ADATLAP
A Segítség
A hatvanas évek elejére, Jacksonba, az amerikai Dél egy tipikus kisvárosába varázsol bennünket Kathryn Stockett regénye. Látszólag olyan világ ez, ahol soha nem fog megváltozni semmi a fehérek úgy érzik, a világ örök rendje a szegregáció, a feketék pedig véletlenül sem merik elmondani igazi érzéseiket (hiszen aki mégis elmondja, azt rögtön elbocsátják, s szerencséje van, ha nem ölik meg aztán). Közben persze már elkezdődött a fekete polgárjogi mozgalom, s amit Martin Luther King mond, s ami közben szép lassan történik az országban (a szegregáció fokozatos, nagyon lassú enyhülése), az mégiscsak eljut a kisvárosba. Skeeternek, egy fehér lánynak, aki épp visszajött az egyetemről, és író akar lenni, az az ötlete támad, hogy a cselédekről kellene könyvet írni, pontosabban egy interjúkötetet: a fekete nők először kapnának lehetőséget, hogy ők maguk mondják el, milyen a fehéreknek dolgozni, hogy bánnak velük, mik a fájdalmaik, örömeik… Skeetert eleinte csak naiv, gyerekes becsvágy fűti, hogy valami olyat írjon, ami megjelenhet, de a néger cselédeket megismerve, s részt vállalva sorsukból, sőt életét kockáztatva értük – hiszen Jacksonban veszélyes, sőt életveszélyes vállalkozás egy ilyen könyv kiadása a jó ügy mellett kiállni kész, bátor felnőtt válik belőle. Kathryn Stockett 2009-ben megjelent regénye fenomenális siker: az első kötetes szerző hónapokon át vezette a sikerlistákat, és sokan Margaret Mitchellhez hasonlították....
Kapitány Zita véleménye:
Nagyon boldog voltam, mikor megláttam a könyvtár polcán. Végre el tudom olvasni! Annyira jó volt, egy olyan könyv után, amivel nagyon megszenvedtem. Ez szinte magába szívott, le se tudtam tenni. Először furcsálltam, hogy három szemszögből ismerjük meg a történetet, de rájöttem, hogy egyáltalán nem zavaró, nem akadozik a történet tőle. Imádtam Minny stílusát, és hogy mennyire úgy akar tenni, mintha ki nem állhatná Miss Celiát. Miss Hillyt meg nem egyszer képen vágtam volna, az biztos. :-)
Bevallom először a filmet láttam, előtte nem is hallottam még róla, de szerencsére felkeltette az érdeklődésemet. Nem éreztem egy pillanatra sem, hogy unnám az olvasást, hisz annyival többet ad a könyv, és sokkal jobban át tudtam élni.
Egyetlen nagy hibája a regénynek, hogy vége van. Már fájt a szemem az olvasástól, de nem akartam letenni.
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Nagyon jó könyv! Először a filmet láttam, de szerencsére egy elég jó adaptáció sikeredett. A történet egy nagyon érzékeny problémához nyúl, a déli államokban a rabszolgaság utáni fekete helyzetről , a szegregáció meglétéről, ember és ember közötti különbségről bőrszín alapján. A történet három szálon fut - Miss Skeeter, Aibeleen, Minny - és teljesedik ki. Egy könyv megírásának története, a fekete cselédek őszinte véleménye helyzetükről, munkáltatóikról. Le sem tudtam tenni.
Liebich Orsolya véleménye:
Történet a déli vidéken végbe menő életről, ahol a feketék és fehérek egymás mellett élnek, még is egy párhuzamos világban vannak. Történetünk arról szól, hogyan küzd le azokat a falakat, amiket nem mertek eddig, vagy akartak áttörni.
Marton Gabriella véleménye:
Egy szívmelengető történet egy fiatal feher lányról es fekete szolgálokrol, akik között szinte barátság születik miközben az igazságtalan bánásmódról könyvet írnak közösen es titokban. Nehéz elképzelni, hogy ez a helyzet valóságban is létezett es amerikai feher családok így bántak a szolgaloikkal.
Kuli Anna véleménye:
Régóta váratott már magára ez az olvasmány. Túl sokat láttam a filmet és túl jól sikerült a film ahhoz, hogy egyszerű legyen elolvasnom. Megint csak hasonlítgathatnám a filmet meg a könyvet, felesleges, nagyrészt egymás ikrei. Többet enged látni a könyv, az tény, de a film hangulata elég jól el lett kapva, minden visszaköszönt a könyvből.
Juhász Beáta véleménye:
Minden könyv megtalál minket, azt mondják. Egyetértek. Ezt a könyvet kb 2 évvel ezelőtt vettem meg, angolul, azóta figyeltük egymást. Most jött el az ideje annak, hogy elolvassam és hú... nagyon tetszett. egyetértek minden eddigi hozzászólóval. Ez nem egyszer olvasós könyv; már egy ideje gyűjtöm az olvasmány élményeket, de ez tuti a legjobbak között van nálam. Nagyon sajnáltam, hogy vége lett, és még utána is töprengtem, vajon mi lett a kislánnyal, akit Aibeleen nevelt. Szinte fizikailag éreztem az elválásuk fájdalmát, és nálam csak úgy lehetséges, ha valamikor valahogyan újra találkoznak. Nagyon jól kitalált karakterek vannak benne, és szerencsére nem egysíkúan állítja be a szereplőket: érzelmileg gazdag, megalázott fekete és üresfejű, gonosz, lusta fehér nők ellentéteként; hanem éppen olyan sokszínűen, mint amilyen maga az élet is.
Horváth Nelly véleménye:
Istenem gyönyörű ez a könyv, a legszebb amit valaha is olvastam. Zseniálisan van megírva, vicces, szórakoztató. Bár néha azért szörnyülködtem. A vége pedig hát...huh. Csak ajánlani tudom, kötelező olvasmány
Tóth Katalin véleménye:
És igen, sikerült! Valóban megríkatott, sokszor csak a nevetéstől potyogtak a könnyeim, de aztán a szomorúságtól, és a meghatottságtól is. Jó könyv volt. Sajnos eben az esetben is korábban láttam a filmet, minthogy olvastam volna. Eleinte nehezen haladtam, nem nagyon kötött le, meg kicsit zavart, hogy más- más karakterek máshogyan fejezik ki magukat, nehezen tudtam hozzászokni. Aztán már zseniálisnak gondoltam a dolgot, a második fele már kifejezetten lekötött. Persze Minny volt a kedvenc karakterem, jókat nevettem rajta, ugyanakkor megható volt, hogy mennyire jó ember. Jó élmény volt. Újra nézem a filmet is.
Sörös Zsófia véleménye:
A könyv elolvasása előtt kétszer láttam a belőle készült filmet. Amint kiderült számomra, hogy egy regény alapján készült, hamar világossá vált, hogy el kell olvasnom A segítséget. Kathryn Stockett olyan helyzeteket ír le, amelyek tabuként vannak kezelve a társadalomban mind a mai napig: lelki és fizikai terror, családon belül erőszak, homoszexualitás.
A faji szegregáció ellen küzdő fekete polgárjogi mozgalom alatt zajlik a történet. A könyv mintegy hátterében megjelenik Martin Luther King alakja is, de nem ő lesz a regény központi alakja, hanem olyan nők és férfiak, akik nem szerepelnek a történelemkönyvek lapjain. Kimondottan tetszett, hogy a regény több szereplő szemén keresztül meséli el a történetet (Miss Skeeter, Aibeleen, Minny), így sokkal árnyaltabb képet kapunk az emberek hétköznapok során felmerülő problémáiról.
A könyvnek szerintem csak egy nagy hibája van, mégpedig az, hogy véget ér...
Csorba Johanna véleménye:
Többször olvasós. Tetszett, hogy több szemszögből is megmutatja a helyzetet az akkori délen, és nem egy "teadélután"-nak mutatja be a feketék helyzetét, mint az Elfújta a szél.