ADATLAP
a manderley haz asszonya
Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián – ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása – ez is Manderley. Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra – ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség meg a garden party szerencsés meghívottai szemében. Ám a mindvégig névtelen főszereplő, az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Mert félelem mérgezi az itt élők lelkét: a fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott Rebecca kísértetétől – ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan. Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg – de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni, mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká, néma cinkosként, egy démoni asszony aljasságait. Sejti-e vajon, hogy – bár az igazságszolgáltatástól megmenekült – végül is ezért kell bűnhődnie, s éppen Manderley lángjainál – s vele együtt az ártatlanoknak is?
A Hitchcock-film alapjául szolgáló regény páratlan sikerét, a hátborzongatóan izgalmas cselekmény mellett, bizonyára az is magyarázza, hogy rendkívül finom pszichológiával érzékeltette a harmincas évek Európájának szorongásos életérzését, gyáva meghunyászkodását – s tette ezt 1938-ban, egy évvel a Manderleyk egész féltett világát felperzselő tűzvész előtt.
...
Bubu Maczkó véleménye:
Vannak történetek, amik valami megfoghatatlan módon megérintenek, és időről időre visszatérek hozzájuk. Akár a filmvásznon, akár színpadon, akár könyvben, Manderley világa mindig vonz. Manderley gyönyörű birtok az angol tengerparton, erdőkkel, mezőkkel körülvéve. Egy csodálatos kastély kilátással minderre. E mellett Manderley él, figyel, és titkokat rejt.
"Manderleynek senki és semmi nem árthat. Mindig itt fog rejtőzni az öböl mélyén, mint valami életre kelt mesekönyv. Az erdők védően állnak körülötte, a tenger pedig hol közelebb jön, hol visszahúzódik.”
Feraji Anikó véleménye:
A film miatt akartam elolvasni a könyvet. Nagyon tetszett. Azt kaptam amire számítottam a film alapján, jóval részletesebben kidolgozva. Izgalmas remek krimi és csodás jellemfejlődés ami a főszereplőt illeti. Bár az emberek általában nem szeretik a hosszas leírásokat én nagyon élveztem azt is ahogy a környezetet, a kastélyt és a parkot leírja. Még inkább pedig azt, ahogy a lelki gyötrelmeket érzékelteti. Olyan volt ezt a könyvet olvasni mintha egy hullám hátán utaznék magatehetetlenül, csak szemlélem mi folyik körülöttem. Majd idővel meglátom a partot és végül a hullám finoman kitesz a parti fövenyre. Imádtam, nagyon ajánlom!
Balogh Renáta Márta véleménye:
Egyszerűen lenyűgöző!! Sokat olvasok, de nem tudnám megmondani, melyik történet fogott meg ezelőtt ennyire. Én a musical miatt döntöttem úgy, hogy elolvasom (noha sajnos élőben nem láttam :( - remélem lesz még rá lehetőség ) és annak ellenére is elvarázsolt, hogy ismertem a történetet. Izgalmas könyv, a szereplők pedig szerintem egytől egyig zseniálisak (a mellékszereplőket is beleértve!). A főszereplő jellemfejlődése csodálatos, a leírások egyáltalán nem unalmasak, legyen szó a kertbéli növények-, vagy egy-egy érzés, aggodalom, gondolat részletezéséről. Bár a könyv nem igazán Maxról szól, illetve nem Ő van a középpontban, nekem abszolút a kedvenc karakterem volt, a történet elején a titokzatossága miatt, később pedig, amikor "megnyílik" és megvallja kedvesének, hogy mit tett, teljesen együtt tudtam vele érezni, vele, illetve velük együtt gyűlöltem Rebeccát. Mrs. Danverstől sokszor a hideg futkosott a hátamon. Mindenképpen az írónő és a könyv érdeme az is, hogy - bár ismertem a történetet - izgultam az izgalmas részeknél, borzongtam, ahol borzongni kellett / lehetett, és igazán megkönnyebbültem amikor Maxim megvallja, hogy sosem szerette Rebeccát (és nyilván akkor is, mikor először mondja el az új Mrs de Winternek, hogy szereti :D). Nekem ez 5/5*, teljesen biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni (talán nem is egyszer) .
Dézsiné Kresák Ildikó véleménye:
Fantasztikus sztori, fantasztikus szereplők, szóval nekem nyerő volt ez a könyv! Édesanyám kedvenc könyve, mégis nehezen vettem rá magam az olvasására, de ezentúl benne lesz a top 5 elolvasott könyveimben.
Zaják Julianna véleménye:
Valamikor nagyon régen láttam a filmet, a regényt azonban csak most olvastam. Nem volt nehéz dolga Hitchcocknak filmet készíteni a könyvből! Olvasmányos, hideglelős, borzongató, kísérteties, letehetetlen. Olvasás közben sokszor Charlotte Brontë regénye, a Jane Eyre története ugrott be. Nem bántam meg, hogy elolvastam!
Gazsóné Bodor Györgyi véleménye:
Az elejétől a végéig csupa izgalom, még az utolsó fejezetben is adódik valami új. A befejezése is titokzatosan "befejezetlen", persze jó értelemben. Tetszett a női szereplő életkorából adódó naivitása, ahogy a lánykából a könyv végére nővé érik, és a férfi szereplő titokzatossága, valamint az egész történet. Nagyon gyönyörű volt a ház, főleg a kert leírása. Én is boldogan sétálnék a Boldog-völgyben...
Horváth Lajosné véleménye:
Először majd 30 éve, húszévesn olvastam ezt a könyvet, és teljesen rabul ejtett, mert mintha magamról olvastam volna. Ugyanolyan naiv, álmodozó lány voltam, tele gátlásokkal és nulla önbizalommal. Annyira bele tudtam magam élni a főszereplő helyzetébe, hogy szinte valóságosnak tűnt. Szerencsére nem ismertem a filmet, így a feszültség óriási volt bennem, és ma is emlékszem a fantasztikus megkönnyebbülésre: nem szerette Rebeccát!
Most, hogy újra elolvastam, bár közben több feldolgozását is láttam, visszavitt a múltba, újra eszembe juttatta, milyen voltam fiatalon, és mennyivel könnyebb, ha van élettapasztalata az embernek.
Tóth Eszter véleménye:
Előbb láttam a musicalt, mint olvastam volna a könyvet, ezért a végkifejlet számomra nem volt annyira váratlan. Mégis a ház, főleg a kert leírása, szegény kis Én leki fejlődése miatt a könyv hangulata teljesen lekötött - szinte észre sem vettem azt az 500 oldalt.
Tóth Eszter véleménye:
Előbb láttam a musicalt, mint olvastam volna a könyvet, ezért a végkifejlet számomra nem volt annyira váratlan. Mégis a ház, főleg a kert leírása, szegény kis Én leki fejlődése miatt a könyv hangulata teljesen lekötött - szinte észre sem vettem azt az 500 oldalt.
eva revay véleménye:
Nem vagyok egy romantikus alkat,de ez a konyv nagyon tetszett.mondhatni szinte le sem tudtam tenni.tetszett a noi szereplo naivitasa,es ahogy kislanybol a vegere nove ered,a ferfi szereplo titokzatossaga,valamint az egesz story,mikor az ember mar tenyleg elhiszi,hogy szo sincs itt szerelemrol.