ADATLAP
A barna ruhás férfi
Anne Beddingfeld igazi kalandregény-hősnő: merész, önálló, szép és félárva. Egy baja van csak, a faluban, ahol él, kaland csak a filléres regényekben és a moziban terem. Édesapja halála után azonban Londonba kerül, és tanúja lesz, amint egy férfi ijedtében a földalatti síneire esik és meghal. A halál beálltát megállapító orvos pedig elveszít egy cédulát. De a cédulának naftalinszaga van, mint a halott kabátjának! Mit jelenthet az öt számjegy és a két szó a papírszeleten? És miért akart megnézni a halott egy Temze-parti házat, amit tulajdonosa, Sir Eustace Pedler, bérbe kíván adni? Amikor aztán egy meggyilkolt nőt találnak ebben a házban, Anne akcióba lendül. Nem zavarja, hogy egyedül van, hogy koldusszegény, a gyilkossággal vádolt, titokzatos „barna ruhás férfi” nyomába veti magát. Nyomoz a tetthelyen, a Malomházban, Londonban, óceánjárón, Dél-Afrikában. Megismerkedik egy parlamenti képviselővel, egy társasági szépasszonnyal, Race ezredessel és egy titkárral, aki a Borgiák fő méregkeverője lehetne külseje alapján....
Herczegné Bagi Szilvia véleménye:
Imádom. Már olvastam valamikor 10 éve, így megkoptak az emlékeim, így mintha egy vadiúj kötetet vettem volna elő. Csavaros volt, néhol szellemes, a főszereplő igazán belevaló, a hős pedig sármos. Kell ennél több?
Vajda Ágnes véleménye:
Nagyon szimpatikus volt a főszereplő nyomozó lány. Lendületes, bájos és okos, üde színfolt a krimikben. A történet a könyv feléig tetszett igazán, amíg a hajón játszódott. Az utazás további része kicsit zavarosnak tűnt. Jó volt a több szereplő szemszögéből történő bemutatási módszer is.
Silye Tibor véleménye:
Egyik kedvenc AC krimim lett, amelyben nem Mrs. Marple vagy Poirot nyomoz. Anne Beddingfeld igazán megnyerő karakter, és valahogy a regény elejétől kezdve érdeklődve olvastam a kalandjait. Bár kissé túlzásnak éreztem, amikor minidg valamilyen vakszerencsének köszönhetően megmenekült, de összességében tetszett. Kellemes olvasmány, és nem is találkoztam unalmasabb részekkel. A szereplők kidolgozottak amennyire szükségesek a történet szempontjából, illetve a történet pedig igazi meglepetés volt. :)

http://discussion.blog.hu/2016/11/29/rejtely_a_barna_ruhas_ferfirol
Körtesi Gyopár véleménye:
Agatha Christie regényeit imádtam mindig is, dr egy kicsit sok volt már Poirot minden tudásából és Miss Marple történetekből. Ez a regény pont a humorával, a könnyedségével és a fiatal kalandvágyó főszereplőnőjével fogott meg. Hasonló női karakterrel találkozhatunk a Miért nem szóltak Evansnak? regényében az is nagyon kedves számomra. Nagyon tetszik, hogy a rossz karakter sem egyértelműen rossz, hanem humoros, játékos. Vannak benne nagyon romantikus motívumok, de még ezek sincsenek túlzásba, pedig ezt a könyvét még Agatha nagyon fiatalon írta. Üdítő volt a komolyabb Agatha regény után ezt olvasni.
Garai Dóra véleménye:
Nekem nagyon tetszett ez a regény. Izgalmas volt, nem volt vontatott, volt benne gyilkosság, kémkedés, gyémántok, a "gonosz" karaktere is nagyon találó volt. Éés szerelmi szál is volt benne. Esetleg annyi hátránya volt, hogy nem volt benne igazából nyomozás. De pont ezért is tetszett, mer ebben is másféle volt a többi Agatha-regénytől.
Horváth Krisztina véleménye:
Furcsa volt Poirot és Miss Marple nélküli Agatha Christie regényt olvasni, kis kalandos történet, pici humorral. Számomra a szerző más írásaihoz képest túl sok a pozitív véletlen a könyvben, és a "főhősnő" többszöri naívsága. De könnyed, szórakoztató történet, tetszett ez a kötet is.
Trauzál Andrea véleménye:
Kiváló kalandregény, nem is tudok negatívumot mondani. Az egyik kedvenc könyvem.

Anne szeretni való, elbűvölő, szívesen megismerném személyesen is. Az a fajta nő, aki mer kockáztatni, kíváncsi és vakmerő.

Sokan erőltetettnek találják a történet egyes szálait, szerintem viszont úgy jó, ahogy Agatha Christie megírta.

Senki nem az, akinek látszik. Vagy mégis?

Az utolsó oldalkig ott a rejtély, így szívből ajánlom mindenkinek. :D
Endresz Judit véleménye:
Érdekes kis könyv... eseményekben és izgalmakban nem szűkölködik, az biztos. Tetszett az elbeszélés stílusa is, hogy párhuzamosan két szereplő szemszögéből és leírásából alakul a sztori. Ez is egy új oldala az írónőnek és amely bizonyítja, hogy nem mindig ugyanarra a sablonra húzza rá a történeteket. A befejezésen most kivételesen nem lepődtem meg nagyon, benne volt a levegőben, de ez nem von le semmit sem az értékéből. Nekem tetszett!
Pántlik-Horváth Viktória véleménye:
Szórakoztató olvasmány volt, és ahogy az Agatha Christinél megszokott, most is más volt a "rosszfiú", mint akire gondoltam. Könnyed, olvasmányos, szerethető karakterekkel, nekem nagyon tetszett.
véleménye:
Érdekes, fordulatos könnyed regény. Bár azt hittem majdnem a könyv befejezéséig, hogy az "Ezredes" Suzanne, mégis sikerült meglepetést okoznia mint minden Agathe Christie könyv.
Tetszettek az egyes szám első személyben íródott fejezetek, nagyon félrevezetőek, más jellemet adnak fontos szereplőkről.