ADATLAP
A Théseus-általános
A Théseus-általános (1993) három fiktív beszédet tartalmaz, amelyek egy nagy elõadóteremben, ismeretlen hallgatóközönség elõtt hangoznak el. A beszédek köré felépülõ történet fokozatosan bomlik ki a szónok célzásaiból: fokozatosan jövünk rá, hogy fogságban van. A fogság körülményeirõl sokat elmond az, ha az 50. oldalra elhelyezett pótlappal együtt olvassuk a művet. Enélkül ugyanis úgy vélhetnénk, az őt fogva tartók megegyeztek a hallgatókkal – a pótlappal egybeolvasva viszont kiderül: a hallgatóság is fogoly. A beszédek különbözõ témájúak és szerkezetűek, mégis összefogja őket, hogy a kiszolgáltatottságról és a hatalommal való visszaélésrõl szólnak. Az egyes szám elsõ személyű elbeszélõ-elõadó kiszólásaiból kiderül, hogy a teljes kiszolgáltatottság állapotában egyetlen lehetséges cselekedet marad számára: az elõadások megtartása. Mivel a körülmények, az elhangzó három elõadás szövegének kontextusa, a hatalmi helyzet viszonyai és a szabadság elérésének lehetséges módozatai sem derülnek ki a könyvbõl, valójában egy labirintusban bolyongunk, mint Theseus, viszont az olvasót semmiféle fonál nem segíti....
Sári Csaba véleménye:
Krasznahorkai László három fiktív előadást írt le, melyek a szomorúságról, a lázadásról szólnak. A harmadikat egy szóba nem lehet beskatulyázni. Az író magát hívta meg az előadásra, hogy az általa felvetett problémákra keressen választ, ha kellett bezárva egy terembe.