ADATLAP
3096 nap
Fantasztikus, és egyben megrázó könyv. Először nem tudtam eldönteni, hogy tetszik, vagy sem. Aztán arra lettem figyelmes, hogy olvasás közben szinte már az ujjaimat tördelem. Akkor jöttem rá, hogy "tetszik". -A maga sajátos módján természetesen, ahhoz viszonyítva, hogy ilyen szörnyű dolog történt egy kislánnyal. ...
Horváth Barbara véleménye:
Filmekből és könyvekből is egyaránt kedvelem az igaz történetek. Ez a könyv is nagyon tetszett. Valóban borzasztó belegondolni is abba, hogy mennyi szörnyűség történt Natascha Kampusch 8 és fél éven át tartó fogságában. A lelki terror, a fizikai bántalmazás, a megaláztatások hosszú sora napról napra... Ám úgy gondolom példát lehet venni róla, és lelki erőt meríteni a történetéből, hiszen hihetetlen erősségről, bátorságról mutat tanúbizonyságot az, hogy ő mindezt túlélte és képes önmagához képest reálisan látni a dolgokat és megbocsájtani elrablójának, annak ellenére, hogy ő tönkretette a gyerekkorát. Képes megérteni azt, amit kevesen... ha sokáig hordozzuk a haragot a lelkünkben azzal csak saját magunknak ártunk, a saját életünket mérgezzük meg vele.
Paplanos Beatrix véleménye:
Megdöbbentő, felkavaró, félelmetes. Hátborzongató, hogy ez valóban megtörtént. Ilyesztő abba is belegondolni, hogy lehetnek e még fogságban így emberek! Egyszer mindenféleképpen el kell olvasni, azután pedig el kell felejteni, hogy ne féltsük a hozzánktartozókat!
Pintye Nikolett véleménye:
Az elején elég nyögve nyelősen haladtam a könyvvel, kicsit mondhatni unalmas volt.. De a vége felé már kezdett izgalmassá válni, hogy vajon, hogyan fog tudni megszökni az elrablójától a lány..Én biztosan nem tudtam volna végig csinálni ezt..
Tar Nikolett véleménye:
Hihetetlen, felkavaró, nagyszerű könyv, nem tudtam letenni. Egyszerűen nem találok szavakat rá. Minden várakozásomat felül múlta a könyv. A lány aki teljesen más gondolkodásmóddal közelítette meg a fogva tartását, végig próbált kiutat találni, végig drukkoltam neki, hogy sikerüljön, bár tudtam, hogy happy end a vége. Ami még nagyon tetszett, hogy kiszabadulása után a társadalom általi megbélyegzésre (Stockholm szindróma) nagyon elgondolkoztató válasszal reagált.
Pollák Eszter véleménye:
Nagyszerű könyv. Önéletrajzi ihletésű, mégsem nevezhető pusztán önéletrajznak. Tetszett, hogy pszichológia szemszögből mutatja be saját magát, és a tettest is. Szörnyű, amit szegény kislánynak át kellett élnie. Erre nincsenek szavak. Teljes testi és lelki terrorban tartotta őt egy perverz szörnyeteg. Mégis csodálatra méltó az a bátorság, amivel kiragadta magát a félelem vasmarkából, és megszökött, segítséget kért. Csoda, hogy életben maradt. Más már régen feladta volna. Jó volt olvasni.
Kalapács Emőke véleménye:
Megdöbbentő volt olvasni e sorokat! Nagyon sok felnőtt nem tudta volt így átélni egy fogvatartást, nemhogy egy kislány. Csodáltam végig, hogy mennyi erő volt benne és mindig hitt abban, hogy egyszer kiszabadul.
Még egy szimpla kitalált törtnetnek is durva, nem hogy még egy igaznak.
Azért kivácsi lennék, hogy hol éli a mindennapjait a fogsága után. Miért ő vette meg az elrablója házát? Lakott-e benne? Mi történt vele az elmúlt 10 évben.
Ferenczik Adrienne véleménye:
Natascha történetével a sajtóban mindenki találkozhatott, mégis megdöbbentő olvasni ezt a könyvet, ami elmeséli, mi rejtőzik a lány eltűnéséről szóló hír mögött. Hihetetlen, mit bírt ki ez a lány, mit élt át, és közben hogyan változott a viszonya a fogvatartójával. Érdekes volt olvasni.
Márkus Szilvia véleménye:
Megdöbbentő Natascha Kampusch története. Hihetetlen, hogy ennyi éven keresztül képes volt elviselni ezt az életet, amelyben élnie kellett. És hogy ekkora kitartás, élni akarás volt benne. Nagyon nehéz lehetett nem feladni, ennyi könyörtelenséget elviselni.
Havas Virág véleménye:
Megrázó. Pontosan ez az eéső szó, ami erről a regényről az eszembe jut. Még nagyon kicsi voltam, amikor a hírműsorok és az újságok egyaránt folyamatosan Natascha történetéről szóltak. Szurkoltam és imádkoztam érte, hogy élje túl, ezért nem is volt kérdés, hogy elolvassam-e a könyvét. Senkinek, a világon senkinek nem szabadna átélnie ilyen embertelenséget, és mélységesen elszomorít, hogy ennél vannak sokkal könyörtelenebb és lesújtóbb esetek. Az, hogy megfogalmazta mit élt át akkor, hatalmas lelkierőről ad tanúbizonyságot.
Sárkány Eszter véleménye:
1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el. A 3096 napban Natascha először meséli el hihetetlen történetét: nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki. A 3096 nap valójában az emberi lélek diadalának története. Natascha a majdnem elviselhetetlen kilátástalanság helyzetében is lassan megtanulta, hogyan manipulálja fogva tartóját. Megtudjuk azt is, hogy az esélytelenséggel szembeszállva hogyan próbált kiszabadulni a fogságból.
Barna Adrien véleménye:
Nagyon megrendített amit olvastam .Nem tudom hogy egy olyan kisgyerek hogyan tudta a vele történteket feldolgozni.... Az pedig különösen felbosszant, ahogy az embertársak viselkedtek vele mikor segítséget kért..... Többször meg kellett állnom olvasás közben, össze kellett szednem magam az olvasottak után. Minden tiszteletem Natascha-é!
Illés Renáta véleménye:
Hihetetlen erő van ebben a lányban. Számomra szinte lehetetlen dolognak tűnik, hogy egy kislány képes legyen túlélni ilyen körülmények között. És akkor arról már ne is beszéljünk, amiket nem mesélt el. Talán jobb is, hogy nem mesélt el mindent. A szökés jelenete szinte sokkolt: a három férfi, akitől segítséget kér, csak úgy odébbállnak egy sajnálommal... elgondolkodtatott. Hogy a francba lehet az, hogy egy csontsovány, összevert lány odafut hozzád, hogy segítséget kérjen, te meg elfordítod a fejed. És aztán a nő, akihez bekopogott? "Ne tapossa össze a pázsitot!" Egyszerűen hihetetlen. Szörnyű a gondolat, hogy ilyen emberek vesznek minket körül.
Kovács Szilvia véleménye:
Ez a könyv nagyon durva és sokkoló volt. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon sok olyan dolog történt vele amit nem írt le, amit egyszerűen nem írhatott vagy bírt leírni.
Nem is tudom, hogy ép ésszel hogy lehetett ezt végig csinálni és kibírni. Hogy lehet-e egy ilyen élmény után normális és hétköznapi életet élni. Új és normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Egyszerűen számomra felfoghatatlan, nem tudom, hogy képes lennék-e rá....
Kasza Dóra véleménye:
Nagyon lekötött ez a könyv. Szörnyű, hogy mit kellett átélnie Nataschanak, és a legszörnyűbb, hogy ez tényleg megtörtént. Megdöbbentett, hogy egy (kis)gyereknek hogy lehet ennyi ereje, hogy mindezt kibírja: egyrészt a bezártságot, másrészt a későbbiek folyamán egyre sokasodó veréseket. Ahogy ő is írta a könyvben, tényleg nehéz egy kívülállónak megértenie, hogy nem utálta ennek ellenére az elrablóját, hiszen mégis csak ő volt 8 évig az egyetlen személy az életében.
Romanyuk Zsofia véleménye:
"Egy könyv, ami ijesztő" kategóriában olvastam el Natascha Kampusch visszaemlékezését. Megrémített a hétköznapi helyszín, a hétköznapi fehér furgon és a történet. A könyv nem csak a bezártságról szól, de részletesen beszámol a bántalmazásról, amit a szerzőnek nap mint nap el kellett szenvednie.
Paulusz Sára véleménye:
Szerintem ami Nataschaval torrent az epp esszel felfoghatatlan.. Ez a konyv 3096 nap borzalmat meseli el. A konyv utan neztem videokat az esetrol youtubon.. A videoban Natascha anyukaja meseli hogy a rendorok azt mondtak neki hogy a koporsot is megveheti a lanyanak. De o sosem tett le Natascharol. Es lam hite megterult
Pocsai Zsanett véleménye:
Kicsit csalódott vagyok megint. Szerintem egy kislánynak sokkal mélyebb lelkivilága van, mint ahogy a könyvből látszik. Puszta tényfeltárás, semmi több. Később olvastam a Lepkegyűjtőt és így utólag már szinte teljesen egybeforr a fejemben.
Zsaklin Jády véleménye:
Megrendítő volt olvasni egy fiatal lány emberfeletti küzdelmét még úgy is, hogy tudtam a történet végét. A fizikai és lelki megpróbáltatások ellenére is ember tudott maradni és optimistán állt az életéhez. Szeretném a filmet is megnézni, kíváncsi vagyok , mennyire sikerült a könyv hitelességét átadni.
Szász Brigitta véleménye:
Azért olvastam el, mert nagyon érdekelt, hogy hogyan lehet túlélni egy ilyen szörnyű bűncselekményt. Nagyon dühítő, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek, és sosem lehet tudni, hogy ki lesz a következő áldozat. Natascha Kampusch nagyon bátran viselte el a vele történő szörnyűségeket, szerintem nem sokan lettek volna képesek ezt az egészet így megélni.
Rasztik Réka véleménye:
Szinte ne lenne olyan ember, aki nem hallotta volna már Natascha Kampus nevét. Én egy éves voltam, amikor elrabolták, és most vagyok 18. Talán tavaly szemeztem vele először, hogy elolvasom. Akkoriban úgy voltam vele, hogy saját magamon érzem, nem vagyok még felkészülve arra, hogy végigolvassam. Egy hónapja belekezdtem és pár nap alatt kivégeztem. Még így, 18 évesen is nagyon megrendítő. Hihetetlen volt olvasni, hogy mennyi mindent kellett átélnie, hogy akkoriban mennyi gyermeket raboltak el és öltek meg. Nataschának hatalmas lelki ereje volt. Egyszerűen én magam is megdöbbentem, hogy élte túl. Egy 5 négyzetméternyi területen lenni, bezárva, ahová csak egy kis szűrő viszi a levegőt. A bántalmazások sorozatán, a megalázáson felnőni… nincsenek szavak rá. Sokkoló az egész történet. Ahogyan ezeket leírja, valójában az ember elolvassa, hatása alá kerül, de (szerencsére) soha nem tudja mélységesen átérezni, amit ez a kislány akkoriban átélt. A pszichés beteg, Prikolip egyetlen egy nagy hibát követett el, a kaput nyitva hagyta és Natascha a legjobban döntött, mikor (abban a néhány másodpercben) eldöntötte, itt az ideje, hogy szabaduljon. Ez a könyv egyben megrendítő és felzaklató, de mégis van egy hatalmas üzenete: mindig reménykedjünk!
Fekete Gréta véleménye:
"- Olyan helyzetbe hoztál, amelyet csak egyikünk élhet túl
- mondtam hirtelen. A tettes meglepetten pillantott rám. Nem zavartattam magam: - Tényleg hálás vagyok neked azért, hogy nem öltél meg, sőt gondoskodsz rólam. Ez tényleg rendes dolog tőled. De nem kényszeríthetsz arra, hogy nálad éljek. Önálló ember vagyok, saját vágyakkal és szükségletekkel. Ennek a helyzetnek véget kell vetni."
Megrendítő...mást nem igazán tudok hozzáfűzni.
Balogh Krisztina véleménye:
"Könyörögtem. Rimánkodtam. Harcoltam a figyelméért, azért, hogy foglalkozzon, játsszon velem. Az egyedüllét az odúban megőrjített.
Szóval így esett, hogy az, aki elrabolt, néhány nap múlva a börtönömben ült és halmát, malmot meg „ Ki nevet a végén?”-t játszott velem. A helyzet akár egy abszurd filmben: kint, a világban senki sem hitte volna el, hogy az áldozat minden követ megmozgat annak érdekében, hogy elrablója társasjátékozzon vele. De a külvilág immár nem az én világom volt. Gyerek voltam, magányos voltam, és csak egyetlenegy ember akadt, aki ebből a nyomasztó magányból kimenekíthetett – az, aki beletaszított e magányba."
Demény Petra véleménye:
Nagyon megrendítő könyv. Lehet szeretni és együttérezni az írónővel vagy kételkedni a műve hitelességében és megkérdőjelezni a (most közvetített) gyermeki gondolatait, tapasztalatait. Mindenesetre én csodálom a kitartásáért és azért a reményért, ami még a legvégén is ott élt a szívében.
Varga Eszter véleménye:
Alig bírtam letenni a kezemből. Hihetetlen, hogy mennyire erős nő Natascha. Én nem valószínű, hogy végig tudtam volna csinálni,amit Ő. Minden tiszteletem az övé, hogy az elrablása után se omlott össze, hanem tartotta magában a lelket, hogy valaha még szabad lesz. Csodálatra méltó! A könyv is remekül sikerült...olvasás közben úgy éreztem, mintha én is ott lennék.
Mesterházi Zsuzsa véleménye:
A kislány nehéz gyerekkorát mutatja be először a könyv. Ebben a könyvben elmeséli azt a rengeteg fizikai és mentális bántalmazást,melyet el kellett viselnie.Elviselhetetlen,kilátástalan helyzet 3096 napig. Olyan dolgokat élt át,amit én el sem tudok képzelni.Végig csodáltam Natasha fantasztikus kitartását,elszántságát.Könnyen olvasható,nem bulváros könyv.
Balazs Diana véleménye:
Rövidsége ellenére nagyon tömény és megrázó könyv, legalábbis számomra. Mikor a bántalmazások száma nőtt, csak azt tudtam ismételgetni, hogy hogyan tud egy ember ennyire beteg lenni?! Ez nem csak úgy alakul ki, mentség sincs rá. Hogy nem vették észre, legalábbis az anyja, aki hetente találkozott vele? Ilyenkor van az a tipikus struccpolitika, hogy nem akarta észrevenni, mert akkor őt is elveszítette volna. Jobb, hogy végül mégis ez történt, miközben még egy lányt is áldozatává "tett"?
Pántlik-Horváth Viktória véleménye:
Ennek a lánynak a története nagyon felzaklatott. Valahogy úgy éreztem, én is ott vagyok vele abban a sötét lyukban és azt hiszem, az egykori 10 éves önmagam nem tudta volna végigcsinálni... Megrázó könyv, és döbbenetes, hogy a fogvatartója közben élte a hétköznapi életét...ennyi éven keresztül. Erőn felüli, amit ez a lány elviselt. Megnézem majd a filmet is, legalábbis bízom benne, hogy lesz erőm hozzá.
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Nagyon szeretem azokat a dokumentumregényeket, melyek nők sorsát mutatják be. Főként a keleti kultúrához kapcsolódnak ezek a könyvek, ritkán esik meg nőkkel nyugaton olyan, amiről aztán őszintén vall az érintett. Korábban már olvastam Sabine Dardenne hasonló témájú, de jóval rövidebb időszakot felölelő könyvét. Natascha Kampusch lényegében fogságban nőtt fel, mégis a könyvből egy erős személyiség sugárzik az olvasóra. Döbbenetes dolgokon ment keresztül ez a fiatal lány, testileg-lelkileg megalázta fogva tartója (talán már az ételmegvonás és az építkezés közbeni fizikai munka együttese is sok lenne, nem hogy közben még lelkileg is bántalmazza). ...
A könyv elolvasása után tudtam meg, hogy készült belőle film is, egyelőre nem volt erőm megnézni.
Békés Barbara véleménye:
Natascha Kampusch története az a történet, mely szerintem erőt adhat az embereknek, és maximálisan leírja azt, hogy az elme hogyan tudja életben tartani saját magát. Könnyen olvasható, gyorsan haladtam vele.
Forgon Veronika véleménye:
Megdöbbentő, hogy ilyen előfordulhat. Natascha kitartása és ereje pedig még megdöbbentőbb. Remélem sikerül elérnie a céljait és teljes, nyugodt életet élhet. A könyv nem túl hosszú és könnyen olvasható.