ADATLAP
Háború és béke
Nagy tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakok, csecsemősírás, haldoklók lázképei, aranyló hétköznapok és temérdek elpazarolt vér, százezrek halálával írott kísérleti történetfilozófiák s köztük a boldogságvágy apró mozdulatai, családi közhelyek időtlen bölcsessége - egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, hacsak egy nem: az Iliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke hét bő esztendejében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve "csak írónak, semmi másnak" vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen. Thomas Mann szavaival: "Művészi szemszögből nézve mégis ez a titáni ügyefogyottság adja művének azt az óriási erkölcsi nyomatékot, azt az Atlaszhoz mérhető morális izomterhelést és felkészültséget, mely a szenvedő Michelangelo világára emlékeztet."...
Józóné Bíró Szilvia véleménye:
Hát elolvastam !Kellemesen csalódtam.A könyv nem nehéz ( kivéve ha súlyra mérjük) ,csak hosszú.Nagyon olvasmányos ,pörgős.Anna Karelina után félve fogtam hozzá ,de ez egész más .Csak ajánlani tudom.Viszont eldöntöttem ,hogy nem szeretnék orosz arisztokrata ,vagy -bármilyen lenni. Ha akkor tényleg így éltek.Igazából a társadalmi összefonódásokra és az etikettre gondolok. Valaki a megfelelő pillanatban a megfelelő irányba mozdította a kisujját , az egy egész körmondatot jelentett ,amire a másik egy szempilla mozdításával válaszolt ,ami ugyancsak egy körmondat volt.Mindenki tudta mire gondon a másik és helyette szégyellte magát . A gondom a könyvel a szerkesztése volt . Rettentő sok volt a francia szöveg , amit a lap alján fordítottak .Fárasztó volt mondatonként fönt-lent olvasni.