ADATLAP
Égető Eszter
Németh László így nyilatkozik könyvéről:
Regényem ötven esztendő magyar történetét mondja el, egy asszony életén keresztül. Égető Eszter a század elején, a koalíció éveiben mint elemista kislány bukkan fel előttünk, s 1948-ban mint családjafosztott nagymamától búcsúzunk el tőle.
A regény három részre oszlik: a világháború végéig terjedő részben az ügyvéd-apa; a restauráció éveiben a patikus férj; a népi mozgalom, a második világháború, a „négy párt” idején a politikusnak készülő fiú az, akit Eszter szőlőként indázó lelkével befut.
Eszter legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy a körülötte támadt életfolton valami édenkertfélét próbál teremteni. Akárhova vetődik, elhagyott faluba, csillogó megyei városba, a maga elmaradt szülőhelyére, rokonok vagy véletlen köré vetődött emberek közé, ő mint a pók, rögtön veti a belátás, a segítség, a szorgalom szálait, hogy az élet törvényeit követő, szép kis közösséget alakítson belőlük. A regény kilenc fejezet, kilenc ilyen meghiúsult kísérlet; a férfiak belátástalan, tetszetős eszmékbe öltöző, vakon rohanó akarata újra és újra lesodorja hálóit. A kísérletek egyetlen eredménye: Eszter lelkének beérése… Amikor elhagyjuk, érzi már, hogy az életet nem lehet foltokban átvarázsolni, az egész társadalmat kell újraszőni.
A regény belátás és férfihóbort küzdelmében adja társadalombírálatát. Eszter nem azért bukott el újra és újra, mert a sors hitvány emberekkel vette körül. Sőt, mindenikükben van valami kiválóság: az apa a tanyaiakért dolgozik, a város szépítéséről álmodik; a férj valóban a technika megszállottja; a fiú a kor jobb szellemei felé tapogatódzik. Ők s a regény hozzájuk hasonló szereplői sivár világukban tartanak fenn valami mozgást, s van egy viszonylagos „magyar” érdemük, őrültségükkel csak maguknak ártanak. Törekvéseik azonban első perctől bukásra vannak kárhoztatva, s ennek az oka – ezt fedezzük fel a hősnővel együtt – mélyebben van, mint a maguk természete....
Kolozsi Etelka véleménye:
Ez nem az a könyv, amit egy meleg nyári délutánon unaloműzőnek lekapok a könyvespolcról. Erre bizony rá kell szánni az időt, ezt bizony alaposan kell olvasni és ezt bizony meg kell érteni. A századfordulótól a háború végét követő néhány esztendőben, nem csak Égető Eszter életének 50 évét ismerhetjük meg, de egy alapos társadalmi és politikai keresztmetszetet is kapunk a korabeli Magyarországról.
Mindig tartogat a számomra új és újabb mondanivalókat Eszter regénye, ezért is érdemes újra olvasni.
Annamária Szabó véleménye:
Tyűha, ezt bizony igen nehezen sikerült elolvasnom. Az Iszony és a Gyász nagy kedvenceim, bár igazán régen olvastam őket. Ezt a könyvet sokkal nehezebbnek éreztem, nagyon lassú volt, sok leírásnál még a figyelmem is elkalandozott, pedig nagyon megszerettem a szereplőket, és maga a történet is tetszett, annak ellenére, hogy a politikai vonalakat nem igazán kedvelem a regényekben. Az Irgalom még a könyvespolcomon áll, most egy darabig biztosan nem ezt fogom olvasni, mert Eszter története nagyon megdolgoztatott, de remélem, ha egyszer mégis a kezembe kerül, azért könnyebben sikerül majd elfogyasztanom.
Bacsa Lilla véleménye:
Mar egyetem alatt eldöntöttem -- ott az Iszony volt kötelezö -- hogy egyszer elolvasom. Evekkel ezelött hoztam el egy antikvariumbol, azota vart. Nagyon tetszett. Reszletes kepet kapunk benne egy asszony eleteröl. Ugy tunhet elsöre, hogy csupan egy egyszeru törtenet, de valojaban mely mondanivalot hordoz sok mindenröl: szerelemröl, annak nemleteröl, hazassagrol, csaladrol, emberi jellemröl...
Molnar Ivett véleménye:
Azt hittem, hogy nem fog tetszeni. Végül is egy ember életútját követhetjük nyomon.
De aztán ahogyan olvastam Esztike/Eszter/Máténé történetét egészen beleéltem magam, és bár sok sok év telt el azóta, úgy hiszem, hogy tanultam is tőle valamit.