ADATLAP
A csíkos pizsamás fiú
John Boyne, ír származású iró regénye igazi diadalutat jár be: eddig 64 kiadásban jelent meg, 2006-ban pedig elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat. A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén... A regényből a Harry Potter-filmek producere, Dávid Heyman készített filmet, melyet Magyarországon forgattak....
Kolozsi Etelka véleménye:
Egy szuszra olvastam el a 9 éves Bruno történetét, aki szerette a családját még a Reménytelen nővérét is. Viszont fogalma nem volt arról, hogy a katonatiszt apukája, akit mindenki csak parancsnoknak hívott, tulajdonképpen milyen munkát is végez Auzviccban. Nagyon megindító és szomorú történet egy zsidó és egy német kisfiú barátságáról.
Sáfár Józsefné véleménye:
Itt láttam meg a könyvet, de fogalmam sem volt miről szól, aztán kihoztam a könyvtárból. Döbbenetes számomra, hogy ilyen egyszerű szavakkal megírva a végére mégis milyen óriási hatással van az emberre. Ebben a témában már sokat olvastam, de ez volt a csúcs. Eddig nem gondoltam bele annyira mi járhatott az ott tartózkodó gyerekek fejében.
F Lívi véleménye:
Évekkel ezelőtt láttam a film változatát, úgy gondoltam elolvasom a könyvet is. Bár bevallom kivételesen úgy érzem, hogy a film jobban megérintett. De így is hátborzongató élmény látni a gyermeki naivitást egyszerűséget, ahogy a világot szemléli. Nincsenek előítéletei a másikkal szemben, elfogadja őt olyannak amilyen, csak egy barátot szeretne magának. És hajtja a kíváncsisága, mely a végén sajnos a vesztét jelenti.
Jobbam örültem volna viszont, ha az apa számára egyértelműen kiderül, mi történt a fiával.
Gy.né T. Anikó véleménye:
Érdekes könyv volt, hogy egy kisfiú szemszögéből látjuk a koncentrációs tábor világát. Gyermeki naivitásával fel sem fogja, hogy mit lát, csak furcsállja, hogy ott mindenki csíkos pizsamában van. Apja is csak elbagatellizálja a kérdéseit, nővére kis hülyének tartja. Senki nem veszi észre, hogy mindennap kiszökik a táborhoz és egy vele egykorú kisfiú barátja lesz. Még a táborba is bemerészkedik, hogy segítsen barátja apját megkeresni. A legvége hátborzongató: egymás kezét fogva, kis naivan azt gondolják: milyen kedvesek ezek a katonák, ide beterelik őket az eső elől, hogy ne ázzanak meg…
Szoóh Gabriella véleménye:
Először nem tudtam hová tenni, hogy ez gyerekkönyv szeretne lenni, de a témája miatt kissé szemöldökhúzogatós így, vagy felnőtteknek szól, csak gyerekkönyvnek álcázva? A szokásostól eltérően itt nem a zsidó oldalról kapunk betekintést, hanem egy magas rangú tiszt 9 éves fiának a szemszögéből, Szinte csak sejtetés szinten szembesülünk a koncentrációs táborok, és egyáltalán az akkori viszonyok borzalmaival, hisz a főszereplő mérhetetlenül naiv és burokban nőtt fel, semmit nem tud a háborúról, haláltáborokról, azt sem tudja, hol van.
Ezek után kíváncsi vagyok, milyen lett a film belőle.
Triszné Szabó Márta véleménye:
Nagyon tetszett a könyv, ahogy a gyermeki ártatlanságon keresztül dolgozza fel ezt a témát. Egy délután elolvastam, és nagyon elgondolkodtatott. Szép történet a gyermeki naivitásról, hogy mindenben a jót keresik, és a barátságról. A vége meglepett, és elszomorított. Jobban örültem volna, ha a náci parancsnok biztosra tudja, hogy az ő gyermekének is ugyanaz a sors jutott, ami az ő jóváhagyásával a zsidó gyermekeknek!
Balazs Diana véleménye:
Ami nagyon megfogott az az, hogy a két tiszta lelkű gyerek így egymásra talál, előítéletek nélkül, szövetségesek lesznek, és "találkoznak" a saját kis világukban. A vége megdöbbentő, és pontosan az előbb leírtak miatt, hogy olyan jó barátok lesznek, hogy nem engedik el egymás kezét
Kulcsár Réka véleménye:
Ez a mű rámutat arra, milyen szörnyűgeket műveltek a 2. világháború alatt. A kèt gyerek a véré legjobb barát lett, nem foglalkoztak a másik származásával. Tiszta lelkűek voltak. Végül együtt haltak meg, de legalabb nem voltak egyedül, valaki fogta a kezüket...
Lauda Kitti véleménye:
Ez a történet engem teljesen megfogott. Egy ilyen kisfiú aki ráadásul okos is. De mégis belecsöppent a bajba amiből már sajnos nemtudott kimászni. A családja szemszögéből nézve kész rémálom lehetett mikor már a kis Brúnó nem jött vacsorára haza.
Pap Zsófia véleménye:
Nagyon, nagyon jó sztori. Most mindenki hülyének fog nézni, mert szomorú történet tényleg, szerintem is, de valahol vicces, ha mélyen belegondolunk. Kész röhej, amit akkoriban műveltek. De ez a könyv az iskola példája annak, hogy jónak születünk.
Pollák Eszter véleménye:
Amióta láttam a filmet, el akartam olvasni. Véletlenül fedeztem fel egy unokatestvéremnél, hogy megvan a történet könyvben. Akkor valamiért elmaradt az elolvasása, biztos megvolt az oka. A történet nagyon megfogott. Sokszor előfordul, hogy a szülőknek nincs idejük a gyerekükre, pedig minden egyes percet ki kell használni, mert sosem lehet tudni, nem az utolsó közös perceiket töltik. Így történt a műben is. Az az érdekes, hogy tulajdonképpen biztosan sosem tudta az apja, mi történt, hová tűnt a fia, talán csak sejtette, és akkor gondosan felépített világa egyszer csak összeomlott.
Csöndes Erika véleménye:
Úgy ajánlották ezt a könyvet, hogy ez nagyon jó ebbena témában, mindenképp olvassam el. Olvasás közben folyamatosan olyan érzésem volt, hogy jó ez a könyv, jó, de nem az a nagyonjó, amit ígértek. Nekem ahhoz kellene még valami plusz is. Hát a végére megkaptam, köszönöm szépen...
Podhorszky-Nagy Orsolya véleménye:
Nem bántam meg, hogy ezt a könyvet választottam. Bruno személyiségét nagyon megkedveltem, de nekem a kedvenc szereplőm mégis Pavel, aki mindazok ellenére amit át kellett élnie sikerült emberségesnek maradnia az "ellenséggel" szemben. Bevallom őszintén a végére nem számítottam...
Gémes Krisztina véleménye:
Hát nem azt kaptam a könyvtől amit vártam, de nem mondhatnám, hogy csalódtam, nem volt rossz, viszont hibátlan se. Mondjuk azt nem tudom kinek szánta az író a könyvet, mert nekem egy kicsit gyerekes volt a nyelvezete, de egy gyereknek meg szerintem nem való, egyrészt komoly a témája, másrészt nem is biztos, hogy értené. A végére számítottam, de azért reméltem, hogy tévedek, egy kicsit gyors volt a lezárás, de így is elég drámai volt. És az, hogy az egész ilyen megközelítésből lett megírva hátborzongató és morbid.
Gelencsér-Fata Bernadett véleménye:
szép és megható könyv. Nagyon nem találtam a szavakat a végén, mert nem tudtam mit mondani. Éreztem, hogy erre megy a történet, de akkor is mélyen érintett. Még sírtam is rajta picit, mert valahogy mindig elfog a szorongás, ha második világháborús könyvet, vagy koncentrációs táborról szólót olvasok. Ez csonig hatolt számomra. Valahogy gyerekeken keresztül olvasni ilyet....szerintem sokkal rosszabb. Elképzelni, hogy szegények ott voltak, ők is szenvedtek....és volt a másik oldal, aki csak mosolygott rájuk. Mindenkinek ajánlani tudom, aki egy kicsit mélyebb történetre vágyik pár órán keresztül.
Barabás Patricia véleménye:
Ez a gyermeki naivitás Bruno részéről nem tudom mennyire hiteles, elvégre más korban másmilyenek voltak a gyerekek, de akkor sem tudom elhinni, hogy egy parancsnok fia ne ismerje a zsidó szót. Elég nehezen indult be a történet és számomra zavaró volt Bruno karaktere, annyira nem ismerte a körülötte lévő világot, valahogy hihetetlennek tűnik, hogy pizsamásnak gondolta azt a sok embert. Már az elején sejteni lehet, hogy nem fogja feladni a gyermekkori egoizmusát és bemegy látogatóba, vagyis ahogy ő azt gondolja. Szerintem nem volt meglepő ez a fajta befejezés.
Antal Regina véleménye:
Az előítéletek nélküli barátság története, szomorú véggel. Két naiv gyerek barátsága, kérdések sokasága, és az elkerülhetetlen vég. Először a filmet láttam, az is nagyon megrázott, a könyv is ugyanilyen hatással volt rám.
NAGY Sándorné Marika véleménye:
Hogy lehet egy könyvben ennyire ártatlanul írni a történelem egyik rettegett időszakáról? Egyáltalán egy gyermek szemén keresztül képes lehet az író átadni a holokauszt rémtetteit? John Boyne összehozta a gyermekkor ártatlanságát a haláltáborok szörnyűségeivel és egy megindító, döbbenetes ifjúsági regényt alkotott. Hogy a leírtakból mit értene meg egy 9-10 éves ifjú olvasó, azt nem tudom. Mindenesetre nekem felnőtt fejjel is döbbenetes olvasmány volt. A vége pedig? ... Nem, erre azért nem számítottam.
Budai Zsuzsanna véleménye:
Megdöbbentő. Ez a burokban élő, kilenc éves kisfiú valójában élete végéig nem szembesül a borzalmakkal amelyek a szeme előtt vannak. A könyvet olvasva végig azt vártam, mikor jön rá a valóságra, de a gyermeki egoizmus nem engedi, hogy meglássa mi folyik körülötte. Talán ugyan ilyen okból lehet a mai fiatalokat is megtéveszteni a holokauszttagadás eszméjével.
Balogh Vanda véleménye:
Ez a könyv... az eleje olyan nagyon lassan ment. De kb a közepétől félrenézni sem tudtam, úgy lekötötte a figyelmem. Durva elképzelni, hogy mik történtek ott. Sok negatív szereplő volt, Gretelt, és a fiatal katonát nagyon nem kedveltem.
Én elhiszem, hogy Bruno nem tudott a dolgokról, lehet, hogy a szülei nem is akarták, hogy tudja.
A könyv vége pedig... hát őszintén, én mindenre számítottam, de erre nem... az utolsó pár oldalon komolyan úgy koncentráltam, és szurkoltam (bár tudtam, hogy olyan jó vége nem lehet), hogy levegőt is elfelejtettem venni, aztán amikor vége lett, még mindig alig lélegeztem. Megrázó volt. Sajnáltam mindkettő fiút.
Bácsfalvi Soma véleménye:
Másodjára olvastam ezt a könyvet és szerintem ez még mindig csodálatos. Ez volt az a könyv ami miatt elkezdtem olvasni és szerintem tökéletes kezdés. Szerintem nagyon élethűen ábrázolja a 2.világháborút mindenkinek ajánlom mert nagyon érdekes és jó könyv
Silye Tibor véleménye:
Több könyvet is olvastam már ebben a témában, de nekem valahogy ez a leghatásosabb. A gyermeki szemszöget én nagyon hitelesnek és jól kidolgozottnak látom. Bruno egy nagyon szerethető karakter, aki mindig kíváncsi és elég bátor is hozzá. A regényben az ő szemszögén keresztül látjuk a dolgokat, és a háború borzalmait. Érdekesnek találtam ezt a fajta ábrázolást, és szerintem nem hiába kapott több díjat is a szerző ezért a könyvéért.

http://discussion.blog.hu/2015/05/26/mit_tartogat_a_tuloldal
M. Ágnes véleménye:
A tinilányaim látták a regényből készült filmet, majd a könyvet is elolvasták, akkora hatást tett rájuk. Megértem. Torokszorító történet a háborúk, faji ellentétek áldozatairól. Mindezt egy kisgyerek szemén át látva még elszomorítóbb.
Pető Katalin véleménye:
"A borzalmak borzalma egy kilenc éves kisfiú szemszögéből, aki annak ellenére, hogy mélyen legbelül érzi, hogy nem jó, ami ott történik, a maga gyermeki naivitásával próbál magyarázatot találni a körülötte folyó dolgokra. Mert egy kilenc éves kisfiú még nem hiszi el, hogy léteznek rossz emberek, és olyanok, akik kénytelenek olyan dolgokat elszenvedni a gonosz emberek miatt, amit nem érdemeltek meg. " (Dia9117)
A végkifejlettől még mindig csak ülök, a gombóc a torkomból nem akar eltűnni.
Somogyi Tündi véleménye:
Hihetetlen könyv, már régóta el akartam olvasni. Rövid, gyermeki (vagy annak tűnő) nyelven, mégis olyan mély mondanivalóval, hogy a feldolgozáshoz napok kellenek. Mély nyomot hagy az emberben, ha tudja, miről is olvas, és egy kicsit is tájékozott a témában, nem pedig csak magát a leírt cselekményt próbálja értékelni, habár nyilvánvalóan az is roppant fontos.
Juhász Beáta véleménye:
Jajj, nekem nem jött be ez a könyv. A történet nehezen hihető; egyszer nem hiszem hogy a kerítés közelébe juthatott bármelyik oldalon is egy gyerek; nem hogy egy éven keresztül minden nap. Emellett az ötéves kislányomnak több fogalma van az őt körülvevő világról, mint ennek a kisfiúnak; aki ráadásul egész idő alatt nem rakja össze a képet... ettől függetlenül, vagy éppen ezért (?!) a vége letaglózott; bár az is olyan elnagyolt volt, mint az egész könyv maga. Megkerestem a filmet is, de azt hiszem mégsem fogom megnézni.
Kasza Dóra véleménye:
Már régóta el akartam olvasni ezt a könyvet, és nem bántam meg. A haláltábor világát sajátos szemszögből, gyermekek szemszögéből mutatja be, akik nem tudják, hogy mi is folyik körülöttük valójában, mi miért történik. Ettől lesz még inkább szomorú ez a történet. A vége engem teljesen letaglózott. Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, mert tanulságos. A könyv után a filmet is meg fogom nézni.
Járfás Barbara véleménye:
Mélyen megindító és elgondolkodtató könyv volt számomra. Több könyvet is olvastam már hasonló témában de talán ez volt az amelyik át tudta adni mindazt a fájdalmat és reménytelenséget, ami ezt a kort jellemezte. A borítója alapján először nem gondoltam volna, de az elolvasása után nyugodt szívvel ajánlom minden felnőtt olvasónak. Rövid, tömör, felejthetetlen.
Nagy Rebeka véleménye:
Szerintem a film meghatóbb volt. A könyvben voltak olyan részek, melyek már vontatottnak tűntek. A fiataloknak is bátran ajánlo, hogy elolvassák, hiszen tanulságos történet. A haláltáborok leírása, ebben a könyvben is megborzongatott. Még mindig nem tudom felfogni, hogy valaha történtek ilyenek a világban.
Havancsák Izabella véleménye:
A könyv kicsit naív és modorosan didaktikus. (és pont ez a kifejezés rá a legjobb, bármennyire is hülyén hangzik).
Bruno is naív és burokban él, ami nem meglepő, csak kicsit gondolkodhatott volna többet. Nekem fura volt a főszereplő karaktere.
A történet megrendítő és szomorú. Ha majd oda jutunk, a gyerekeim kezébe fogom adni, mint kötelező olvasmányt, mert nagyon jól kifejezi a gyermeki lélek ártatlanságát a sötét háborús, rasszista körélmények között.