ADATLAP
A hullám
A nyelvezete olyan, mint egy tinikötetnek, de a téma érdekes. Talán éppen attól életszerű a regény, hogy abban az esztétikai kontextusban mozog, ami az amerikai középiskolások sajátja lehet, de bevallom, nekem ez nem tetszik. Szokásos, a tinifilmekből ismert hierarchiák: jó tanulók, iskolaújság szerkesztők, szurkolólányok, focisták stb. Persze, mivel a téma nagyon fontos, az is lényeges, hogy milyen következtetésre jut az író a műben. Naiv a végkövetkeztetés, hogy az egyén lázadása képes megállítani egy olyan pusztító jelenséget, mint a nácizmus, de az igaz, hogy a tömegpszichológia ellen hatásos lehet az ellenállás és a kritikai gondolkodás az egyén szintjén. A bűnbakképzés is megjelenik, mint gyakori jelenség a válságban lévő társadalmakban. Talán érdekes lett volna jobban fókuszálni Robert figurájára - az egyetlenére, aki a regény elején kirekesztett és magányos, így jobban beszippantja egy ilyen mozgalom. Főleg az érdekel, hogy a végén, milyen megoldást talál arra a problémára a regény, hogy ő az, akinek a mozgalom a megoldás, hogy sikeres legyen és közösséget találjon, és akinek a végén frusztráció okoz, hogy a kísérletnek véget vetnek. Vajon a tapasztalatokat tudja,-e hasznosítani a további életében? ...
Stubán Éva véleménye:
A film után számomra is részben csalódást okozott a kötet elolvasása, nyilván nem lett volna szükség egyik szereplő halálára sem, de egy minimális drámai csavarra szükség lett volna, hogy kicsit "megtépázza" az olvasó lelkét a történet. Természetesen, emellett a benne megfogalmazott események, hatások mellett nem mehet el egy vállrándítással az ember, és bár kissé didaktikusan fogalmazódik meg, de a mű üzenete örök érvényű: az önálló és kritikus gondolkodásról semmiféle nagyobb jóért nem szabad lemondani.
Nagy Gabriella véleménye:
Talán másfél évvel ezelőtt a színházi műhely, amelynek tagja vagyok, ez alapján készített egy előadást. Ekkor hallottam róla először, közösen megnéztük a filmet, és rendesen kiveséztük a témát. Én ugyan nem szerepeltem, de mély nyomot hagyott bennem a történet, és most, mikor a Kihívás oldalán "egy igaz történeten alapuló könyv"-et kell elolvasni, rögtön erre gondoltam.
Az a helyzet, hogy az alaptörténet még mindig nagyon tetszik, de a könyv, a maga 174 oldalával olyan gyorsan pörög... ami persze metaforikusan ábrázolja azt is, hogy milyen gyorsan végbe tud menni a változás.
De a könyv lezárása olyan egyszerű lett, hogy kicsit csalódott lettem a film után. Persze, nem arra gondolok, hogy meg kellett volna halnia valakinek, de ha belegondolok, mégis, az sokkal megrázóbbá tette volna az egészet, mind a fiú, mind a Hullám drámáján keresztül.
Gémes Krisztina véleménye:
A filmet láttam először és azok után nagy csalódás volt a könyv. Nem fejtette ki úgy az ellentéteket és érveket, ahogy azt a film hozza és nem értem, hogy miért van az egész amerikai köntösbe bújtatva a filmes borítós könyvön mikor az meg Németországban játszódik. Na mindegy, legalább rövid volt.
Taksonyi Orsolya véleménye:
Érdekes történet. Jobban ki lehetett volna fejteni az egyes szereplőkben lejátszódott dolgokat. Egyrészről egy tipikus amerikai tinisztori lehetne, focis srácok, pom-pom lányok, stréberek, kirekesztettek... Ennek ellenére a téma elég komoly, egyáltalán nem tini történet. A nyelvezete egyszerű.
Matók Szilvia véleménye:
A nyelvezete olyan, mint egy tinikötetnek, de a téma érdekes. Talán éppen attól életszerű a regény, hogy abban az esztétikai kontextusban mozog, ami az amerikai középiskolások sajátja lehet, de bevallom, nekem ez nem tetszik. Szokásos, a tinifilmekből ismert hierarchiák: jó tanulók, iskolaújság szerkesztők, szurkolólányok, focisták stb. Persze, mivel a téma nagyon fontos, az is lényeges, hogy milyen következtetésre jut az író a műben. Naiv a végkövetkeztetés, hogy az egyén lázadása képes megállítani egy olyan pusztító jelenséget, mint a nácizmus, de az igaz, hogy a tömegpszichológia ellen hatásos lehet az ellenállás és a kritikai gondolkodás az egyén szintjén. A bűnbakképzés is megjelenik, mint gyakori jelenség a válságban lévő társadalmakban. Talán érdekes lett volna jobban fókuszálni Robert figurájára - az egyetlenére, aki a regény elején kirekesztett és magányos, így jobban beszippantja egy ilyen mozgalom. Főleg az érdekel, hogy a végén, milyen megoldást talál arra a problémára a regény, hogy ő az, akinek a mozgalom a megoldás, hogy sikeres legyen és közösséget találjon, és akinek a végén frusztráció okoz, hogy a kísérletnek véget vetnek. Vajon a tapasztalatokat tudja,-e hasznosítani a további életében?