ADATLAP
A garabonc (Graceling 1.)
Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül…
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal....
Liv véleménye:
Őszintén szólva nagy meglepetést okozott nekem ez a trilógia. Az első kötet "véletlenül" került hozzám, nem fűztem hozzá nagy reményeket. Ehhez képest pár nap alatt elolvastam és meglepően jó volt. Nagyon tetszett a világ amiben játszódik, kedvelhetőek voltak a karakterek és voltak benne meglepő csavarok. Amint befejeztem olvasni akartam a következőt. Ekkor vettem észre hogy a 2. kötet egy előzménykötet, a 3. pedig az első után pár évvel játszódik, szóval nem azokról a karakterekről fog szólni akiket megszerettem. Először ennek nem örültem, aztán gondoltam ha az első könyv világa ennyire tetszett, akkor biztos más szereplőkkel is jó lehet, plusz még Moly-on is csupa jót olvastam róla. Hát ez a könyv nagyon nem tetszett, majdnem félbehagytam... A főszereplő irritáló, a mellékszereplők közül is csak 1-2 értelmes. Nem tudom, hogy a fordító miatt volt, vagy az írónő elfelejtett írni, de még a stílusa is más. (Nem beszélve a sok ismétlődésről, például vagy 5x leírja hogy a "lova a vállára csorgatta a nyálát" valamint "megint megjött a havibaja"). Az első fele a könyvnek eléggé untatott, a másik fele egy kicsit jobb volt. Útnak indultak, bár itt nem volt olyan célja az utazásnak, mint az előző kötetben (vagyis megtalálni a nagypapa elrablóját) hiszen Zsarát maga sem tudta miért megy (Vallatni nem akart, most azért lovagolt 3 heti távolságot, hogy megnézzen egy kastélyt, ami ráadásul egy olyan emberé aki nem bírja türtőztetni magát a közelében?!). Na mindegy, a lényeg hogy ez a könyv nem tetszett, de úgy voltam vele hogy még azért megpróbálkozom a 3. kötettel, hátha ezúttal sikerül valami olyasmit alkotnia az írónőnek, mint korábban. Szerencsére nem kellett csalódnom. Nem bántam meg hogy elkezdtem ezt a sorozatot, új kedvencekre találtam.*OlyanSokatÍrtamHogyKiSeFértÚgyhogyTörölnömKellettBelőle:D
Agócs Mónika véleménye:
Már megint idegbajt kaptam a nevektől, ezen kìvül nem egy rossz törtènet. Az eleje lassan indul be, azt hittem nem èrek a vègère, de mègis ki tudott az ìrónő hozni valamit belőle. Nem lesz kedvenc, de egyszer megèrte elolvasni. Katsa ès èn olyan távol állunk egymástól mint a tűz ès a vìz, sisem leszek kèpes megèrteni ezt a nagy házasságellenessèget, remèltem, hogy a törtènet vègère kinövi. Ennek ellenère tiszteltem bátorságáèrt ès hűsègèèrt, Pongort pedig elfogadtam volna magamnak :) A törtènet vège valahogy befejezetlennek tűnik, ès tekintve, hogy a sorozar következő rèszènek más a főszereplője gondolom ez így is marad, amit azèrt kicsit sajnálok.
Mang Kíra véleménye:
Nem találok rá szavakat. Egyszerűen ez a könyv. Huh. Nem tudtam letenni. Tele volt feszültséggel,harccal,szerelemmel és egy lány önmagára találásával. A második része is nagyon tetszett, de ez az abszolút kedvencem. Katsa egy nagyon erős személyiség. Az írónőnek nagy tehetsége van a karakterek megformálásában. Bár a neveken sokat nevettem.
Göttfert Dalma véleménye:
Az írónő két regénye közül én ezt olvastam másodszorra és nagyon tetszett, de a Zsarát szereplői, története mégis jobban magával ragadott. Közelebb állt hozzám Zsarát és Brigan herceg, de Katsa és Pongó kapcsolata is lenyűgözött. Így utólag valóban jobb volt "fordított" sorrendben olvasni a két könyvet! És van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem utoljára olvastam el őket...:)