ADATLAP
Fociláz
1968-ban a tizenegy éves Nick életében először volt egy Arsenal-meccsen; az apja vitte el, aki épp elköltözött otthonról, s Nicket - aki az anyjával és a húgával élt együtt -azonnal lenyűgözte a környezet átható férfiassága. A dohányfüst, a káromkodás, a gyűlölet és a szenvedély különös elegye... Ez az élmény jó időre megpecsételte a kis Nick Hornby életét: ott akart lenni minden meccsen, megszállottan tudni akart mindent a csapatáról, a kedvenc játékosairól, s a futball és a szurkolás határozta meg kapcsolatait, majd alakította később a szerelmeit is... A Fociláz-at 1992-ben, amikor először megjelent, minden idők legjobb focikönyveként reklámozták az angolok, s talán nem is tévedtek: a könyv ma már a futballirodalom klasszikusa (sőt a "futballirodalom" nagyrészt a Nick Hornbyt utánzó írókból áll); sportkommentátorok és kommentelő szurkolók állandó hivatkozási pontja; s bár maga a foci azóta jócskán megváltozott, a Hornby által leírt érzésekben, szenvedélyekben ma is minden igazi, megszállott szurkoló magára ismer. Ahogy akkoriban írta egy kritikus, Hornby ezzel a könyvével "az első szezonjában bejátszotta magát az angol válogatottba", és azóta is ott van, sőt olykor - mondjuk a Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról című regényeivel -már a világválogatottban is szerepelt. Olyan szerelmesen s ugyanakkor okosan, szellemesen, ahogyan ő a Focilázban, soha senki nem írt még a futballról: nagy meccsekről, nagy játékosokról s mindarról a szennyről is, amely sajnálatos kísérőjelensége az emberiség legnépszerűbb játékának....
Zsolt Mesterházi véleménye:
Ha nem is borító, de csupán a szerző személye miatt választottam. Miután elolvastam a Pop, csajok satöbbit, kíváncsi lettem a többi könyvére is.
Nem vagyok igazán focirajongó, soha nem is voltam, a könyvet mégis élvezettel olvastam.
Megismerhettem egy fanatikus szurkoló motivációit, a tribünök hangulatát. És sok történetet az angol foci világából. Akár szakértővé is válhattam volna. De foglalkozik a negatív jelenségekkel is, a huliganizmussal, az erőszakkal, a tragédiákkal és játék elüzletiesedésével is.
Váradi Anna véleménye:
Habár abban az évben születettem, amikor ez a könyv megjelent, mégis teljes átéléssel és örömmámorban olvastam a '60-as, '70-es, '80-as években játszódó történetet. Mivel én is Arsenal szurkoló vagyok, rendkívül érdekfeszítő volt számomra a korábbi évek csapatának megismerése egy "sorstársam" szemén keresztül. A helyzet azóta se sokat változott: a futball- és ebben az esetben az Arsenal- képes letargiába, depresszióba sodorni az embert, de ugyanakkor felejthetetlen, örök pillanatokat is ajándékoz mindenki számára.
Elsősorban focirajongóknak ajánlom a könyvet, de más is örömét lelheti benne, mivel sok értékes és megfontolandó gondolat található benne.