ADATLAP
A Viskó
...
Csengele véleménye:
Nekem nagyon tetszett bár kétszer kell elolvasni ahoz hogy igazán megértsem. Több ehez hasonló könyvet olvastam, de érdekes volt ez a történet. Föleg igy hogy ebben a furcsa történetbe van csomagolva az iagzi törtlnet. Ajanlani tudom én is tovább adtam.
Zsombók Lídia véleménye:
Ezt a konyvet ketszer kellett elolvasam. De masodszor jobban sikerult megerteni. Erdekes es talan az a legkulonosebb hogy mindenki kicst maskepp erti. En kaptam a konyvet es tovabb is adtam. En csak ajanlain tudom mindenkinek el kell olvasni. Egy kulonleges utazas ez a konyv. Ajanlom.
Berényi Rózsa véleménye:
Nem csodálom,hogy bestseller lett ez regény.Nagyon jó történet,jó volt olvasni,belemélyedni,és nem kellett hozzá zsebkendő.Nem szentírás!Ez szerepel a hátsó borítón,pedig lehetne az is.Olvastam a bibliát/jó nehéz volt Károlyi Gáspár fordítása/,de számomra az is csak egy történet,hiszen hús-vér emberekről szól,azok írták,fordították.Bármelyik vallási irányzatot nézem,csak a hatalmát,befolyását gyakorolja az embereken,és újabban politikai szempontból is.Az idők kezdetétől a vallás,az Isten nevében harcolnak.A katedrálisok,bazilikák gyönyörű építészeti remekművek,de nem Isten házainak tartom őket.De,ha a hívők szerint azok,talán több ember járna istentiszteletre,ha a papok úgy prédikálnának,ahogy ebben a regényben Papa,Jézus,Sarayu magyarázta a dolgokat.A szeretetről,megértésről,megbocsátásról kellene,hogy beszéljenek.Jézus életéből sem a csodákat emelném ki,hisz Ő utánozhatatlan,egyedi.
Oláh Rita véleménye:
Érdekes és furcsa könyv volt. Az elején nagyon tetszett a történetleírása, de amikor megjelent Isten, Jézus és a Szentlélek emberi alakban, először ózkodtam tőle. Mivel én nem vagyok keresztény, csak egy kis pislákoló hitem van, mást jelentett nekem ez a könyv. De így is nagyon elgondolkodtató volt az emberi életről,lélekről. Volt benne azért bőven olyan rész is, amit nem igazán sikerült megértenem. Szavakkal nehéz is kifejezni, hogy mit jelentett az olvasása. Én azt, amit mások mondanak, hogy megváltoztatta az életüket nem érzem.
Oláh Rita véleménye:
Érdekes és furcsa könyv volt. Az elején nagyon tetszett a történetleírása, de amikor megjelent Isten, Jézus és a Szentlélek emberi alakban, először ózkodtam tőle. Mivel én nem vagyok keresztény, csak egy kis pislákoló hitem van, mást jelentett nekem ez a könyv. De így is nagyon elgondolkodtató volt az emberi életről,lélekről. Volt benne azért bőven olyan rész is, amit nem igazán sikerült megértenem. Szavakkal nehéz is kifejezni, hogy mit jelentett az olvasása. Én azt, amit mások mondanak, hogy megváltoztatta az életüket nem érzem.
Hegedűs Henriett véleménye:
A kezdete egy thriller olvasmányra hajaz, aztán szépen átvezet abba a világba, ami sokakban sokféleképpen zajlik a mindennapokban. A vallás és hit számomra sokszor inkább negatív jelleget vesz fel. Ez a könyv egy nagyon új és furcsa módon fedezteti fel újra az olvasóval a hit kérdését. Isten ábrázolása alapból nagy csavart vesz, aztán maga az elgondolás, ne legyünk önállóak... De ez már egy fokkal jobb, mint ami a mindennapokban zajlik és végre ezt valaki " le merte írni". (a templomok és intézmények, ez már nem hit)
Keresztes Zsuzsa véleménye:
Féltem belekezdeni ebbe a könyvbe, főleg miután rossz véleményt is hallottam róla.
Sokáig a polcon várta, hogy a kezebe vegyem, néha vissza is tettem oda, de aztán jött a megfelelő hangulat, és szerencsére és meglepetésemre megfogott. Elgondolkodtató.
J Csilla véleménye:
Szerintem az alapötlet nem rossz, csak rosszul lett megírva, persze nincs ötletem hogy hogy lehetne ezt jól tálalni. A téma kínos és ingoványos, hittel, vallással kapcsolatos kérdéseket feszeget, persze ha egy fanatsy-nak fogjuk fel, akkor senkinek sem kell megsértődnie (egyház). Én a köztes, fő részt kifejezetten untam, szerintem néha ellentmondásos elemek voltak benne, de hát Isten megengedheti magának:) A befejezés nem volt rossz, de én összességében nem ajánlanám ismerőseimnek.
Kemendi Tímea véleménye:
Másodjára olvastam a könyvet, de a hatás nem maradt el. Több rész is volt, amit kétszer-háromszor kellett elolvasnom, hogy felfogjam a mondanivalót, de egészében nagyon tetszett. Nehéz volt elvonatkoztatni az "elképzelt-képzeletbeli" Istenképtől, de talán pont ez volt a célja az írónak. Nem teszem a könyvet túl messze, szerintem párszor még el fogom olvasni.
Korom Maria véleménye:
Zseniális könyv, nagyon tetszett. Nem mindennapi szemszögből - és korántsem a megszokott ábrázolás szerint - mutatja be az Isteni szentháromságot. Rávilágít arra, hogy ugyanazt teljesen más oldalról is meg lehet közelíteni. Csodálatosan ír benne az emberi kapcsolatokról - elgondolkodtató és újraértékelésre késztet ez a mű.
Békés Barbara véleménye:
Miután elvonatkoztattam attól, hogy a szerző miként ábrázolja Istent, nem törődtem a leírásával, és csak egyszerűen átadtam magam a könyvnek. Sorra hajtogattam be azokat az oldalakat, ahol olyan dolgokat írt le az író, amelyeken szeretnék még kicsit csámcsogni magamban.
Nyúl Ildikó véleménye:
Volt aki élete legnagyobb könyvélményének tartotta,mások pedig nagyon rossz véleménnyel voltak róla.Első olvasásra akár izgalmas kriminek is tűnhetett,sok -sok rejtéllyel.Az érzelmekre erősen hat,a megbocsátás,elengedés kérdése gyakran előjön az életünkben.Vannak olyan furcsaságai,amikkel nem nagyon tudok mit kezdeni:főleg Isten ábrázolása.Ez inkább olyan,mint egy mese vagy álom,nem tudok azonosulni vele hívőként sem
Budai Zsuzsanna véleménye:
Másodszor olvastam, de most is ugyanolyan mély hatással volt rám, mint első alkalommal.
Mivel a történet végét már ismertem, most teljesen a lelki mondanivalóra tudtam összpontosítani. Nagyon bensőséges képet fest Istenről, a természetéről és az életünkben elfoglalt helyéről. Rólunk is szól a könyv, kapcsolatainkról, küzdelmeinkről. Akár így is megnyilvánulhat Isten, én biztosan így gondolok Rá ezután.
Kiss Fanni Flóra véleménye:
Egy számomra nagyon fontos embertől kaptam meg ajándékba miután én egyszer már olvasatlanul tovább adtam. Gondoltam ez a könyv valamiért azt akarja, hogy elolvassam... nos, a ' krimis ' részek nagyon tetszettek, még ha borzasztó is volt maga, a bűncselekmény, még ha sokat bőgtem is rajta. A lelki utazás már más kérdés volt... nem azt kaptam, amit vártam. Nem kaptam válaszokat, nem kezdtem el hinni. Valahol mégis jó volt. Jó volt elhinni, hogy vannak ennyire szerető családok. Érdemes elolvasni.
Gavlik Renáta véleménye:
Az első rész után úgy gondoltam, tetszeni fog, bár a megfogalmazása kicsit idegen volt tőlem, igazán nem is tudom, hogy miért. Még azzal sem volt bajom, ahogy Papát és az egész társaságot ábrázolja: amúgy sem vagyok vallásos, főleg nem keresztény ember. Aztán egyszercsak valahogy túl sok lett a megbocsátás, a jóság és a bizalom. Én nem vagyok ennyire szelíd ember. Ha valami mélyen feldühít és elszomorít, azt nem tudom ilyen egyszerűen elengedni. Értem a mondanivalóját, értem azt is, hogy miért kellene mindennek így lennie, de egyszerűen nem érzem teljesen a magaménak. Voltak olyan gondolatok, amelyek olvasása közben én is könnyekig hatódtam, de valahogy mégsem tudok vele teljes mértékben azonosulni.
Lukács Izabella véleménye:
A konyv elso reszein tul voltam mar, es nem ertettem, miert olyan kozkedvelt ez a mu? Aztan minden kritikam ellenere ez a konyv valami olyat adott az eletembe, ami eddig hianyzott, es valobjaban megvaltoztatta nehany nezetemet es erzelmeimet a vallassal es hittel kapcsolatban. Nem a kedvenc konyvem, hiszen nem tetszik a tortenet. De a tortenetbe belefonta az iro a vilag nehany alapveto es legfontosabb gondolatokat, elveket, es a szeretet merhetetlen fontossaganak tenyet! EL KELL OLVASNI!
Kovácsné Szabó Lilla véleménye:
Nagyon szép könyv, nagyon tetszett. Valószínűleg valamennyien ezekkel az érzésekkel küzdenénk hasonló esetben. Rengeteg mondanivalója van, sok olyan gondolatot találtam benne, amit mindannyiunknak meg kellene fogadnia. Igen elgondolkodtató dolgokról ír, ezért lehet nem ez volt az egyetlen eset, hogy ezt a könyvet elolvastam. Vannak könyvek, amelyeket időnként le kell venni a polcról és újra el kell olvasni. Hát azt hiszem , ez is egy olyan. Mindig találunk benne valami olyat, ami az akkori helyzetünkre, lelkiállapotunkra éppen gyógyír.
Simon Nikolett véleménye:
Valamikor régen, a megjelenés környékén nekem is felkeltette az érdeklődésemet a könyv, aztán elolvastam, hogy miről szól, és mivel feltűnt benne ez a vallási szál (sőt, tulajdonképpen ez a fő szál), úgy döntöttem, nem nekem való. Aztán évek múltán adtam neki még egy esélyt.

Az első rész után úgy gondoltam, tetszeni fog, bár a megfogalmazása kicsit idegen volt tőlem, igazán nem is tudom, hogy miért. Még azzal sem volt bajom, ahogy Papát és az egész társaságot ábrázolja: amúgy sem vagyok vallásos, főleg nem keresztény ember. Aztán egyszercsak valahogy túl sok lett a megbocsátás, a jóság és a bizalom. Én nem vagyok ennyire szelíd ember. Ha valami mélyen feldühít és elszomorít, azt nem tudom ilyen egyszerűen elengedni. Értem a mondanivalóját, értem azt is, hogy miért kellene mindennek így lennie, de egyszerűen nem érzem teljesen a magaménak. Voltak olyan gondolatok, amelyek olvasása közben én is könnyekig hatódtam, de valahogy mégsem tudok vele teljes mértékben azonosulni.

Nem tartom magamat teljesen ateistának, mert sokszor elgondolkodom azon, hogy létezik valami titokzatos erő, ami a világot irányítja (például mitől lesz hirtelen élettelen anyagokból élet, és mit is jelent igazából élni, hol van ez a határ), viszont az én "istenképem", ha lehet így nevezni, ennél sokkal természetközelibb, nem ennyire emberközpontú. Amiben nekem lényegeset tudott mondani, az inkább az emberek egymáshoz való viszonya.

Ami viszont az egészet agyon csapta, az a könyv végi felhívás a Missy-project-re, na az egy igazi undorító marketingduma. Még csak nem is arra szólít fel, hogy add kölcsön a könyvet lehetőleg minél több embernek, hanem vegyél belőle egy raklappal, és osztogasd boldog-boldogtalannak... hát persze.
Eőriné Zsoldos Ildikó véleménye:
A könyv elejèn nagyon gyorsan tùljutottam. Aztàn olyan sok gondolat ragadott meg,hogy volt olyan bekezdès,amin napokig "ràgòdtam".Az elfogadàs, a megbocsàtàs , a szeretet gondolatai vègigkìsèrik ezt. Nèhànyat kiragadok:
-Meg kell tanulnod szeretett emberkènt èlni.Ez a gondolat egyàltalàn nem könnyû nektek, embereknek.Nehezetekre esik bàrmit is megosztani màsokkal.
-A szeretetnek az a termèszete,hogy megnyitja az utat.
-Az,ahogy gondolkodsz,meghatàrozza azt,amit èrzèkelsz, ès az,amit èrzèkelsz,meghatàrozza az èrzelmeidet.
-Amikor ùgy döntesz,hogy megbocsàtasz valakinek,azt az embert jòl szereted.
A befejezè1st egy kicsit furànak tartottam,valahogy màst vàrtam.
Kuli Anna véleménye:
Ennyire giccses és értelmetlen könyvet nagyon rég olvastam... vagy talán még soha.. Számon is kértem édesanyámtól, mégis mi tetszett neki ebben, erre kiderült, hogy végig sem tudta olvasni, és túl elhamarkodottan ajánlotta. Hát, én végigküzdöttem magam rajta, így itt marad a listán, de egy idő után már csak tagadni fogom, hogy olvastam...
Pencz Bernadett véleménye:
Nekem sajnos nem tetszett, de valahogy a végére értem.
Az eleje rögtön nagyon erősen indul, aztán utána nem tudtam befogadni. Az én Istenképem egészen más, próbáltam elvonatkoztatni, de nem sikerült. Sajnálom, de ettől még sokaknak tetszhet.
Györfi Judit véleménye:
Sok mondani valója van ennek a könyvnek, és aki fogékony, sokat tanulhat belőle.
Olyan sok gondolat van benne a szeretetről, elfogadásról,hogy ha a felét megfogadjuk, már boldogabb életet élhetünk.
Ateista vagyok, így számomra voltak homályos részek, de az alap dolgot: miszerint mindent szeretettel és elfogadással szebbé tehetünk, megértettem !
Egy ismerősöm ajánlotta, köszönöm az élményt!
Mészáros Csenge véleménye:
Gyönyörű könyv, gyönyörű történettel, sok mondandóval, sok reménnyel. Mindenkinek ajánlom! Sokszor tudtam azonosulni a főhőssel, így a történet sokszor magával ragadott és segített újragondolnom az élettel kapcsolatos dolgaimat. Nagyon tetszett, ahogy Istent bemutatta; hogy megmutatta, mennyire elérhető.
Érdemes elolvasni!
Székely Ildi véleménye:
Nagyon jó hatással volt rám ez a könyv. Igazán elgondolkodtató arra nézve, hogy az ember hogyan viselkedik a kapcsolataiban. Ha minden embernek valóban az lenne a fontos, amit a másik mond, - ahogy a könyvben leírtak sugallják - nem itt tartana a világ. Ha igaz szeretettel fordulnánk embertársaink felé, sokkal boldogabban élhetne mindenki. Nekem ez a könyv erre világított rá leginkább és az én életemben tényleges változást is okozott, amit egyáltalán nem bánok. A kerettörténet is nagyon megfogott, kétgyermekes anyaként nagyon is bele tudtam magam képzelni a főszereplő helyébe, és az események nagyon megrázóak voltak.

Többszöri elolvasást igényel ez a könyv.
Hutvágner Károlyné véleménye:
Az “egy misztikus vagy egy krimi” kategóriából ez egy misztikus könyv. Sokan olvasták a neten, a leírás alapján én is kedvet kaptam hozzá.
Cselekményéről röviden: Egy apa táborozik a gyerekeivel és amikor az egyiket meg kell mentenie a vízbefúlástól, közben a legkisebbet elrabolja egy sorozatgyilkos. A holttestet nem találják meg, csak a kislány ruháját egy másik erdőben, egy viskóban. 3 év múlva az apa levelet kap Istentől, hogy látogassa meg ebben a viskóban. A pasi odamegy, és ott találkozik a Szentháromsággal. Itt próbálja megérteni a miérteket, a hogyanokat, próbálja megérteni Istent, a szeretetet és a szeretet erejét, a megbocsátást, szóval egy csomó mindent, ami a hit alapja. A cselekményről többet nem írok le, mert ahhoz nagyon összetett.
A könyv első harmada egy jól megírt krimi. A második harmada egy teológiai értekezés, a harmadik harmada a kifejtés és lezárás. Kb. így tudnám egy mondatban jellemezni. Olvasmányos és nagyon elgondolkodtató könyv. Voltak oldalak, amiket vissza kellett lapoznom és újra elolvasnom, hogy jól értettem-e, ill. megértettem-e, amit mondani akar. Aztán figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ez nem a Biblia, ez egy szimpla ember által írt könyv. (Regénynek azért nem mondanám, a műfaját nem tudnám teljesen beazonosítani.) Úgy gondolom, hogy ha valaki teljesen ateista, az ne olvassa el, mert egy nagy katyvaszt fog csak látni benne, főleg a középső részéből. Aki legalább egy kicsit hívő - mindegy, milyen vallásban hisz -, már fogékonyabb lehet rá.
Hutvágner Károlyné véleménye:
Az “egy misztikus vagy egy krimi” kategóriából ez egy misztikus könyv. Sokan olvasták a neten, a leírás alapján én is kedvet kaptam hozzá.
Cselekményéről röviden: Egy apa táborozik a gyerekeivel és amikor az egyiket meg kell mentenie a vízbefúlástól, közben a legkisebbet elrabolja egy sorozatgyilkos. A holttestet nem találják meg, csak a kislány ruháját egy másik erdőben, egy viskóban. 3 év múlva az apa levelet kap Istentől, hogy látogassa meg ebben a viskóban. A pasi odamegy, és ott találkozik a Szentháromsággal. Itt próbálja megérteni a miérteket, a hogyanokat, próbálja megérteni Istent, a szeretetet és a szeretet erejét, a megbocsátást, szóval egy csomó mindent, ami a hit alapja. A cselekményről többet nem írok le, mert ahhoz nagyon összetett.
A könyv első harmada egy jól megírt krimi. A második harmada egy teológiai értekezés, a harmadik harmada a kifejtés és lezárás. Kb. így tudnám egy mondatban jellemezni. Olvasmányos és nagyon elgondolkodtató könyv. Voltak oldalak, amiket vissza kellett lapoznom és újra elolvasnom, hogy jól értettem-e, ill. megértettem-e, amit mondani akar. Aztán figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ez nem a Biblia, ez egy szimpla ember által írt könyv. (Regénynek azért nem mondanám, a műfaját nem tudnám teljesen beazonosítani.) Úgy gondolom, hogy ha valaki teljesen ateista, az ne olvassa el, mert egy nagy katyvaszt fog csak látni benne, főleg a középső részéből. Aki legalább egy kicsit hívő - mindegy, milyen vallásban hisz -, már fogékonyabb lehet rá.
Mayer Erzsébet véleménye:
Napról Napra, az év minden napjára szóló üzenetekkel, jótanácsokkat, vallomásokkal, megindító gondolatokkal látják el egymást Mack és Barátai.
A könyv nemcsak hívő, vallásos emberekhez szól, mindenki meríthet belőle.
-Köszönöm, hogy nem rovod fel nekem a tudatlanságomat !
-Amikor történik veled valami, te minek az alapján döntöd el, hogy az jó vagy rossz ?
Vegyes érzelmekkel zártam a könyvet, lehet hogy még előveszem újra.
Wolf Amy véleménye:
Egy elviselhetetlen fájdalommal kellett élnie Mac-nek, aki lányát elveszítette, s ez a tragédia kihatással lett kapcsolataira - beleértve Istennel való kapcsolatát is. Egy napon viszont különleges meghívást kap arra a helyre, ahol a legszörnyűbb dolog történt életében, s ezt a fájó emlék a gyógyulás helyévé változik. Macnek lehetősége nyílik arra, hogy Istent - vagy belőle egy kis részletet - valóságosan megismerjen, s bármilyen kérdést föltegyen neki.
A temérdek kérdés és válasz, magyarázat között, ami megfogott, az a következő mondat:
Az, ahogy gondolkodsz, meghatározza azt, amit érzékelsz, és az, amit érzékelsz, meghatározza az érzelmeidet.
Juhász Ildikó véleménye:
Az egyik volt tanárom ajánlotta, kicsit félve kezdtem bele, de nagyon magával ragadott. Tetszett, az elmélkedés, hogy hogyan viszonyul Isten az emberiséghez és fordítva. Teljesen átjött Mack lelki állapota, a kérdések, az érzések, még meg is könnyeztem, a végére pedig nekem is mintha megkönnyebbült volna a lelkem. Nem olvastam még ehhez hasonlót. Érdemes a könyvnek egy esélyt adni!
Hutvágner Károlyné véleménye:
Az “egy misztikus vagy egy krimi” kategóriából ez egy misztikus könyv. Szintén sokan olvasták a neten, a leírás alapján én is kedvet kaptam hozzá.
Cselekményéről röviden: Egy apa táborozik a gyerekeivel és amikor az egyiket meg kell mentenie a vízbefúlástól, közben a legkisebbet elrabolja egy sorozatgyilkos. A holttestet nem találják meg, csak a kislány ruháját egy másik erdőben, egy viskóban. 3 év múlva az apa levelet kap Istentől, hogy látogassa meg ebben a viskóban. A pasi odamegy, és ott találkozik a Szentháromsággal. Itt próbálja megérteni a miérteket, a hogyanokat, próbálja megérteni Istent, a szeretetet és a szeretet erejét, a megbocsátást, szóval egy csomó mindent, ami a hit alapja. A cselekményről többet nem írok le, mert ahhoz nagyon összetett és hátha van, aki még nem olvasta, de szintén kedvet kap hozzá.
A könyv első harmada egy jól megírt krimi. A második harmada egy teológiai értekezés, a harmadik harmada a kifejtés és lezárás. Kb. így tudnám egy mondatban jellemezni. Olvasmányos és nagyon elgondolkodtató könyv. Voltak oldalak, amiket vissza kellett lapoznom és újra elolvasnom, hogy jól értettem-e, ill. megértettem-e, amit mondani akar. Aztán figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ez nem a Biblia, ez egy szimpla ember által írt könyv. (Regénynek azért nem mondanám, a műfaját nem tudnám teljesen beazonosítani.) Úgy gondolom, hogy ha valaki teljesen ateista, az ne olvassa el, mert egy nagy katyvaszt fog csak látni benne, főleg a középső részéből. Aki legalább egy kicsit hívő - mindegy, milyen vallásban hisz -, már fogékonyabb lehet rá.