ADATLAP
A Tyneford ház
Akik szívesen olvasták Kate Mortontól Az elfeledett kertet, és szeretik a Downton Abbey hangulatát, azok rajongani fognak a New York Times bestselleréért, amely lebilincselő történetet mesél el szerelemről és bánatról. 1938 tavaszán járunk, amikor is a zsidóknak már nem biztonságos Bécsben élniük. A fiatal lánynak, Elise Landaunak fel kell cserélnie fényűző, estélyekkel és pezsgővel teli életét az angliai szobalányok egyhangú mindennapjaival. Lakóhelye ezentúl Tyneford lesz, az öbölnél álló hatalmas ház, ahol a cselédek folyvást ezüstöt fényesítenek, és frissítőket szolgálnak fel a teraszon. De a háború fenyegetően közeleg, a világ nagy változások előtt áll. Amikor Tyneford urának ifjú örököse, Kit hazatér, a két fiatal között szokatlan barátság szövődik, amely átformálja Tynefordot és Elisét is – visszavonhatatlanul....
Gy.né T. Anikó véleménye:
Szeretem a kastélyban játszódó történeteket, a szobalányok, inasok és komornyikok világát. A borító és a fülszöveg alapján választottam, mivel a Downton Abbeyhoz hasonlították, amit szintén kedvelek. Tetszett az egész történet, érdekes fordulatokkal, kicsit szomorú végkifejlettel. A főhősnő idős korában meséli el az egész történetet, mikor több évtized után találkozik újra a nővérével.
Zsuzsanna Szluka véleménye:
A fülszövegből egyedül az izgalmat hiányolta. Fordulatokban volt nekem hiány, de maga a könyv egy jól megírt, érdekes, de nem izgalmas történetet mesél el, a világháború idejéből. Tetszett, hogy a főhős nem igazán részese a háborúnak - nem igazán szeretem olvasni a véres csatajeleneteket-, de mégis elénk vetíti annak hatását a hétköznapi emberek életére. A nagyvilági életből hirtelen a vidéki életbe cseppent Elise története eggyé válik Tyneford történetével, s nekem az volt a végkicsengés, hogy ő lett Tyneford maga.Összességében nem rossz könyv , az én tízes skálámon hetest érdemel.
Gintli Júlia véleménye:
A könyv lassú, epikus, cselekménye csendesen folydogál.
Elise Landau sorsán keresztül megláthatjuk, miként hatott a háború az olyan emberekre, akik ténylegesen kimaradtak belőle... Elisenek "csak" a családja szakadt szét, annyira, hogy sok szerettét soha többé nem látta, "csak" a szerelmét veszítette el, "csak" az otthonától fosztotta meg a háború - majd később a második otthonától is.
A könyvben az idős Elise emlékezik vissza fiatal lány korára - ettől az egész regényt valamiféle szomorúság hatja át, ami még a vidámabb pillanatban is beárnyékolja a történéseket.
Balázs Bea véleménye:
A könyv borítója fogott meg és talán annak ígérete, hogy ezt a könyvet csak olvasni kell, gondolkodni nem kell rajta. Így is lett. Kiszámítható, szolíd szerelmi történet, semmi különös. Pár órás kikapcs.
Sári Marianna véleménye:
A fülszöveg szerint: "A Tyneford ház a szerelem, a család, az izgalom és
a túlélés mesterien megírt története, amelyben az írónő megkapó
részletességgel és realizmussal festi elénk a merev társadalmi konvenciók
között izzó vágy és remény rég tovatűnt világát".
Elolvasása után még sokáig foglalkoztatott, annyira, hogy-hogy egy
részletét újra és újra olvastam. A történetben leginkább az fogott meg,
hogy a egy háború úgy is milyen rombolást tud végezni, ha valaki nem
közvetlen részese az eseményeknek.