ADATLAP
Úrilányok Erdélyben
...
Palotas-Dascal Edina véleménye:
Öszintén nem is tudom,hogy is vettem meg a könyvet,valahogy csak megrendeltem és ennyi.Miután megrendeltem csak akkor olvastam utána és egy kicsit mán bántam is,de már mindegy volt.
Én Erdélyben élek és valoszinüleg azért,de a nyelvezettel nekem nem volt problémám,sőt nagyon is tetszet,hogy azokat a szavakat használta az irónő amit a mamám is használt.Nagyon tetszet az idöbeli ugrálás,hogy nem csak az aktuális szereplökről hanem az ösökről is olvashattam.szivesen fogadnék egy müvet csak a családi kronikákból.

Két dolog nemtetszet csak: az eggyik,hogy nekem egy picit összecsapotnak tünt a mü,mintha a nyaramról mesélnék a barátnöimnek,jobban is kilehetet volna dolgozni,vagy egy előre lerendelt könyvről beszélünk amit 2 honap alatt megkell irni és kész.
A második ami nem tetszet az a befejezés,vagyis annak a hiánya,agy szépen lefestet bál és kész.Ezt két dologgal magyarázom vagy az amit az imént felvetettem,hogy holnapra legyen a nyomdában és ami kimarad az kimaradt,jól lesz igy is.Vagy várhato egy második rész is?
Ha a teljes könyvet nézem,volt benne sok szeretni valo,nagy minuszokkal,de nekem tetszet ! :)
Simon Csilla véleménye:
Hát. ez sajnos nem tetszett. Pedig a téma miatt nagy lendülettel kezdtem neki, de nagyon nehezen rágtam át magam rajta. Idegesítő az idő és térbeli ugrálás, időnként azt sem tudtam, hogy most mi van, és ki és hol?!? Számomra felületes és kidolgozatlan történet.
Buzás Boglárka véleménye:
A rengeteg klasszikus kötelező olvasmány után valami olyat szerettem volna, ami szórakoztató, és nem muszáj rajta órákat töprengeni, hagyja olvasni magát. Ez a könyv tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött reményeimet: könnyed, humoros stílus, némi romantika; egy XXI. századi tündérmese.
Tót Erika véleménye:
Még soha semmit nem olvastam az írónőtől. Ez a könyve nagyon megfogott. Erdélyi nemes családok összefonódásait mutatja. Visszakapják sokan a régi nemesi kastélyukat Erdélyben. Visszamennek és megpróbálják élni a jelenkori nemesek életét, tartva bizonyos hagyományokat. Szerelmi szálak is szövődnek a regénybe. Nagyon klassz könyv volt...
Sáfár Józsefné véleménye:
Egy egyszerűen megírt aranyos történet. Gyorsan el lehet olvasni, mert érdekel mi lesz a szereplőkkel. A történetbe ágyazva pedig ott a múlt, hogyan éltek az ősök. Ki volt Pólika aki csaknem 100 éves és még hajadon, Tedi báró, Mézi néni, Baba néni... Előkerül egy régi szakácskönyv is amelyből ma is nagyon különleges ételeket lehet készíteni külföldi vendégeknek. Láthatjuk milyen nehézségek árán tudják lassan renoválni a visszakapott kastélyt és panzióként üzemeltetni.
Márk Mónika véleménye:
Engem mindig lenyűgöznek a "régimódi történetek", felsőbb osztályok élete a világháborúk előtt. Ezért nagyon élveztem a családi anekdótákat. A körítés már nem annyira átütő, de mindenképpen aranyosnak nevezném. És korrajznak. Azért nem lehet egyszerű együtt élni a történelmi hátterekkel és az ezekből adódó kötelességekkel (még ha innen "lentről" olyan könnyed felelőtlennek tűnik).
... kommunizmus ide, komunizmus oda, az ülésrend az ülésrend
Fiser Béla véleménye:
Egy kicsi hiányérzetem volt a regény végén. Valami más lezárást vártam, vagy talán egy korábbi szakaszban kellett volna véget érjen a történet, bár végül is mindegy. Mindettől függetlenül nagyon szórakoztató könyv.
„Hiába, na, ha valaki rendes pálinkát, mit rendeset, jót főz, az mégiscsak tudhat egyet s mást a világról. Pista bácsi volt a kettes számú agrárszaktekintély, és meg is oldotta a dilemmát, rövidre zárta, miszerint:
- Ez egy állat. Valahonnan gyün, és valahová megyen. És békibe kel hagyni, mer' valamilyen dóga vagyon.”