét: intelligencia és oktatás, amit nem fűt át emberszeretet, nem ér kutyagumit se!
(…)
– Ne értsenek félre – folytattam. – Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést. Ezt éppen mostanában fedeztem föl. Fogadják el hipotézisként: az intelligencia, ha nem képes arra, hogy szeretetet adjon vagy elfogadjon, szellemi és erkölcsi összeomláshoz, neurózishoz, sőt, esetleg pszichózishoz vezet. Az önmagával eltelt, befelé forduló értelem, mint önző végcél, kirekesztve az emberi kapcsolatokat, csak erőszakhoz és fájdalomhoz vezet…"
Ignéczi János véleménye:
Már láttam a könyvről készült filmet egyszer, régen (most már újra meg kell néznem), de a könyvet nem olvastam. Nagyon megindító és a főszereplő, Charlie-val együtt érző gondolatokkal olvastam sorról-sorra a történetet. Egy ember, aki az én olvasatomban felnőttként született, - hisz a műtét után érzékelte először teljes valóságában a világot és szembesült ennek a világnak boldog és hazug, bántó és sértő megnyilvánulásaival - mintha most tanulna járni és szó szerint, megtanulni beszélni, "látni", tapasztalni, gondolkodni. Még sohasem volt nővel, nem tudta mi a szerelem, még sohasem vette a lelkére, hogy őt bántják, kigúnyolják, megalázzák mert a műtét előtti elmefogyatékos korában nem is ismerte ezeket az érzéseket. Az új életében, mint a létrán kellett neki fokról-fokra feljebb haladnia, hogy a létra tetejéről láthassa az új világot, amibe született. Mindent megkapott, amiről csak álmodozhatunk mindannyian, 20 nyelvet beszélt, a fizika, a matematika és a nyelvek területén minden tudást magába szívott és a végén mindentől megfosztotta a Sors, a Végzet. A tudomány adott és elvett tőle mindent, amitől igazán embernek érezte magát. De amíg átélte a saját fejlődését és az elméje újabb hanyatlását addig nagyon rövid időn belül fel is ismerhette az intelligens világ hibáit, pl. az emberszeretet hiányát, stb. Az ő szemével néztem én, az olvasó ahogy a kis sorstársa, Algernon, a kis fehér egér visszafejlődik, meghal és vele együtt neki is ezt a véget kell majd megérnie. Dráma! Kedves olvasótársam! A történet olvasása közben nézz magadba te is és láss!
Botosné Verba Ágnes véleménye:
Lebilincselő történet a végtelenül színes emberi elméről. Charlie története aki értelmi fogyatékosból, egy kísérlet eredményeképpen lángelmévé válik. De ez az állapot nagyon rövid ideig tart és butulni kezd. Ezalatt az idő alatt nagyon fontos leckéket tanul meg a barátságról, szerelemről, emberségről. Tanulságos olvasmány.
Török Mónika véleménye:
Szívszorító történet egy értelmi fogyatékos férfiról, aki egy kísérlet eredményeképpen időlegesen nemhogy ép értelművé, de lángésszé válik. Brilliáns elképzelés, elkeserítő, hogy ez az állapot csak átmeneti, és rettenetesen szomorú a vége. Anyaként és gyógypedagógusként különösen megrázó azokat a részeket olvasni, ahol a gyerekkorára emlékszik vissza, ahogy az anyja elzavarta otthonról, és amiket azelőtt meg kellett élnie a családban, illetve fájó, amikor Charlie rádöbben, hogy akiket korábban a barátainak tartott, tulajdonképpen csak kinevették, kihasználták. Zseniálisan megírt történet.
Krizsán Réka véleménye:
Varázslatos és tanulságos.