ADATLAP
A Barlangi Medve népe (A Föld Gyermekei 1.)
Valamikor az emberiség hajnalán egy aprócska kislány és egy kicsiny törzs küzd az életben maradásért. Útjaik összetalálkoznak, sorsuk összefonódik, jóllehet a szőke, sudár termetű, nyúlánk Ayla minden tekintetben elüt a Barlangi Medve népének görbe lábú, kiugró homlokereszű, szőrös testű tagjaitól… Egy távoli elődünk és letűnt Neander-völgyi rokonaink mindennapi élete elevenedik meg ebben a nem mindennapi történetben, mely – csakúgy, mint valamennyi ember története az azóta eltelt 30 ezer évben – a szeretet és a gyűlölet, az egymásrautaltság és a széthúzás a boldogság és a tragédia, a múlt és a jövendő folyamatosságának és összeütközésének hőskölteménye. Mindenekelőtt pedig Ayláé, aki akaratával, kitartásával, ügyességével minden különbözősége ellenére is elfogadtatja magát a törzzsel, miközben érzékeny, okos, önálló,a saját útját járó nővé cseperedik....
Wenczel Katalin véleménye:
Amióta elkezdtem olvasni, azon gondolkodom, hogy tetszik-e vagy sem… Az alapgondolat kifejezetten érdekesnek tűnt – egy neander-völgyi törzs talál egy cro-magnoni kislányt, és befogadja a törzsbe. Rengeteg információt zsúfolt bele az írónő az első két-háromszáz oldalba. talán túl sokat is, már-már úgy éreztem, nem is regényt olvasok. Merthogy azon kívül, hogy egyfolytában gyógynövényeket szedtek, nem történt semmi. Egyszerűen nem volt történet. Aztán a könyv második felében sűrűsödtek az események, és a végén végre eljött a nagy konfliktus, már-már reménykedtem egy intelligens megoldásban, de csak a legegyszerűbb végkifejletet kaptam. Persze mit vár az ember egy ősember közösségtől? – viszont egy regénytől ennél többet!
Zavart a rengeteg hasonló név, amikhez viszont nem társult személyiség – akinek viszont kidolgozott karaktere volt (Brun, Creb, Iza: túlságosan kitűntek a többiek közül, belső monológjaik lényegesen meghaladták a szükségeset és a tőlük elvárt szintet)
Csalódás volt :(