ADATLAP
Állattemető
Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokukba új otthonukat... Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára... Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelemtől. Nemsokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud jó- vagy rosszakaratból? az állat temetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot. Másnap a macska visszatér, de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Gage elszabadul szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé... A könyv szörnyűségeire jellemző, hogy az író egy ideig vonakodott befejezni, mert maga is olyan rettenetesnek találta!...
Káposznyák Viktória véleménye:
King azt mondja az Állattemetőről, hogy olyan borzasztónak érezte már írás közben, hogy a kéziratot félre kellett tennie egy időre. Megértem, hiszen a szülők legnagyobb fájdalmával: a gyermek halálával foglalkozik. Azonban nem tartalmaz olyan ízig-vérig horrort, mint amit egy-egy regényében annyira szeretünk. Ennek ellenére olvastatta magát, gyakran meghatott, máskor szorongtam.
Román Eszter véleménye:
Régebben már olvastam ezt a könyvet, most ismét a kezembe került. Nem csaltak az emlékeim, tényleg elég hátborzongatóra sikeredett mű az Állattemető. De ennek ellenére, vagy talán pont ezért nagyon tetszett.
Szalai Szabina véleménye:
Sok könyvet olvastam már Stephen King tollából, de nem gondoltam volna, hogy már 32 évvel ezelőtt is ilyen színvonalon alkotott. Nagyon tetszett, s bár ritkán volt csak időm kézbe venni, de olyankor nehezen lehetett letenni. Nem csalódtam, sőt sok mindenben felül is múlta a várakozásaimat.
Csepei Angéla véleménye:
Nem nagyon szeretem az ilyen könyveket, de azt el kell ismernem, hogy Stephen King jól ír. A könyv nagyon sokkolóan hatott rám. Főleg a vége felé tettem le többször is, mert elborzadtam, vagy gusztustalannak találtam. A célját elérte, borzongtam rajta eleget, de azt nem mondanám, hogy meg is ijedtem volna.
Kovács Éva véleménye:
Az alaptörténet borzongást keltő, King megszokott eszközeivel, biztos kézzel nyúl boncolgatásához. A halálhoz való viszonyról, az ehhez kapcsolódó hitvilágokról szóló részek voltak a legérdekesebbek számomra. King továbbra is ért az érzelmek (félelem, szorongás, fájdalom, gyász) leírásához. Mindeközben a történet robog tovább megállíthatatlanul a várt-rettegett befejezés felé. Fékezésre nincs lehetőség.
Szabó Emese véleménye:
Hát nem véletlenül írják róla, hogy ez a legnyomasztóbb, leglehangolóbb, legijesztőbb könyve. Több napig rossz kedvem volt és furcsán éreztem magam. A hideg kiráz pár résztől. Még kiskoromban láttam a filmet. Az is elég borzalmas volt, de a könyv még jobban az. Tényleg ijesztő...