ADATLAP
A fiú
Egy napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –, de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet. Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra! S miközben mindent kockára téve elindul, hogy valahogyan a nyomára bukkanjon, sorra feltűnnek azok a világok és szereplőik, amelyeket Lowry Az emlékek őrével kezdődő, majd a Valahol, messze és a Hírvivő című kötetekkel folytatódó regényfolyamában már elénk tárt....
Silye Tibor véleménye:
Nem teljesen voltam elégedett Az emlékek őre sorozat befejező kötetével, de összességében örültem, hogy kezembe kerültek ezek a történetek. Hiányérzetem maradt, mert nem teljesen ezt vártam az utolsó kötettől. Én úgy éreztem, hogy kissé gyors lezárást kapott a Máshol részben a kötet. Az első két rész a regényben nagyon tetszett. Olvasmányos volt, sőt megkedveltem Clairet. Megismerhettük a történetét, és végre megtudhattuk, hogy ki is Gabriel. Pontosabban, megtudhattuk, hogy honnan is jött Gabriel. Engem megfogott ez a kötet, de a Gabrielről szóló rész már annyira nem tetszett. Oké, őt is megkedveltem és a szerző stílusa továbbra is lenyűgözött, de valahogy a sztori egyszerűsége nekem nem tetszett. Többet vártam volna. Azt hittem, hogy majd lesz valami csavar a végén, amitől a leesik az állam, de nem így lett. Kapott egy szép és egyszerű befejezést a történet, majd mindenki élt boldogan.

http://discussion.blog.hu/2017/08/06/lois_lowry_a_fiu_az_emlekek_ore
véleménye:
Mivel a korábbi részeknek nem igazán volt vége, nagyon kíváncsi voltam. Ebben a részben minden kiderült, amire kíváncsi voltam, sőt még több is! Nagyon tetszett a könyv, és a többi része is. Pár év múlva a gyerekeimnek is ajánlani fogom.
Palotas-Dascal Edina véleménye:
Mint ahogy az elözö részek véleményezésében is irtam,nem voltam nagyon elragadtatva töle sem.Mind a négy rész szerintem egy kötetben kellett volna kiadni.
Ha a frusztráltságom ezzen részét félreteszem akkor azért elmondhatom hogy amugy egy kellemes könyv volt,nekem az elsö és ez az utolso rész tetszetek legjobban,de sajnos a kezdetleges elragadtatásom sajnos alább hagyot és annyira már nem vagyok oda a könyvért.
A végösszegzésem a következö:egy kedvelhetö és szerethetö történet amit valami okbol feldarabolták és külön külön mindössze az elsö és az utolso tetszet,a többit meg csak elolvastam ha már elkezdtem.Elgondolkodtato kérdéseket vett fel,valamint prezentálja az emberi érzések összes jelzöjét.
Szerencsére letöltöttem és pénzt nem adtam ki érte,pedig a mini könyvtáramat szeretném gyarapitani !
Sándor Anita (AniTiger) véleménye:
Imádtam ezt a lezáró részt, mert nagyon sok minden volt benne. Stílusában és mélységében az első történetet hozta, de jóval komolyabb témát dolgozott fel. Mi mindent tenne meg egy anya a gyermekéért? El lehet-e felejteni a gyermekünket? Mennyi (akarat)erő van egy nőben? Az előző részben felbukkant a negatív szerepet magára vállaló Cseremester, aki Lowrynál maga a Gonosz. Hiányoltam a történetét, de aztán ebben a regényben megkaptam - meg is bántam, hogy érdekeltek a dolgai!
A főszereplő fantasztikus, a korábban megismert karaktereknek nagyon örültem. A legjobban az tetszett, hogy a könyv első harmadában az első részben történteket ismerjük meg egy külső szemlélő helyzetéből. Megkerülte az alaptörténetet és újra elmesélte a főbb motívumokat belőle. Szerettem.
Serhal Diána véleménye:
Varázslatosnak varázslatos- de nem aranyos, félreértés ne essék. Csak úgy, mint a többi könyv ebben a szériában. Tele vannak nyilván pozitív, felemelő dolgokkal is, de az az alternatív valóság, ami megjelenik a könyvekben leplezetlenül kemény, és emiatt felnőttes is. Egy felnőttes könyv gyerekeknek- vagy felnőtteknek.
Már ajnároztam korábban Lois Lowry ezen könyveit, ezért már kezdek kifogyni a dicsérő szavakból :) Most is csak annyit mondhatok, nagyon tetszett, pozitív élmény volt, és meleg szívvel ajánlom az egészen kicsi gyerekeken kívül bármelyik korosztálynak.
Budai Zsuzsanna véleménye:
Az Emlékek őre után ismét nem okozott csalódást az író. Nagyon tetszett a gyermekért kereső anya története. Olyan anyáé, akinek nem is szabadna ismernie az érzéseket.
Érdekes a három társadalom bemutatása. Ebben a könyvben megjelenik a misztikum is, kicsit mesei módon a gonosz cserekereskedő képében.
Zsuzsanna Volford véleménye:
Tanulságos történet arról, hogy milyen egy érzelmek nélküli társadalomban élni, milyen elveszíteni egy gyermeket, mennyi kitartás kell ahhoz, hogy egy lány ne adja fel a reményt, hogy megtalálja gyermekét, és mi mindent képes áldozni ezért a célért.
Horinka Zsuzsanna véleménye:
A történet három részből tevődik össze. Az első részben ismét szembesülhetünk azzal a kegyetlen világgal amik az Emlékek őrében megismerhettünk. Clairet szülőanyának osztották, de mikor világrahozza első termékét hiba csúszik a számításba, és mivel nem kapja meg a gyógyszert amitől elmúlnak az érzései, mindennél jobban szeretné visszakapni kisfiát. Ám mikor megtudja hogy Jonas magával vitte Gabet, ő is útra indul, de hajótörést szenved. A második részben újra meg kell találnia önmagát, hiszen minden emléke odaveszett a tengerbe, de mikor rájön, hogy a fiát indult megkeresni, elhatározza, hogy kimászik a faluból, azonban a megpróbáltatásai végén találkozik a Csereemberrel, akinek köszönhetően, a harmadik részben ugyan megtalálja a fiát, ám súlyos árat fizet érte. A harmadik részben újra találkozhatunk Jonasszal, Kiráva és a többiekkel akiket az előző részekben ismerhettünk meg. Érdekes volt hogy az életek hogy kapcsolódnak össze, valamint, hogy az egyik könyv főszereplője a másik könyv mellékszereplőjévé válik.
Toronyay-Kasztner Magdolna véleménye:
Számomra ez volt a legizgalmasabb a sorozat könyvei közül. Az első harmadában kellemetlen volt visszatérni az Egyenlet világába, de belátom, hogy muszáj volt megismernünk Claire teljes történetét. A második részt olvasva nagyon drukkoltam, hogy sikerüljön elérnie a célját. A harmadik rész nagy meglepetést hozott - Jonas és Gabe számára is. Örülök, hogy visszatérhettünk hozzájuk és megismerhettük további sorsukat.
Szakonyi Dorottya véleménye:
Nagyon szeretem Lois Lowry-t. Az első könyv amit valaha is olvastam az az Emlékek Őre volt. Késöbb véletlenül akadtam rá a sorozat következő részére (anélkül, hogy tudtam volna, hogy ennek a folytatásai, de hála az égnek szerencsére sorrendben olvastam.) Aztán pedig késöbb meg tudtam, hogy megjelent a negyedik kötete is és hát nem igazán választás kérdése volt, hogy elolvassam -e. Kicsit tartottam tőle, hogy esetleg csalódni fogok, mert nem tudtam mit lehet még kihozni ebből a történetből, de nagyon örülök hogy elolvastam, mert így teljes igazán a történet.
Endrei Dorottya véleménye:
Inkább gyerekkorom könyvének a befejező része. Nagy rajongója vagyok Az emlékek őrének és amikor megtudtam, hogy van folytatása egyből tudtam, hogy végig kell olvasnom. A második elsőre kicsit furcsa volt, mivel nem a megszokott karakterekkel találkoztam, hanem a történetépítés szempontjából más fontos szereplőkkel is. A harmadikban nagyon hamar rájöttem: Falu Vezetője nem más mint Jonas! ettől teljesen izgalomba jöttem és szinte le se tudtam tenni a könyvet. És most végre elolvastam a negyediket is: nagyon tetszik a karakter amit Claire testesít meg, minden szeretetével és küzdelmével együtt. Főleg hogy a lány küzdelmei végén újra visszajutunk Jonashoz és a Gabehez. Nagyon megható ahogy Claire képes a saját fiatalságát és a szerelmét is feláldozni egyetlen szeretett fiáért.
Nem csalódtam a könyvsorozat végében: Lois Lowry - aki egyébként az egyik kedvenc írónőm- tökéletesen vitte végig a szereplők életútját és fejlődésük csodálatra méltó. Jonas aki félelmet nem ismerve megmentette a kis Gabe-et a közösség elutasításától; Kira akinek szeretete és tehetsége határtalan; Claire aki minden nehézség ellenére is tovább hajtotta az álmát; Matty aki rendíthetetlenül segítette barátnőjét és a végsőkig kitartott mellette; és persze Gabe aki a könyv végére már egy fiatal felnőtté érett és mikor megtudta az igazat tudott helyesen dönteni.
Ez a sorozat megváltoztatta az életem és még talán sosem olvastam könyvsorozatot ami ennyire le tudott volna kötni, és amit ennyi ideig hajtottam csak hogy elolvashassam.