ADATLAP
csillagainkban a hiba
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
A csillagainkban a hiba - John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában. ...
Fehér Beáta véleménye:
Ez megint az az esett volt, amikor előbb láttam a filmet utána olvastam a könyvet. Igaz sokat vártam a könyv elolvasásával, mert a film is már megríkatott. Nem bántam meg, hogy végül elolvastam a könyvet is, mert jobb volt mint a film. Nagyon jó könyv egy nagyon nehéz témával, de talán pont ezért nem fogom újra olvasni.
Markó Andi véleménye:
Igazából ez egy olyan könyv, amit már régóta kerülgetek, de eddig még elkezdeni sem mertem. Annak ellenére, hogy sok jót hallottam róla, szinte csak szuperlatívuszokban beszéltek róla az ismerőseim, mégsem mertem belefogni a témája miatt. De nem bántam meg, hogy végül mégis hazahoztam, és egy szuszra sikerült elolvasnom. Nagyon megrázó történet, egészen biztos, hogy még sokáig a hatása alatt leszek. Talán éppen ezért olyan nehéz véleményt írni róla. Csak annyit, hogy ajánlom minden jóérzésű embernek...
Triszné Szabó Márta véleménye:
Eredetileg a megríkatott kategóriába ajánlotta kislányom ezt a könyvet, de végül ide vettem fel. Tetszett a könyv, csak a nyelvezete nekem néhol nem jött be. A történet nagyon jó, meglepő fordulatokkal, tele érzésekkel, egy délután elolvastam. sokszor meghatódtam (én főleg inkább a szülőkön), de mindig jött egy mondat a maga szlengjével, elvont dolgaival, és ez kizökkentett - szóval, nem ríkatott meg, de érdemes volt elolvasni!
Paplanos Beatrix véleménye:
Először a könyvet olvastam, ami nekem tetszett, majd megnéztem a filmet, ami a nyomába sem ér a könyvnek! A rák mint témaválasztás és ez mind gyerekekkel történjen, hát merész az író részéről! Mégis csak azt tudom mondani, hogy Augustus imádnivaló volt és igazán színesé tette a történetet, ahogy a nehéz időkön átsegítette a barátait. Kellenek az ilyen könyvek is! Nem hinném hogy a lehangoltságra kell koncentrálnunk, hanem arra, hogy számunkra ez egy igazán szép nap.
Kemendi Tímea véleménye:
A filmet még nem láttam, így nem volt mihez viszonyítanom (Szerencsére). Szinte egy szuszra elolvastam. Nem túl hálás téma a rák, főleg, hogyha gyerekek érintettek a dologban. Nagyon elszomorító, még szinte nem is éltek semmit, tizenévesek, és bármelyik nap eljöhet az utolsó. Viszont ez a Dzsinnes alapítvány ötlet nagyon tetszett benne, jó lenne hinni, hogy tényleg van ilyen :)
Inklovics Kornélia véleménye:
A legpocsékabb téma, amihez csak nyúlhatott az író, de ettől függetlenül szerettem a szereplőket. A párbeszédek túl filozofikusak voltak egy mai tizenéves gondolkodásához képest. És ki olvas el egy könyvet milliószor, ami tök lehangoló?!
Sokszor azt gondolom az ilyen típusú könyveknek nincs helye a világirodalomban, hiszen mind tudjuk, milyen borzalmas betegség a rák és ezt még tovább bonyolítja a szerelem.
Ez a történet emészthetőbb volt film formájában, gyenge idegzetűeknek nem ajánlom.

Sára véleménye:
Egyetlen könyvet olvastam eddig John Greentől, mégpedig a Will&Willt. Az nem nyerte el egyáltalán a tetszésemet. Nem kedveltem meg a szereplőket, meg semmi. Ez a könyv ellenben teljesen magába szippantott.
Imádtam az Augustus és Hazel közötti párbeszédeket. Alig bírtam letenni a könyvet. Körülbelül a feléig. Ezután annyira nyomott lett, hogy nagyon kínkeservesen tudtam tovább olvasni. Hihetetlenül sajnáltam Hazel szüleit és Augustust, mit kell majd átélniük, ha majd Hazel már nem tud tovább küzdeni. Aztán az Anne Frank múzeumos jelenetnél már tényleg nem bírtam tovább és a 12. fejezet végénél muszáj voltam letenni a könyvet. Rendesen hányingerem volt, fájt a fejem, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy ne.
Muszáj voltam valami vidámat nézni vagy csinálni úgyhogy igen, és nem szégyellem, de végignéztem az egész She's the Mant.
Persze, hogy a következő fejezetben mindennek a feje tetejére kell állnia! Az egész úgy ahogy van vett egy 180 fokos fordulatot én meg csak pillogtam. A vége teljesen más lett (vagy ha nem is teljesen, számítottam rá hogy nem kapunk rendes lezárást, köszi Peter Van Houten) és már nem is tudtam kit sajnáljak.
Aztán az utolsó oldalakra már máshogy néztem Hazel szüleire is. Tudtam, hogy erősek maradnak a későbbiekben is és az anyukája tényleg tiszteletre méltó volt.
Nem tudom, miért volt ilyen nagy hatással rám a könyv, de azt hiszem nem nagyon bírom ezeket a témákat. Főleg, hogy egy olyan betegségről van szó, ami ellen a főszereplő sem tudott sokat tenni. (Nem úgy, mint az anorexia vagy valami hasonló, mert ott leginkább az adott embertől függ.) Viszont amit tudott tenni, azt megtette a könyv minden egyes szereplője, mégpedig hogy kitartott és pozitívan állt hozzá az élethez még ilyen problémák mellett is.
De védelmemre szóljon, hogy csak egy zsepit fogyasztottam el!
Tünde véleménye:
Szerintem ehhez a könyvhöz kell egy adag hangulat...ne a mélypontodon olvasd! A film nekem jobban átjött (ez pedig nagyon ritka), a könyv nyelvezete számomra kicsit egyszerű ettől függetlenül nagyon szép történet, de sajnos fájóan fut a végkifejlet felé...érzelmileg könnyű a hatása alá kerülni,ezért nem épp tömegközlekedési eszközön olvasós könyv vagy vágj neki zsepikészlettel. A könyv tanító jellege tagadhatatlan, sokan példát vehetünk a két fiatal élni akarásáról,küzdelmeiről,életszeretetéről .... felértékeled a léted ha elolvasod. Ezért tedd meg!
Németi Gréta véleménye:
Nekem ez a könyv nagyon tetszett:)
Nekem a könyvborítója nagyon tetszett,a filmes változata jobban,mint az eredeti.:)).Amikor elolvastam azt mondtam:Neee neee nee ez így nem igazságos hogy ő halt meg:cc.Itt bömböltem egy fél óráig..Már megkérdezték hogy mi a bajom..:D
Kedvenc szereplőim természetesen Augustus és Hazel.Komolyan nem tudok erről a könyvről semmit mondani.Más könyvekről a szó szoros értelmében egy regényt írok,de most ehhez valahogy nem tudok hozzászólni.
A kedvenc részem természetesen az volt,amikor Isaac és Augustus megdobálta tojással Monica kocsiját:DDD
Mindenkinek jó olvasást/sírást.:)
Viki Madarász véleménye:
Ne!!!!! Ne-ne-ne-ne-ne!!! Miért? Miért történt EZ a végén??? Brühühüh…
Ez a könyv… Eszméletlenül tetszett! Nagyon jól bele lehet látni egy beteg ember életébe. John Greentől legelőször az Alaska nyomában-t olvastam, az is tetszett, de ez… szuper!!
Vigyázat, spoiler: Ez a könyv magával ragad. Oké? Oké (akik olvasták, értik). :)

Innenstől lehet, hogy spoileres lesz, úgyhogy saját felelősségre olvasható.

♦ Könyvborító:
Eredeti – 4,5/5 kicsit üres, de tetszik :)
Filmes – 4/5 ez is jó, de inkább az első.

♦ Kedvenc rész:
Amikor tojással megdobálták Monica kocsiját. :)

♦ Kedvenc idézet:
"– Van Egy kívánságod? – kérdezte. Erre a Dzsin Alapítvány nevű szervezetre utalt, amelynek az a dolga hogy teljesítse a beteg gyerekek egy kívánságát.
– Nincs – mondtam. – Még a Csoda előtt elhasználtam.
– Mi volt?
Hangosan sóhajtottam. – Tizenhárom éves voltam – feleltem.
– Nem Disney – mondta.
Nem szóltam.
– Nem mentél Disney Worldbe.
Ismét hallgattam.
– Hazel GRACE! – bömbölte. – Nem arra használtad el az egyetlen utolsó kívánságodat, hogy elmenj a szüleiddel a Disney Worldbe!
– Meg az Epcot Centerbe – motyogtam.
– Istenem! – nyögte Augustus. – Nem hiszem el, hogy egy olyan lányba zúgtam bele, aki ilyen sablonos dolgot kíván!"

♦ Kedvenc szereplő:
Augustus (természetesen), és Isaac.

Mindenkinek kellemes olvasást. :)
B-M Bogi véleménye:
Régóta el akartam olvasni a nagy sikerre való tekintettel.
Ha fiatalabb lennék, talán szerettem volna, így viszont számomra szörnyű volt.
Túl sok rákos van/volt a környezetemben. A könyv taglalja a kezeléseket, mellékhatásokat, amik hipochonderként eléggé megrázóak. Egyébként alapban is, de így szerintem még kellemetlenebb. Nem igazán voltam oda mindezek miatt érte, pedig aranyos történet lehetett volna. A két fiatal között kialakult szerelem elég hirtelen, de a későbbiekben egész szépen felépül, ahogy maga a történet is, bár szépen megetetett és nem vártam volna a végén bekövetkezett eseményeket. Persze logikus, mert mi más csavar lehetne egy ilyen típusú történetben?
Mégis úgy érzem, hogy szenvedő, beteg emberekből, pláne gyerekekből történetet írni nem túl felvillanyozó. Sőt, az egész rendkívül depresszív és nyomasztó. Nem tudtam szeretni, nem voltam oda érte, nem lett a kedvencem, és még csak nem is hatott meg.
Elolvasás után csak abban lettem 100%-ig biztos az eddigi 99% helyett, hogy soha nem akarok statisztika lenni a kezelt rákbetegek között. A vége úgyis nagy valószínűséggel ugyanaz... Kell a fenének az addigi szenvedés...
Bíró Tamara véleménye:
Legalább ötször megnéztem a filmet, mire megvettem a könyvet. Kézbe vettem, elolvastam kb. 20 oldalt, majd arra gondoltam, hogy ez így tök unalmas, hiszen hallom a fejemben a filmben játszó színészek hangját, látom az arcukat, a mozdulataikat. Félre tettem legalább fél évre a könyvet. Majd egy hete újra elővettem. Elkezdtem olvasni, és három nap alatt el is olvastam az egészet. Abban a pillanatban, ahogy megjelent a könyvben az első olyan részlet, amely nem volt benne a filmben, el tudtam vonatkoztatni attól, ami a filmben volt. Imádtam, sírtam, gyászoltam, szerettem.
see leszt véleménye:
Szomorú történet, ami számomra plusz pont volt amikor először hallottam a könyvről, jóval a film megjelenése után. Megint beigazolódott, hogy a könyv jobb mint a film. A könyv szuper lett, szívhez szóló. Csak ajánlani tudom!
Pocsai Zsanett véleménye:
Jó és kicsit rendhagyó történet. Engem mégsem hatott meg annyira, mert a vége semmilyen volt. Végig vártam annak a bizonyos könyvnek a befejezését, de nem írta meg senki. Ez egy nagyon lehúzós könyv.
Kovács Emese véleménye:
Gyönyörű, megható történet. Az tuti, hogy be kell készíteni mellé a zsepit. Szívszaggató, amit Hazelnek és Augustusnak át kell élnie. Annyira igazságtalan az élet, amit ez a könyv tökéletesen bemutat. Leginkább amiatt rabolta el a szívem, hogy a három sérült barát, hogyan segíti át egymást a nehezebb időszakokon.
T. Erika véleménye:
Ezt a könyvet olvasva hamar rádöbben az ember, hogy mennyi felesleges, jelentéktelen dolog miatt vagyunk képesek mérgelődni, elvesztegetni az időt azok elől, amik tényleg számítanak.
Nagyon sokat tanulhatunk a két fiatal kapcsolatából, ahogy küzdenek a betegség ellen, ahogy észreveszik az igazán fontos dolgokat, hogy igyekeznek megélni a pillanatot, hiszen tudják, bármikor vége lehet a csodának, amit úgy hívnak: élet.
Katona Anna véleménye:
Ezt a könyvet több kategóriába is be sorolhattam volna. De minden más kategóriához eszembe jutott egy jobb. Jonh Green könyveit nem ismerem. (Azt sem tudom, hogy van e neki ezt most kérlek nézzétek el nekem). Így hát ez a kategória maradt. A filmet nem láttam előtte mikor megjelent direkt nem néztem meg tudtam, hogy elkell olvasom előtte a könyvet. Félve nyitottam ki a könyvet. Hazel egy fiatal lány akinek már kiskorában azt a szörnyű betegséget diagnosztizálják: hogy rák. Leküzdötte már többször enyhűltek a tünetei egy csoda gyógyszernek köszönhetően. De mindig azzal a tudattal kell élnie, hogy bármikor jöhet a vég. Mert ez a betegség sosem fog elmúlni. Mindenkit ellök magától ezzel próbál mindenkit megvédeni a majd bekövetkező fájdalomtól. De szülei mellette állnak, nem hagyják, hogy depressziós legyen. Elküldik egy speciális csoportba ahol megismerkedik egy fiúval Augusztal. (Tudom eddig olyan mint ha a története írnálm el de ígérem a lényegre térek). A két fiatal egymásba szeret. Vígaszt nyújtanak egymásnak.
Én mikor elkezdtem olvasni azt hittem Hasel csillaga fog először fel ragyogni, de tévedtem. A könyv olvasása során volt mikor nevettem. Volt mikor a könnyeimmel küszködtem. Egyátalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Két csodálatos fiatalt ismertem meg a könyv olvasása során.
véleménye:
Egy csodálatos könyv, tele érzelemmel. Miközben valaki ezt a könyvet olvassa, ráébred arra, hogy milyen apróságok miatt szomorkodik nap mint nap. Egy átlagos embernek nem kell szembenézni olyan fájdalommal és küzdelemmel mint a főszereplőnek. A lány mégis megpróbálja-és sikerül is neki- élni az életét, megtölteni azt boldogsággal. Iszonyatosan jó példa arra, hogy mi magunk irányítjuk az életünket, és nem a rossz dolgokra kell összpontosítani.
Bokor Kitti véleménye:
Nagyon-nagyon meghatott... Két tini szerelme,akik a halál küszöbén állnak... Jelen van önirónia,érzelmek,fájdalom...Megvettem a könyvet,másnap reggel belekezdtem és este befejeztem és közben sokat sírtam. Nem könnyű témát dolgoz fel és eleinte féltem is,mert tudtam,hogy nagyon mélyen meg fog érinteni,de mivel sok jót hallottam róla,hát én sem hagytam ki...És egyáltalán nem bántam meg
Banzi Réka véleménye:
Mit is írhatnék... Megríkatott. Mindenki megérdemelne egy Augustus Waters-féle igazi szerelmet... Ez a könyv akkora hatást gyakorolt rám, mint eddig még soha egyik sem. Utáltam, mikor Gus meghalt, és szegény Hazel egyedül maradt, sőt már akkor is potyogtak a könnyeim, mikor Gus ellezdett leépülni. Egy szuszra olvastam a könyvet, szinte le sem tudtam tenni
Zimmermann Zita véleménye:
Nehéz témát dolgoz fel a könyv, kicsit más szemszögből, helyenként humorosan. Nem sírtam ugyan rajta, de megható és szívszorító volt, ha kicsit belegondoltam, milyen lehet a két főszereplő és a szüleik helyében lenni. Valahogy azonban mégsem volt rám annyira nagy hatással a könyv, mint az értékelések alapján vártam.
Bobor Rebeka véleménye:
Ritka, de itt sokkal jobban van megcsinálva a film. Miközben olvastam, szét untam magam, szinte alig figyeltem oda, hogy mit is olvasok. Nekem maga a történet is kicsit furcsa, de nem kell mindennek tetszenie. Nyilván van, aki teljesen bele van bolondulva. Hát én nem. 10/4
Szabó Diána Nóra véleménye:
Most lehet, hogy meg fogtok kövezni, de én nem voltam elájulva a könyvtől. Igaz, hogy néhol megható, többször vicces is, de igazából nem egy lebilincselő történet. Szép téma, amit feldolgoz, és talán kicsit közelebb is viszi a betegséget, a betegeket a fiatalokhoz, akik a könyv elolvasása vagy a film megnézése után (bár én még nem láttam, nem tudom, mennyire könyvhű) talán elfogadóbbak, megértőbbek lesznek. De nem tartom többnek egy tiniregénynél. Természetesen annak viszont megfelelő, hiszen a sok hűhó és marketing mindig jó, ha az ifjúság legalább egy-egy könyvet kézbe vesz.
Renáta Csiki-Kecskés véleménye:
„Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akik szerettek, így hát tudtam, mit csinál Augustus. Összeszorítjuk a fogunkat. Felnézünk a magasba.”
Én is pontosan ezt tettem. Felnéztem a magasba, sűrűn pislogtam, és nem sírtam el magam, egészen az utolsó 3 oldalig… ott viszont nem bírtam tovább. Nem bírtam, mert ez a történet hihetetlenül meg tudja csavarni az ember szívét. Hazel és Augustus… ők ketten a lehető legfurcsább, legkiszolgáltatottabb helyzetben találkoznak, mégis megtalálják az utat egymáshoz. Ahogy megismertem az életük apró részleteit, megszerettem őket, és néha ledöbbentem, milyen természetességgel élik az életüket, tudván, hogy mi vár rájuk. Gyakran mondjuk, hogy „a betegség az élet velejárója”, „hozzátartozik az élethez”, és hasonló közhelyeket, de ez a tény attól még ugyanolyan igazságtalan marad. A rák támadhat jó emberre ugyanúgy, mint a rosszakra, fiatalokra ugyanúgy, mint az idősekre. Naná, hogy igazságtalan.
Szűcs Erzsébet véleménye:
Gus és Hazel. Látszólag két egészséges fiatal, akik a maguk módján és szabadon szeretnének élni, de nem tehetik. Gus féllábbal rendelkezik, Hazel mindenhová oxigén palackos kiskocsit huzogat maga után. A beszélgetések nagyon jók, az érzelmek ezer fokon égnek. A szerelem mindig ott volt, de csak idővel jött elő. Nem ez volt a fontos. Egymás tisztelete. A másik élete. Az, hogy féltik a másikat, hogy odaadnák mindenüket a másikért. A kétségbeesett akarás, életigenlés, de mégis elfogadóbbak mindenki másnál. Bárki bármit megtehet, csak őt hagyják meg neki. Ne vegyék el. Ő még élni akart. Szereti. Kell a hangja, a félszeg mosolya, az illata, a soha el nem szívott cigi a szájában. Két sokkal egészségesebb ember kapcsolata, mint ahogy mások gondolnák. Sokszor nevettem, picit sírtam is, de filmen nem nézem meg. Ez a könyv maga a tökély, csak elrontanám. Nem akarom. így marad. Jó volt és még jó lesz, amikor újra fogom olvasni.
Bujtás Dominika véleménye:
Szívszorító történet, szerethető karakterek, és életszerű történetvezetés. Romantikus, de nem végződik happy enddel, John Green túlságosan megszeretteti az olvasóval a karaktereket, így nehéz őket elengedni a könyv végén.
Czéman Eszter véleménye:
Ebben a történetben az ragadott meg, hogy humorral közelíti meg a halálos betegségben szenvedő szereplők életét. Illetve Ők állnak így a saját életükhöz és sorsukhoz. Egy történet, melyben a gyerekek felnőttebbek, mint a felnőttek, melyben a reménytelenek reménnyel teltebbek, mint azok akik reményt lódítanak maguknak és másoknak.
Juhászné Kovács Barbara véleménye:
Ilyen megható könyvet még nem olvastam. A könyv végén egy fél csomag zsebkendőt elhasználtam, annyira megérintett. Gyönyörű történet, ami után elgondolkoztam az életen és igazán értékelem az egészségem. Ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia!
Farkas Natália véleménye:
Fantasztikus a könyv. Közel áll hozzám a saját betegségem miatt is és amúgy is, mindig megrendítő beteg gyerekekről olvasni. Megrendítő, de mégis felemelő valahol. Mindenkinek meg van ebben a műben a saját személyes tragédiája...

- Oké?
- Oké.

:')
Rasztik Réka véleménye:
Régóta halogattam, hogy „majd”, „majd” kiolvasom a könyvet. Megtörtént. Haragszom John Greenre, de egyben köszönetet is mondok neki. Soha nem olvastam még ehhez fogható könyvet. Nagyon megható, az utolsó nyolcvan oldal főként. Mindig is sajnáltam és együtt éreztem a beteg emberekkel. A sorsuk, a rövid életük mind szívhez szóló. Ez a regényt kötelezővé tenném, hogy mindenki olvassa el. A halálos betegség ellenére is van küzdőszelleme Gus-nak. Hazel Grace végtelen kitartása az íróval szemben. A könyvet röviden így tudnám jellemzi: Oké? Oké.