ADATLAP
A fantom
Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna…

Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából – amely az imént még a nekibuzdulástól rózsállott – egyszerre kiszaladt a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól. Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam amit a többiek. A bába tért magához elsőnek, odaperdült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót. – Uram irgalmazz – motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. – Krisztus kegyelmezz! És megszületett… A Fantom!...
Pál-Sziebert Enikő véleménye:
Még mindig a hatása alatt vagyok, nem biztos, hogy minden mondatomban sikerül alanyt és állítmányt egyeztetnem :)
Egy kihívásnak köszönhetően került a kezembe, csóközön az illetőnek, aki választotta. Nem csak párszáz oldallal lettem gazdagabb, hanem egy egészen fantasztikus, remek stílusban megírt történettel. Ritkán olvasok el klasszikus művek előzményének szánt utózmányokat, de könyörgöm, senki ne hagyja ki!
A jól ismert Operaház fantomjának hányatott, sanyarú, de mégis roppant kalandos sorsa, gyermek- és ifjúkora a sztori lényege (egészen a haláláig), oly csodásan fogalmazva, hogy az ember minden szenvedést, fájdalmat, örömöt és boldogságot Erikkel együtt él meg. Egy szörnyszülött, aki már-már Aspergeres tüneteket mutatva, szivacsként szív magába minden tudást, mintha így kérne bocsánatot az Univerzum/sors/Isten ezért a csúfosan rossz tréfáért. Egy fiú, aki ördögi külsővel, de angyali hanggal van megáldva. Aki, mint mindenki más, vágyik a szeretetre, amit nem kap meg. Egy férfi, akit az emberek kegyetlensége megkeményített, és fogalma sincs, hogy kell az érzelmekre reagáni, végül a z örökös szeretetlenség után a szerelem (és Christine) megszállottjává válik.
Új kedvenc született!