ADATLAP
A Marsi
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

...
Pál-Sziebert Enikő véleménye:
Be kell vallanom férfiasan, hogy matek és fizika órán sem stréberkedtem soha az első sorban, kémia órákon pedig konkrétan az utolsó padsorban ültem. Ezekhez adjuk hozzá még azt, hogy több, mint 16 éve érettségiztem, így nyilván nem lep meg senkit az, hogy voltak bizonyos részek a regényben, amikor abban sem voltam biztos, hogy épp magyarul olvasok xD
Ettől függetlenül élveztem minden sorát, az iróniát, a szarkazmust, a földi ember marsi taplraesettségét, a meggájveres beállítottságát. Szuper! És bár a 3. emeleten nem olyan ritka a légkör, mint a Marson, mégsem gondoltam soha, hogy krumplit kellene ültetnem, egészen mostanáig…találtam is pár csírázó darabot a spájzban, lehet, hogy elültetem őket xD
Keresztes Zsuzsa véleménye:
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
Kikkel Henrietta véleménye:
Kicsit félve álltam neki, mert a sci-fi nem az én műfajom. De annyi pozitív véleményt hallottam róla, hogy kíváncsi voltam. S milyen jól tettem, hogy végül kezembe vettem!
Már az első soroknál megfogott. Valami zseniális egy figura ez a Mark Watney. Imádtam a humorát.
A könyv olvasása közben újra rá kellett jönnöm, hogy a természettudomány nem az én asztalom. A technika részeknél néha elvesztettem a fonalat, de mégis annyira jól meg van írva, hogy az sem szegte kedvemet, s végig izgultam a főhős sorsáért.
Geréby Zsuzsanna véleménye:
Nagyon szerettem a könyvet, remek humor, jó alaptörténet, váratlan helyzetek. Még a kémiai és fizikai leírásokat is élvezettel olvastam, mert lenyűgözött. Várom, hogy láthassam a filmet is, kíváncsi vagyok, hogy mit hoztak ki belőle.
Antal Krisztina véleménye:
Nos, befejeztem a marsi MacGyver történetét, és rettentően élveztem! :)
Ha valaki azt mondja nekem 1 évvel ezelőtt, hogy egy asztronautáról fogok olvasni, aki a Marson ragad, kiröhögöm. Egy ideje már a látóterembe került a könyv, szeretem a sci-fiket, de az ilyen tragédiás, kimentős sztorikat nem csípem. Aztán egyre több remek értékelést kapott a könyv, majd megérkezett a film előzetese, és muszáj volt megvennem!!! Kora este kezdtem bele, és mire felemeltem a fejem, mert ki akartak szakadni a szemgolyóim, azon vettem észre magam, hogy hajnali 4 óra!
Azt vártam legkevésbé a történettől, hogy humoros lesz, de rég nevettem ennyit egy könyv olvasásakor, mint most. Mark egy hihetetlen figura, aki nem sokáig kesereg, stresszes helyzetben a dolgokat inkább a humoros oldaláról közelíti meg, és inkább előre tekintve a megoldásra koncentrál. Nagyon izgultam érte, mert ami elromolhatott, az el is romlott… Nem spoilerezek. A technikai fejtegetésekből nem sokat értettem, nem tudom mennyi valóságalapja volt, de még ezek is olvasmányosak voltak. Le a kalappal, szuper volt!
Gyuró Krisztina véleménye:
Nem véletlen, hogy ez a könyv olyan sikeres az egész világon. Az író remekül adagolja a feszültséget, a technikai részleteket, és amikor az ember már lerágná a körmét, Mark, a Marson felejtett asztronauta benyög valami egészen röhejeset. A főhős, miután magára marad, nem adja fel, csak azért is úgy dönt, túléli a vörös bolygót. A történet kétharmadánál én már kimerültem, ő viszont vizet készített hidrogénből és oxigénből, anélkül, hogy felrobbantotta volna magát. Rakéta üzemanyagot állított elő saját vizeletéből, mialatt csak a maga termesztette marsi krumplit ette.
Titkos vágyam, hogy az iskolai fizika, biológia, kémia oktatás ne a csodás porosz módszert kövesse, inkább meríthetne ötleteket az ilyen könyvekből.
Lengyel Lajos véleménye:
Elfogult vagyok mert szeretem a tudományos fantasztikus irodalmat. Ez a könyv kielégíti a meghatározás szereplő mind a két szót. Ráadásul lehetséges, hogy a közeljövőben a történet, vagy részei meg fognak történni a valóságban is, csakúgy mint sci-fi irodalomban leírt történetekkel oly sokszor előfordult. (lsd. Verne Gyula)