ADATLAP
A néhai Mr. Shakespeare
Mire végzek majd, kegyelmeteknek is muszáj lesz elismerniük: nem hord a föld a hátán olyan embert – sem férfit, sem nőt –, aki az öreg Pickleherringnél többet tudna a néhai Mr. Shakespeare-ről.

Egy londoni bordély manzárdszobájában egy öreg komédiás William Shakespeare első életrajzán dolgozik. Ki volna alkalmasabb erre a feladatra, mint ő, Robert Reynolds, alias Pickleherring, aki zsenge ifjúságától kezdve olyan fontos női szerepek első megformálója volt a Mester társulatában, mint Kleopátra, Júlia, Rosalinda vagy Lady Macbeth? És aki igen közel állt Shakespeare-hez, barátja, sőt tán szerelme volt?

Megtudhatjuk e könyvből, hogy milyen szerepet játszott Erzsébet királynő Shakespeare fogantatásában. Vagy hogy mivel foglalkozott Will, mielőtt drámaírásra adta volna a fejét. Avagy hogy kiről mintázta Falstaff alakját. És hogy ki(k) volt(ak) a szonettek titokzatos Fekete Hölgye(i). Meg hogy pontosan hogyan is halt meg Shakespeare, s melyek voltak az utolsó szavak, melyek elhagyták ajkát. Nem is beszélve egy teljes szonettről és elveszett drámarészletekről, melyek műveinek egyetlen kiadásában sem láttak még napvilágot. És sok-sok egyébről: mesékről, balladákról, dalokról, ízes káromkodásokról, mondókákról, szaftos pletykákról és bölcs elmélkedésekről.

Pickleherring írása rendkívül tudós mű, ugyanakkor rendkívül pajzán is; egyszerre a nagy drámaíró életrajza és egy cseppet sem szégyellős bohém önéletrajza. A Robert Nye életművét megkoronázó regény végtelenül összetett játék mindazzal, amit valaha írtak Shakespeare-ről, és mindazzal, amit Shakespeare valaha írt: komolytalan, szellemes, szókimondó és frivol, mélyen emberi és megindító szöveg, mely Bényei Tamás ihletett fordításában szólal meg magyarul....
Szalai Renáta véleménye:
Ez a könyv térben és időben is olyan helyen játszódik, ahová első szóra elmennék: Shakespeare korában, az ő Londonában, az ő Stratfordjában, az ő Angliájában. Mindezek ellenére nem egykönnyen jutottam a könyv végére. Annyira más képet, annyival "igazabb" képet festett a korról, miközben tabuk nélkül mesélt. Klasszikus értelemben mesélt, szinte csak a sárkányok hiányoztak. Shakespeare életének tényszerű adatait egyetlen oldalon össze lehet foglalni (ahogy a szerző ezt meg is teszi), ő mégis több mint ötszáz oldalon keresztül mondja. Fantázia és filológiai igényesség/precizitás, értekező próza és szórakoztató irodalom együtt jelenik meg, hihetetlen furcsa keveréket alkotva, ami akár így is történhetett volna. Rengeteg dolgot lehetne elmondani erről a könyvről, de az biztos, hogy a végére teljesen beszippantott. Száz fejezetre megelevenedett a kor. Nem kérdés, hogy a szerző messzemenőkig tiszteli Shakespeare-t, mégis valamiképp megfosztotta a glóriától és a szárnyaktól, leemelte a kőoltárról, amivel élővé, szabaddá tette. Mindenféle értelemben véve embert csinált belőle, aki azonban kivívta magának a halhatatlanságot. Élmény volt.