ADATLAP
Závada Péter
Závada Péter újabb költeményei a lélek napfoltjaira engednek rálátást. Az eltemethetetlen múlt, az árnyak között ólálkodó bűn, a be nem keríthető, fondorlatos vágy költeményei újra és újra felkavarják érzékeinket és izgatják szellemünket. Az erőteljes hang nem ereszt, bátorságában ott rezeg a kétely és a szorongás. A testek tájéka lüktet, a tabuk törékenyek, a képek lázasak. A kötet egymást keresztező ösvényeinek végén ott áll az anya, és ott áll a fiú a gyász útjának szélén egy gazdag, életerős költészet növekedésének vagyunk tanúi....
Takács Aliz véleménye:
Závada kötete rövid, tömör és mégis sokatmondó... A verses kötet gyászkötetként funkcionál, az elvesztésről, szakításról szól, a szó kettős értelmében. Nagyon tetszett, hogy ennyire sokrétű módon lehet végigkövetni a kötetben található verseket - blogbejegyzésre hajazó címkékkel, tematikus versösszeállításokkal, vagy az oldalszámok sorrendjében. Rendkívül jó a cím, amely szintén két jelentést is tartalmaz, ezzel egybefogja a verses kötet lényegi mondanivalóját. Kedvencem belőle a címadó vers, amely intertextuális jellegű, azaz mű a műben és Kőműves Kelemen történetét eleveníti fel, de nem a megszokott módon. Nem könnyű versek, mögöttes tartalommal és sok-sok utalással.
Szabó Rebeka véleménye:
Ambivalens érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban egyszerre szeretem és utálom. A versek egy része rettentően megfogó, átélhető és magával ragadó, a másik fele viszont pont az ellenkező hatást váltja ki bennem (bár ez nem meglepő a kötet témáját tekintve).