ADATLAP
És a hegyek visszhangozzák
2013 szépirodalmi szenzációja – Khaled Hosseini új regénye a világ bestseller-listáinak élén! A 80 országban, 40 millió példányban eladott Papírsárkányok és Ezeregy tündöklő nap szerzőjének új regényét már az első hetekben világszerte többszázezren olvasták.
Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók – amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap, lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és szerelmeiket – Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig –, az érzelemgazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel....
Kemendi Tímea véleménye:
Harmadikként olvastam ezt a könyvét az írónak, és ez volt a legnehezebben követhető. Sokszor nem értettem hirtelen, hogy most hol vagyunk, kiről van szó, hogy kapcsolódik a történethez... De aztán a végén nagyjából minden kiderült, bár nekem kicsit befejezetlen maradt a történet. Még olvastam volna tovább... :)
Berényi Rózsa véleménye:
Szőrnyű ellentétek a főváros és falu között.Megélhetési gondok a vidéki Afganisztánban.Aszály,téli tüzelő hiány,mindennapi robot,és büszkeség,hagyomány tisztelet a végtelenségig.Talán a jobb élet reményében eladja az apa a kislányát,talán azt már nem bírná elviselni,ha ő is megfagyna,mint egy másik gyermeke.Sok szálon fut a cselekmény.Abdullah és Pari testvérek,az ő különböző életükről szól a regény.Nabi és Dr.Markosz az összekötő kapocs,az ő elbeszélésükből tudjuk követni a történetet.Timur és Idrisz megjelenése2003-ban az országban,a dzsihádista parancsnok fiának története csak azért érdekes,mert így tisztább képet kapunk az országban végbement változásokról.Dr Markosz,az anyukája,Thália története egy kicsit kilóg a sorból,külön álló részek.Midegyik történet nagy érzelmeket ad vissza.Tetszett.
Bősz Lilla véleménye:
Nem tudom a két Hosseini regény közül melyik tetszik jobban. Eleve imádom a családtörténeteket, az összetett jellemformálást, annak a bemutatását, hogy a világ és mi sem vagyunk egyértelműen jók vagy rosszak. Mindez egy számomra egzotikus kulturával fűszerezve, nagyon szépen elmesélve. fogok még tőle olvasni.
Zsuzsanna Szluka véleménye:
Megindító....bár a cselekmény több, sőt sok-sok szálon fut, térben és időben, de a végén minden szál a helyére kerül. Először azt gondoltam nehéz lesz követni a személyeket, helyeket, de érdekes módon olvasás közben észrevétlenül a helyére került mindenki. Nagyon jól megírt könyvnek tartom, nem szokványos formailag sem. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ha az elején kicsit nehézkesnek is tartja, ne adja fel, mert csodálatos könyvet tart a kezében!
Korcsek Beatrix véleménye:
Hosseinitől ez a második könyv, amit olvastam, de ez is nagyon érdekes volt. Itt több ember élete alakulásának leszünk szemtanúi, miközben bepillanthatunk az afgán történelembe is. Szívszorító történet, ami a regény keretét adja. Szívből ajánlom ezt a könyvet is mindenkinek!
Buzás Barbara véleménye:
Egy újabb nagyon szépen megírt könyvet olvashattam Khaled Hosseini tollából. Mély, ágas-bogas, izgalmas, szomorú. A legmeghökkentőbb volt számomra, és ez az érzés többször is visszatért a könyvben, mikor a sok rossz után azt írta, hogy ... és kint csodálatosan sütött a nap ..., persze nem éppen ezekkel a szavakkal. Meg mertem volna rá esküdni, hogy éppen tél volt és éjszaka. De nem, ilyen szörnyűségek közepette sem szűnik meg sütni a nap. Nagyon szép könyv.
I Luca véleménye:
Az eleje nem volt a kedvencem, valahogy nehezen indult - pláne az író másik két könyvéhez képest, amiket imádtam. A könyv szerkezete nagyon érdekes - ide-oda ugrál időben, térben, más-más személy meséje által; viszont pont ezért - főleg az elején nehezen követhető hogy ki-kivel van... A végére még ez is izgalmassá válik. Néhol bántott, hogy egy-egy szereplőről csak olyan kicsit tudtam meg; igazából majd' mindegyik emberi történet megért volna egy könyvet. A végén csak az az érzés maradt, hogy mennyire szerencsés vagyok. Hogy egyik leírt sors sem az enyém...és hogy ezeket nem az író találta ki...hanem léteznek a szereplők valahol, valamilyen néven.
Boros Andrea véleménye:
Évekkel ezelőtt akadt az utamba ez a könyv, de mégsem vettem meg. Most a kihívással úgy gondoltam, itt a lehetőség, hogy elolvassam. Csodálatosan megírt történet a családról, szeretetről, összetartozásról. Mindvégig azzal az érzéssel bennem, hogy minden igaz, a helyszín, a szereplők, és az érzéseik. Az új fejezetek elején mindig gondolkodnom kellett, hogy akkor most, ki kicsoda, de pár oldal elolvasása után megtaláltam a közös szálat. Ebben a könyvben pont ez volt az izgalmas. Amikor egy olyan fejezetet olvastam, ami nagyon érdekelt, na és persze megszakadt, mert átléptünk egy másik történetbe, már vártam, hogy mikor bukkan fel az az "otthagyott " történet. Persze a könyv végére minden a helyére kerûlt, minden szépen összekapcsolódott. Örülök, hogy elovastam. Bár annak ellenére, hogy megérintett a mondanivalója, nem úgy tettem le a könyvet, hogy ezt még egyszer el kell olvasnom.
Pencz Bernadett véleménye:
gy nagyon szép történet egy tőlem nagyon távoli világban sok-sok nehézséggel, fájdalommal.
Úgy tűnik, mintha nagyon sok kicsi önálló élet lenne a könyvben rengeteg szereplővel, közben olyan szépen összeáll a történet és a nagy család, hogy nagyon megrendítő, de jó értelemben.
Az eleje nekem nehezen indult, valahogy lassan akart összeállni, de aztán a sok jelenben történő visszaemlékezés nagyon különlegessé teszi az egészet. És a végén mind találkozik, akiknek találkozniuk kell.
Szűcs Erzsébet véleménye:
A Papírsárkányok óta érdekel az író. Az Ezeregytündöklő nap még vár a polcon.
Pari és Abdullah története. Megrázó és mégis nagyon szép volt. Nem tudjuk előre, mit hoz a sors, mit akar az élet tőlünk, kit milyen útra választ ki az élet, és akkor, amikor azt hiszed, révbe értél, és még akkor is rád szakad az ég, na, akkor kell újra-és újra felállni, nem feladni semmit. Ez az egész kihívás olyan, mintha év végére meghalnék. Minden könyvben otthagyok egy darabot magamból, szétszóródom, mint a madártollak, repülök-szállok, és talán valaki megtalál, és emlékként őriz majd.
Pari rátalál bátyjára, és annak lányára, s bár Baba nem emlékszik rá, mégis úgy nevezte el lányát, mint a húga neve: Pari. A két Pari az apját és a testvérét szeretve élnek együtt, míg választani kell. Szép történet volt. A végén megtalálták egymást, s a két fél újra egész lett-még ha ez nem is tartott sokáig.
Kelemen Réka véleménye:
Sokszor eléggé vontatott az egész történet, a fejezetek ugrálása gyakran összezavart és csak 2-3 oldal után sikerült képbe kerülnöm, hogy kiről is van szó. Viszont nagyon érdekel Abdullah és Pari kapcsolata, a több évtized utáni újra találkozásuk, Nabi körül forgó dolgok. És főként Golam és Adel barátsága, és abból kifolyó események. A családdal, szerelemmel kapcsolatos szívmelengető részek, gondolatok felettébb jól kifejezettek. De szerintem akkor is az a tipikus egyszer olvasós könyv, alig a pörgős esemény, izgalom, feszültség.. De hát mégse lehet minden könyv olyan amilyennek mi akarjuk:) 10/7
Juhász Beáta véleménye:
Ezért a könyvért már megérte elkezdeni a könyvkihívást. Nem hallottam az íróról előtte, de biztos vagyok benne, hogy a többi könyvét is el fogom olvasni. Elragadóan ír, ha lett volna hozzá elég erőm, egyszerre végigolvastam volna. Ami így utólag nem hiba lett volna, hiszen ennyi történetet, ennyi érzelmet, ennyi sorsot egyszerre nem bír feldolgozni egy ember.
Ami számomra megkapó volt, az az érzések egyetemlegessége. Mindegy, hogy az ember Európában él, Amerikában, vagy Afganisztánban, a gyermek utáni vágy, a szerelem vagy éppen a magány ugyanolyan érzésekkel tölti el az embert és ugyanolyan kérdések megválaszolására készteti.
A kiinduló történet dilemmája, "eladnám-e egy gyermekem azért, hogy a többiek jövőjét biztosítsam" a magyar irodalomból is ismert, itt azonban megtörténik az esemény, amely végérvényesen megváltoztatja egy sor ember életét.
De korántsem ez az egyetlen elgondolkodtató, sokszor megdöbbentő sors a regényben, amelyek látszólag lazán fűzöttek, hogy aztán a végén mégis összekapcsolódjanak.
Dani Ilona véleménye:
Amikor elolvastam ezt a könyvet, úgy éreztem, ilyen gyönyörűen megírt könyvet még soha nem olvastam. Magával ragadott az író egyszerű, emberi írásmódja, a téma, ami szintén
lélekmelegítő és torokszorító: a család, szülői-testvéri szeretet, a kötődés, az elengedés. És a számomra legmegdöbbentőbb: a végighúzódó erős érzelmeket a történet végén még fokozni tudta ez az egyszerű, de mégis zseniális író
Urbán Tímea véleménye:
Mi az, ami megérint minket a világból és ösztönös, természetes cselekvéssé válik, és mi az aminek csak pár pillanatig leszünk részesei, majd a bennünk keltett érzelmek egyszerűen elhalványodnak az idővel, mint egy jól sikerült melodramatikus színházi előadás?
Számomra erről, a soha el nem fogyó szeretetről, és arról a bőr alatt megbúvó örök tüskéről szólt a könyv, milyen is nekünk, akiknek nem adatott meg a felejtés ajándéka?
Hiszen mindig annak a nehezebb, aki marad…
Panyik Barbara véleménye:
a könyv több generáción, több országon viszi végig az olvasót, minden (élet)történetet más-más szempontból közelít meg. az egészben a legszebb a történetek összekapcsolásának a módja, ugyanazoknak az eseményeknek a megjelenése egyes életekben. csak ajánlani tudom!
Varga Adrienn véleménye:
Tavaly olvastam először Khaled Hosseinitől - a Papírsárkányok révén ismertem meg. Akkor nagyon megragadott, és be is szereztem azzal a lendülettel még két művet tőle. Az És a hegyek visszhangozzák tehát a második Hosseini-olvasmányom. Ugyanúgy rajongtam érte, mint a Papírsárkányokért. Szép jellemrajzok, fájdalmas döntések, generációkon átívelő problémák és megoldások - ezek jellemezték leginkább szerintem a történet(ek)et. Ugyanakkor felmerült bennem, hogy utóbbival a Papírsárkányokban is találkoztam. Ezzel kapcsolatban pedig megfogalmazódott bennem a következő kérdés: tekinthető ez az író stílusának, védjegyének, vagy ez egész egyszerűen csak a jó öreg kaptafa? A választ a mai napig nem találom…
Szilvia Kovesi véleménye:
Mély emberi érzelmekrôl, kapcsolatokról szól e könyv. Hosszú, generációkon átívelô, gyönyörûen történetfüzér nagyszerûen megkomponált formában. Letehetetlen esti olvasmány, még akkor is amikor a legtöbb fejezet végén a könnyeimmel küszködtem.
Szabó Gabriella véleménye:
Karácsonyi ajándék. Eddig számomra ismeretlen szerző. Olvasás közben folyamatosan különböző érzéseket mozgatott meg bennem. Érdekes és megindító könyv.
Kissné Bugyi Vivien véleménye:
Az "egy másik országban játszódik" kategóriába szerettem volna olyan könyvet választani, ami különleges, nem a tömegével jelen lévő amerikai, vagy angol színhelyű művek. Ez a könyv teljesen véletlenül akadt a kezembe, de nem bánom, hogy így történt.
Az írásmód nagyon tetszett, nagyon magával ragadó, könnyen érthető és mégis irodalmi színvonalú. A kerettörténet sem hétköznapi, és nagyon élvezetes, ahogy minden összefügg mindennel időn és távolságon át. Jók a karakterek, emberiek, könnyen lehet velük azonosulni.
A befejezéstől kicsit féltem, hogy majd csöpögős lesz, de szerencsére nagyon jól oldotta meg az író: jó végkifejlet, de olyan életszerű módon.
Szép könyv volt, tetszett!