ADATLAP
A Diadalív árnyékában
Még nem vették át a szót a fegyverek, de már nyomasztóan gyülekeznek a viharfelhők Európa felett. Egymás után kebelezik be a nácik a kontinens országait, és megindul az emigránsok áradata Párizs felé, ahol még látszólag változatlanul folyik az élet. Papírok nélkül vagy hamis útlevéllel bujkálnak ezrek és ezrek abban a reményben, hogy sikerül elmenekülniük a világáváros forgatagában. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át, és éli a menekültek ingatag életét. Sorsában, viszontagságaiban érzékeljük a második világháború előestéjének baljósan ellentmondásos légkörét. A menekült orvos lépteit követve bepillantást nyerünk szállodákba, lebujokba és fényes estélyre, vele érzünk szenvedélyes szerelmének verőfényében és poklában, szemünk előtt hömpölyög a kivilágított bulvárokon a metropolis élete: fény és árnyék, szerelem és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás. Aztán hadüzenet és elsötétítés.
A regény 1938-39-ben játszódik. Cselekménye izgalmas, mozgalmas, igaz humánumot és minden elnyomás, erőszak, igazságtalanság gyűlöletét árasztja. Ezért a legsikeresebb még Remarque számos népszerű műve közül is....
Szántó-Jávor Adrienn véleménye:
Sajátos hangulata volt a könyvnek, a végére megtetszett. Egyszer olvastam még kamaszkoromban, de nem emlékeztem a történetre. Örülök, hogy újra olvastam, engem most megfogott, de nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Ravic szimpatikus volt. Joannal való viszonya tipikus se veled, se nélküled. Megértem miért nem akart szerelmes lenni Ravic, de örültem, hogy végül megtörtént, mert megérdemelte. A happy end elmaradt, de nem hiányzott, furcsa lett volna a háború küszöbén ha elkocsikáznak a naplementében. Ez így volt tökéletes befejezés.
Gy.né T. Anikó véleménye:
Többször elkezdtem ezt a könyvet, de nem igazán fogott meg. Annyira emlékeztem az előző próbálkozásokból, hogy a főszereplők állandóan ittak. Mindegy, hogy este volt vagy reggel, vagy bújkálni kellett, vagy épp műtét előtt állt az orvos… mindig ittak. De Ravic doktor szimpatikus figura, Joan nem annyira…kapcsolatuk végig olyan se veled , se nélküled.
Nagy Kati véleménye:
Régebben letettem ezt a könyvet, most végigolvastam. Jól leírtja az író a háborús menekültek életét. szinte a könyv minden lapján ittak, arra gondoltam, hogy hogyan lehet, hogy még nem alkoholisták :). Joan személyisége nemigen tetszett. egy önző, csak magával foglalkozó nőszemély, aki kihasználja a másikat. Kate-et viszont nagyon megszerettem és sajnáltam is.
Sáfár Józsefné véleménye:
Örülök, hogy elolvastam. Egy furcsa szerelmi történet, se veled, se nélküled. Joan nem tudja eldönteni mit csináljon, nem tud megállapodni, valami űzi tovább. Talán, ha kitartóbb és tud várni boldogok lehettek volna. A háborús helyzet nem kedvezett nekik. Ravic doktor nagyon szimpatikus, ahol tud segít. Ivással próbál megszabadulni minden gondjától.
Péter Ildikó véleménye:
Szerettem olvasni, de közben bosszankodtam is a szereplők és a történetformálás miatt.
A regény röviden: szerelmi történet a háború árnyékában.
Remarque az árnyékot tökéletesen megrajzolta, a kis hotelekben papírok nélkül élő menekültek sorsa, az illegális munkavégzés, a kitoloncolás, az öngyilkosság, a remény és reménytelenség - sokszor csak néhány tollvonás és mégis tökéletesen érzékeltetni tudta az atmoszférát.
Ami nem tetszett: Joan bosszantó, számító, kellemetlen alakja. Mintha maga az író is ellenszenvet akarna kelteni az olvasóban Joannal szemben. A bordélyházat vezető Madame Rolande-ot vagy bármelyik örömlányt őszintének, kedvesnek, együtt érzőnek ábrázolja. Joan még halálában is kisszerű, nem pedig tragikus.
A legszimpatikusabb szereplő Kate Hegström volt, akit az író is jobban szeretett, mint a főhősnőt: Kate-et bátornak, őszintének teremtette.
A történetben nem tetszett a Haakéval való leszámolás módja sem. A hullától való megszabadulás, az apró részletekre történő maximális odafigyelés számomra hiteltelenné teszi az egészet.
Remarque is érezhette ezt, hiszen Ravic gondolataiban aztán végigjátszik egy másik, hitelesebb forgatókönyvet.
A legmaradandóbb emlék: a regény minden harmadik oldalán megisznak néhány pohár calvadost. Ezért aztán indokoltnak látszik, hogy én is megkóstoljam.