ADATLAP
A néma
„Kemény kaland egy írónak, aki már elmúlt ötven, hogy egy mai srácról, napjaink húszéveseinek egyikéről írjon regényt: abból a nemzedékből válasszon főszereplőt, amelyet képletesen (netán valósan is?) időtlen idők választanak el az ő generációjától, tőle magától” – ismerteti Szilvási Lajos új regénye írópróbáló terhét. Pedig nem először veti alá magát ilyenféle próbatételnek: hasonló korú fiatalok közegébe merült (sikerrel) a Hozomány, az Egymás szemében, a Lélekharang megírásakor is, most azonban részben a társadalmon kívüli, saját törvényű – illetve többnyire törvénybe ütköző – narkós, csöves tenyészetekbe merészkedett el író-felderítőként, részben pedig egy önpusztító magatartás eredetét, természetét kíséri figyelemmel egy, a családja ellen lázadó „kádergyerek” – illetve éppen e helyzet meghatározó volta ellen lázadó, tehetséges, derék fiatalember – tragikus fordulatú sorsában. „Lestár Balázs gondolataiból a napjainkban mind járványosabb életérzés, az elidegenedésnél is bénítóbb tudatos közöny sorvadásképlete is kirajzolódik – folytatja Szilvási – az a fajta korbetegség, amit a mai tízen- és huszonévesek, és természetesen velük együtt a szüleik, más-más lázgörbével kínlódnak végig, hogy végül belefásulva vagy belenyomorodva (ha van egyáltalán e két változat között különbség) jussanak el egyfajta beilleszkedésig.”
Lestár Balázs például, aki korábban nem találta és nem is kereste a szavakat sem életfontosságú kérdésekhez, sem pedig válaszokhoz e magatartás szimbólumát most már sorsaként éli: egy késszúrás által megfosztva a beszéd képességétől, némaként.
Eredeti megjelenés éve: 1985...
Fehér Beáta véleménye:
Nagy kedvenceim Szilvási Lajos könyvei, de ez azért kifogott rajtam. Többször is bele kezdtem, de végül nem bántam meg. Egy kicsit más volt a könyv mint amit megszoktam az írótól, de nagyon tetszett. A történet jó betekintés nyújt az akkori korszakba, de végül is a fiatalok talán akkor sem voltak sokkal másabbak mint most.
Mesterházi Zsuzsa véleménye:
Valamikor fiatal koromban már olvastam ezt a könyvet.Akkor nem érintett meg ennyire.Az akkori kor társadalmába enged bepillantást ez a könyv.Nagyon más világ volt az,mások voltak bizonyos szempontokból a fiatalok.Nehéz tartalmú könyv,tragikus fordulat a fővonal.Remek döntés volt a könyv újraolvasása.
Sugár Kata Boglárka véleménye:
Sokszor gondoltam arra a könyv olvasása közben, hogy lehetett ez az édesanyám kedvence.
Végül mélyen megérintett,pedig a főszereplőtől sok-sok évtized választ el.
Beszélgettünk is róla, vajon annyira mások voltak az akkori tinédzserek?
"Nem akarok fölébredni. Nem akarok magamhoz térni. Nem akarom rányitni a szemem a napra, ami már elkezdődött körülöttem. Szabályosan reggeledik, érzem a szemhéjamon át a világosságot, de ameddig csukva tudom tartani a szemem, talán nem józanodok vissza a valóságba, ahonnan mégiscsak eltűnhettem valahogy az éjjel."
Tényleg mások?
NAGY Sándorné Marika véleménye:
A kor társadalmába enged bepillantást a regény egy húsz éves fiatalember Lestár Balázs szemén keresztül. A történet azonban nem ilyen egyszerű: a fiú egy támadás áldozata lesz, melynek során késsel esnek a torkának. Az életét ugyan sikerül megmenteni, de elveszti beszédképességét. Az ő érzései és gondolatai alapján a mozaikszerűen felépített történetben, lassan megismerkedhetünk néhol szomorkás, néhol elgondolkodtató életével.
Azoknak ajánlanám, akik nem találják a helyüket a világban, akik éreztek már olyat, milyen nehéz néha kimondanunk a gondolatainkat. Emellett azoknak is remek választás, akik szeretik az olyan könyveket, amelyek nyomot hagynak a lélekben is.
Beretka Lilla véleménye:
Kicsit lassan halad néhol, de pont ez a jó benne: alig pár nap eseményeit írja le rengeteg visszamelékezéssel. A végén még sírtam is. Kicsit befejezetlennek, nyitottnak éreztem a végét, de talán így van jól.