ADATLAP
A Mester és Margarita
„A kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…...
Gáspár Zsuzsanna véleménye:
Nem először olvastam el, és valószinűleg nem is utoljára. Még sosem voltam Moszkvában, és már biztos, hogy nem úgy ismerném meg, ahogy a regényben le van irva, de mégis magam előtt látom a poros, forró és káposztaszagú utcákat a mindennapi emberek mindennapi bűneivel. Aztán jön maga Sátán, és nem csak büntet, hanem jó is tud lenni. Tiszta üzlet, gyakorlatias gondolkodás, és meg is van az egyensúly. Nagyon szeretem ezt a könyvet.
Németh Réka véleménye:
Te jó ég, ez mekkora kupac összehordott képtelenségnek tűnik. Rendesen meg kellett erőltetnem magamat, hogy lépést tudjak tartani a cselekményével.
Kedvenc részeim a Poncius Pilátus történetéhez tartozó fejezetek voltak, ahol lehetőségünk nyílt belepillantani Jesua keresztre feszítésének hátterébe. Más nézőpontból is megnézhettük az eseményt, vagy legalábbis annak egy feltételezett változatát.
Sok apró élettörténetet rejt, melyet végül összecsomagolunk és már kész is egy zacskó édesség. Először megfekszi a gyomrod, de visszagondolva tényleg finom. Ülepedni kell hagyni, mint egy jó mustot.
Juhász Euridike véleménye:
Nehezen rágtam át magam rajta. Húsz éve olvastam először, akkor imádtam, most nem fogott meg annyira. A legjobb rész, amit az elejétől vártam és bíztam, hogy majd talán felkelti az érdeklődésemet újra, az volt, amikor Margarita boszorkány lett és repült. Nálam ez volt a csúcs a könyvben.
Gottschall Gerda véleménye:
Az elején nem teljesen voltam képben, azért is hagytam abba azt hiszem. De mikor most legutoljára nekiestem és be is fejeztem, meglehetősen elbűvölt és nagyon tetszett. A bál pompás, Margarita jó karakter, Woland nagyon érdekes, a történet magával ragadó.
Petes Valentina véleménye:
A kedvenc házi olvasmányommá lett ez a mű. Zseniális, vicces, lekötött, elragadott. A végre alig bírtam letenni. Sajnos nagyon sok osztálytársam úgy állt hozzá hogy ááá hosszú, inkább bele sem kezdek, ezért összesen 2 eber olvasta az osztályban, de nekem simán megérte. Imádtam.
T. Erika véleménye:
Ezt a könyvet már régebben megvettem, el is kezdtem olvasni lelkesen, de körülbelül a felénél abbahagytam. Aztán amikor nemrégiben az egyik színház színpadra vitte, akkor újra kézbe vettem, mondván a darab megnézése előtt befejezem. De nem jártam sikerrel, megint ugyanott letettem. A színdarab nagyon tetszett, viszont a könyv ottmaradt a polcon.
De most erőt vettem magamon, és befejeztem!!!
Kissé szürreális történet, Wolanddal és a sleppjével, a színházi részekkel, a szerelmi szállal, és a bibliai történettel együtt. Nekem egyébként jobban tetszett a színdarab, mint a könyv.
balla iren véleménye:
" Két szem szegeződött Margarita arcára. A jobb szeme mélyén aranyszikra villódzott, és mindenkinek a veséjébe látott, a bal üres volt és fekete, mint a tű keskeny foka, mint a sötétség és árnyak feneketlen kútjának bejárata. Woland arca ferde volt, jobb szája sarka lefelé húzódott ; kopaszodó, magas homlokába a szemöldökkel párhuzamosan, mély barázdák vésődtek.Arcbőrét mintha napsütés égette volna soha ki nem fehéredő barnára"
Ilyennek látja Margarita a sátánt első találkozásukkor- mellette ott vannak segítői, Azazello, a rút, agyaros démon, Korovjev-Fagott, az önjelölt tolmács és Behemót, a tréfamester kandúr. Woland, a nagy mágus segítőtársaival hihetetlenül felforgatja Moszkvát-fantasztikus és groteszk események láncolatát indítják el, melyekkel bizonyítják, hogy a gonosz igenis létezik.De ez EGYÁLTALÁN NEM FÉLELMETES-a regény végén egy elképesztő fordulattal megmenti Margaritát és szerelmesét. Egy fantasztikus ezoterikus utazás végén a halálon túli, örök hajlék várja őket. Woland a Mesternek megmutatja regénye hősét, Pilátus lovagot is, aki kétezer éve minden éjjel várja, hogy a holdsugárösvényen elindulhasson, A mester végre felszabadíthatja hősét, aki elindul az ösvényen Jésua Ha-Nocrihoz, hogy folytassák elmulasztott beszélgetésüket..Ez a Mester Jézus-regényének befejező motívuma.A regényt Woland kezdi el mesélni Hontalan Ivánnak, akinek verset kell írnia arról, hogy Jézus nem létezett, csak kitalált személy volt.A történetet Iván álmodja tovább,az elmeklinikán; a harmadik és negyedik részt Margarita olvassa a megkerült kéziratból- kiderül, hogy a Mester regényéről van szó.Ennyire többrétegű ez a zseniális regény, melynek sokféle olvasata van, minden olvasónak mást jelent-és ez az izgalmas benne.
Kiss Anikó Sarolta véleménye:
Már régóta kerülgettük egymást ezzel a regénnyel, itt-ott szembe jött velem, meg is állapítottam, hogy biztosan érdekes, lehet, hogy érdemes lenne elolvasni. Aztán ki lett osztva nekem irodalomból, hogy tartsak belőle kiselőadást. És most örülök, hogy pont én kaptam.
Érdekes, kiszámíthatatlan, összetett története van. Nekem érthető és követhető volt, talán a legvégén volt egy-két zavarosabb dolog. Tetszett, ahogy a nyugodt Moszkva hirtelen egy hatalmas zűrzavar színterévé válik, ahol látszólag értelmetlen és összefüggéstelen dolgok történnek, és mindenki eltűnik vagy a csodás elmeklinikára jut. A kedvenc részeim az előadás, a hatalmas zűrzavar mikor az összes hivatalban minden a feje tetejére áll (ez az üres öltönyös – éneklős rész) és a sátán bálja.
Margarita és a Mester története aranyos, és jól eltalált. Nem csöpögős, nem az a tipikus ezerszer megírt történet, hanem egy egészen más, kedves, szerethető küzdelem egymással, egymásért. Igazán meg is érdemlik a végén a nyugalmat.
Woland pedig a legjobb sátán akit csak el tudok képzelni. Szerintem nem gonosz, inkább furcsán igazságos, és meglepően türelmes. A kíséretét is megszerettem, macskástul-mindenestül.
Ez a könyv tényleg egy igazi mestermű, megérdemli az elismerést. Pozitívan csalódtam – pedig nem kis elvárásaim voltak.
Kiss Fanni Flóra véleménye:
Az első felén nehéz volt túljutnom, letettem, újra kezdtem... Mivel egy kedves barátommal egyszerre olvastuk, így nem adhattam fel és azt kell mondjam, megérte. Mire a második feléhez jutottam, majd a végére, már nem tudtam letenni. Imádtam Margaritát a vidám és bolondos természetével, a kandúrt, Wolandot és persze a Mestert is. Nemsokára színházban is megnézem.
Kitartás! Végig KELL olvasni :)
Vida Szandra véleménye:
Egy az egyetlen könyv, amit soha nem sikerült végigolvasnom egészen mostanáig. Még mindig nem értem ezen mi olyan nagy mestermű….az könyv első fele nekem egy nagy katyvasz….a második fele, vagyis a Sátán bálja tetszett. Érdekes személyiségek tették tiszteletüket.
Bóna Nándor véleménye:
Érdekes regény volt. Tetszettek benne a szatirikus történések, egy idő után már nem is kaptam fel a fejemet az addig meglepő fordulatokon, hanem már csak jót nevettem rajtuk. Újra elolvasva biztosan mélyebb értelmet adna a könyv.
Péter Ildikó véleménye:
Van néhány könyv, amellyel úgy vagyok, mint az Utas és holdvilág főhőse, Mihály Olaszországgal: „mindig elkerülte, úgy érezte, még nincs itt az ideje, még nem készült fel rá, ...a felnőtt dolgok közé tette el, …titokban félt is tőle…”
Így kerülgettem én Bulgakov regényét, és ki tudja, meddig vártam volna, ha nincs a Könyvkihívás.
Felesleges volt aggódnom, a könyv az első mondatától az utolsóig elvarázsolt és szórakoztatott.
Hihetetlen képi erővel ábrázol Bulgakov. Láttam magam előtt Moszkva utcáit, a színházat, a Szadovaja utcai lakást, és ott álltam Júdea helytartója és Ha-Nocri mellett a kertben, és hallgattam őket.
Nyilván sokan sokféle elemzést írtak a „regény rétegeiről és olvasatairól”, én csak annyit tennék hozzá: azok közé a könyvek közé tartozik, amelyeket nem elég egyszer elolvasni.
Szerletics Róbert véleménye:
Réges-régen, az idő- és térbeli messzeségben ajánlotta ezt a könyvet egy felejthetetlen ismerősöm, azóta ki tudja már, hányszor olvastam el. Az egyik kedvencem. Furcsa könyv, még ha azóta több modern és posztmodern regényt is olvastam, akkor is ezt tudom rá mondani.
A kiindulópont is érdekes: Hontalan Iván azt a feladatot kapja, hogy írjon Jézusról olyan verset, amivel azt bizonyítja be, hogy nem létezett... Ám ekkor felbukkan a Sátán (Woland álnéven), aki elmeséli Pilátus és Jesua Ha-Nocri (nem a Bibliában leírt) találkozását. Ezzel az alternatív történettel felforgat mindent a "Gonosz" Moszkvában, és ítélkezik az emberi gyarlóságokon. Viszont a történetről kiderül, hogy valójában a "Mester" műve, amivel tönkre is tette az életét az akkori idők hitetlen társadalmában, miután hallgat a művéért rajongó Margaritára, és elküldi a kéziratot a mindenható kiadóknak.
Érdekes az is, hogy a csodák szinte mindennaposak lesznek, és mégis, az emberek foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy nincs itt kérem semmiféle csoda, tudományosan meg lehet mindent magyarázni - ez a magyarázat azonban inkább fantasztikusra sikeredik, mint valósághűre. Tömeghipnózis, ráadásul "moszkványi" méretű hatással...
Ezzel ellentétben az író azt teszi titokzatossá, ami reális: az emberek, akik kisebb-nagyobb bűnökbe estek, titokzatos módon tűnnek el. És többnyire nem az ördög viszi el őket...
Jelen és múlt szinte szétválaszthatatlanul fonódik össze Jesua Ha-Nocri és Pilátus/Lévi Máté, valamint a Mester és Margarita/Hontalan Iván párhuzamosan futó történetében, ahol a gonosz tulajdonképpen igazságos rossz. A fény sem lehet meg árnyék nélkül - bizonyítja létjogosultságát Woland Máténak.
Kovács Éva véleménye:
Olvasmányos regény, ami teljesen lekötött. A legszórakóztatóbb karakter számomra Behemót volt, és a maga titokzatosságában Woland is kedvenccé vált. De milyen könyv is az, ahol a sátán és az egyik segítője belopja magát az olvasó szívébe? Nem hétköznapi, az bizonyos. Még nem állt össze a fejemben teljesen a történet, de most úgy érzem, hogy nem is kell magyarázatot találni mindenre: mindenkinek arról szól, amit belelát. Képtelen bürokráciáról, egymást letaposó besúgásról, megsemmisítő szerelemről, alkukról, unalmas kispolgáriságról, énkeresésről... Úgy érzem, ez egy néhány évente újraolvasandó könyv, ami minden egyes olvasáskor többet képes mondani.
Molnárné Szabó Zsuzsanna Babi véleménye:
Ez a könyv aztán valóban egy igazi kihívás!Az eleje érdekes és figyelemfelkeltő volt. Igazán felébresztette a kíváncsiságomat, hogy mi fog történni ezek után. Aztán a történet kibontakozása valóban különleges volt, sőt, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már nem is értek az egészből semmit. Aztán újra megvilágosodott a lényege, majd ismét elveszítettem a fonalat. Elértem azt a szintet, hogy abba is hagyom az olvasását, de még egy esélyt adok magamnak. S akkor kezdődött a második fejezet. Az viszont már valóban nagyon érdekes, sőt nemegyszer kimondottan vicces volt. Klassz kis könyv, olvassátok el, de előre mondom, kitartás! Még azt a kijelentésemet is meg merném kockáztatni, hogy ez az a könyv, amit nem elég egyszer elolvasni. Már amennyiben valóban meg akarod érteni.
Pintér Anita véleménye:
Ez a könyv teljesen más, mint az általam eddig olvasottak. többször elkezdtem, kötelező olvasmány is volt. De azt hiszem, még egyszer neki kell állnom, hogy többet megértsek belőle. Nagyon nehéz olvasmány számomra, de érdekes is egyben.
Veres Annamária véleménye:
Már rég terveztem, hogy elolvasom, most sikerült.Különösen nem fogott meg, de ez az újfajta teória Jézusról és Pilátusról eléggé érdekes.