ADATLAP
A gyerek
A gyerek című regény minden bizonnyal az utóbbi évek magyar irodalmának egy kivételes darabja, olyan eseményeket vizsgál, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat és a közelmúltunkat, irodalmi feldolgozásukra azonban alig volt példa. Azok, akik mindig valami meglepőre vártak a szerzőtől, most sem fognak csalódni. Nevezhetnénk a rendszerváltás regényének és miért ne, alapvetően benne van a mai Magyarország minden traumája. Vagy az elmúlt negyven év krónikájának, amit a narrátor egy 1960-ban született, tehetségesnek indult falusi férfi életén keresztül tár fel. Nevezhetnénk, de mégis nevezzük inkább egy regénynek, amiben a lehető legélesebben, minden köntörfalazás nélkül tárul föl egy negyvenöt éves vidéki férfi sorsa (múltja és jelene), és azoknak a sorsa, akikkel a főhős negyvenöt év alatt kapcsolatba került. Egészen kivételes a könyv időszerkezete. Mintha egyszerre lennénk benne a cselekmény épp aktuális idejében, s minden egyéb időben, ami érintve van a regényben, tehát az elbeszélt teljes negyven-ötven évben. Így a kötet a főhős életén túl egy egész tárházát adja a legkülönfélébb sorsoknak, olyanoknak, amelyeket magunk is ismerünk, olyanoknak, amilyenekben könnyen magunkra ismerünk. Az elbeszélésmód, szemben a korábbi Háy-regényekkel, nélkülözi a dús, burjánzó leírásokat. Ez a nyelvezet inkább a könyörtelen szikárságával hat. Nincsenek benne se nyelvi, se tartalmi engedmények....
Sándor Bernadett véleménye:
Elöször a "Napra jutni"-val kezdtem, és úgy tekintettem "A gyerek"-re mint a folytatásra. A szerzö az elözö könyvével, annak érzelemmentes (de nem távolságtartó) de remekül ábrázoló nyelvezetével és dialógus nélküli szerkesztésével megvett. Városi lányként falusivá váltam a folyamatos kocsmalátogatások és a könyörtelen családi tragédiák/drámák hatására.
Horváth Katalin véleménye:
Először is a borító: telitalálat. Nem egy könnyen olvasható mű, de minden mondata a helyén van. Nyomot hagy, meghökkent. A fő szálhoz számtalan kisebb nagyobb történetszál horkolódik, elkalandozik de aztán visszakanyarodik végül. Nincsenek nevek, mégsem zavaró. Szülőként is érdemes elolvasni, rádöbben az ember, hogy mekkora felelősséget vállalt magára. Elsőre nem egy megszokott Háy könyv, aztán végül nagyon is az.