ADATLAP
A szolgálólány meséje
A regény, ami 1985-ben jelent meg - egy orwelli ihletésű disztópia - egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság - a jövő Amerikája? - szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit...

A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. CIarke-díjat....
Déri Borbála véleménye:
Először a könyv alapján készült 2017-es sorozatot néztem meg, és csak később olvastam el a könyvet, ami amúgy nem nagyon jellemző rám, általában pont fordítva szoktam csinálni, de A szolgálólány meséje esetében ez nem volt nagyon zavaró. Persze, a szerző azt írja, hogy ott volt a forgatáson, attól függetlenül szerintem elég könyvhűre sikeredett a sorozat-adaptáció.
Mindamellett eléggé lebilincselő a könyv, nagyon rövid idő alatt olvastam el. Egy kissé azért el is borzasztott - tényleg errefelé tartunk? Remélem, még azért időben észbe lehet kapni...
Farsang Attiláné véleménye:
A szolgálólány meséje elgondolkodtató történet. A nők szerepe egy elnyomó diktatúrában, ahol egy kisebbség mindent megtehet. Mindent. Érdekes módon az elolvasása után még jó pár napig másképpen hallgattam a híreket, mint előtte.
Zsuzsanna Volford véleménye:
Felettébb érdekes utópia történet, melyben központi szerepet kap a gyermeknemzés, illetve az arra a célra kiválasztott nők szerepe, valamint, hogy ők hogyan élik meg mindezt, majd később hogyan látja a történteket az utókor.
Fekete Gabriella véleménye:
Szeretem az utópiákat, így ez a regény is elnyerte a tetszésem- Műr olvatam korábban, rögvest Robert Merle Vádett férfiai után, mert több kritikában párhuzamot vonnak e két mű között. Jó volt újra olvasni, most újabbnál újabb részletek gondolkodtattak el. Önmagában tényleg kicsit nyomasztó a könyv asztmoszférája- magam sem találtam igazán jó menekülési lehetőséget, mikor bele képzeltem magam a főhősnő helyzetébe. Megrázó már maga a gondolat is, hogy elválasztják az anyákat a gyermeküktől. S ami igazán elgondolkodtató, hogy a fennáléó helyzetet sem az elnyomottak, sem a kivételesek sem élvezik szeretik. Nem vetíti elő a könyv, de biztos vagyok benne, hogy e világ nem tartható fenn sokáig, s meg fog dölni valamilyen módon.

Értékelés: 5/5
P. Nilla véleménye:
Háát...őszintén szólva olvastam ennél jobbat is. Valahogy már az elején sejtettem, hogy nem az én műfajom lesz, de mivel valami ilyet is kellett olvasni. Az egész történet szörnyűségekkel van tele. A főhős pedig tehetetlen szemlélője élete borzalmas széthullásának. Jobb kedve nem lesz tőle az embernek, az biztos...
Pántlik-Horváth Viktória véleménye:
Nekem nagyon tetszett, az utópia, mint téma nagy kedvencem, ahogyan ez a köny is az lett. Nyomot hagy, elgondokoztat, ajánlom mindenkinek, aki szeret egy merőben más világba csöppeni, mint a mienk.