ADATLAP
A nővérem húga
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a "sötét oldalon" jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig - a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyorsléptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi......
Jakabné Rácz Ildikó véleménye:
Imádom Jodi Picoult könyveit. Csakúgy, mint többi műve, ez is megríkatott! Csodálatos történet, több szemszögből leírva. Erkölcsi, etikai, szülői felelősségi kérdéseket boncolgat...A két testvér nagyon szereti egymást, mindent megtesznek azért, hogy a másik sorsa jobbra forduljon! A csavar (ki miért ment bele a perbe!) most is nagyon jó volt, ami persze csak a könyv végén derült ki....Nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek!
Névte Lenke véleménye:
Ez az első Jodi Picoult könyv, amit olvastam, de biztosan nem az utolsó. A történettel először film formájában találkoztam, nem is tudtam, hogy egy könyv az alapja. Mikor rájöttem, sajnos a könyv már nem volt kapható. Idén az Athenaeum kiadó elkezdte kiadni a szerző írásait, új, egységes borítóval, így szerencsére meg tudtam venni más könyvekkel együtt. Nagyon tetszenek az új borítók, halvány színeikkel és kifejező képeikkel. A fülszövegekből pedig kiderült számomra, hogy Picoult könyveinek témái mindig valamiféle morális szürke zónában mozognak. A nővérem húga az orvostudomány haladása lévén felmerülő komoly erkölcsi kérdéseket feszeget. A Fitzgerald családban az egyik gyerek, Kate leukémiában szenved, és az orvosok javaslatára mesterséges úton megfogan Anna, aki testvére genetikailag tökéletes donora.
Névte Lenke véleménye:
Ez az első Jodi Picoult könyv, amit olvastam, de biztosan nem az utolsó. A történettel először film formájában találkoztam, nem is tudtam, hogy egy könyv az alapja. Mikor rájöttem, sajnos a könyv már nem volt kapható. Idén az Athenaeum kiadó elkezdte kiadni a szerző írásait, új, egységes borítóval, így szerencsére meg tudtam venni más könyvekkel együtt. Nagyon tetszenek az új borítók, halvány színeikkel és kifejező képeikkel. A fülszövegekből pedig kiderült számomra, hogy Picoult könyveinek témái mindig valamiféle morális szürke zónában mozognak. A nővérem húga az orvostudomány haladása lévén felmerülő komoly erkölcsi kérdéseket feszeget. A Fitzgerald családban az egyik gyerek, Kate leukémiában szenved, és az orvosok javaslatára mesterséges úton megfogan Anna, aki testvére genetikailag tökéletes donora.
Sáfár Józsefné véleménye:
Nagyon jó könyv, persze a téma amit feszeget megrázó, elgondolkodtató. Hol is történhetne máshol mint Amerikában? Tényleg erre halad az emberiség? Azért születik meg egy gyerek, hogy a testvérét életben tartsa? Nekem az anyuka viselkedése nem szimpatikus, egyáltalán nem veszi figyelembe Anna függetlenségét, ugyanakkor megértem, hogy mennyire aggódik a másik gyermekért. Tényleg mit tehet ilyenkor egy szülő, mikor dönt jól, van-e egyáltalán jó döntés? Sokszor eszembe jut, pedig már pár hete elolvastam.
Gelencsér-Fata Bernadett véleménye:
Szörnyű és szörnyű. Nem a könyv maga, hanem a történet. Fantasztikusan megírt könyv, de van egy olyan érzésem sose fogom még egyszer elolvasni, annyira mélyen megrázott. Talán azért, mert majdnem annyi idős a kislányom, mint amennyi évesen kiderült Kateről, hogy beteg. Vagy azért, mert most már nekem is van gyerekem, és elképzelem magam ilyen helyzetekbe.Nagyon jól ír az írőnő, nagyon megfogott, tetszik. Olvastam már tőle, de ez mindig váratott magára. Mindig elkezdtem, de nem ment. Most végére értem. És azt mondom megérte. De nem mindegy, hogy utána az ember , csak hánykolódik és emészti magát. Ezért volt jó könyv, mert még most is megremegek, amikor rá gondolok.! :D
véleménye:
A második könyv volt, amit az írónőtől olvastam. Az ábrázolt helyzet érdekes, olvastatja magát. A szereplők nem szimpatikusak, és olyan szálat is beleszőtt, ami a történet szempontjából semmi jelentőséggel nem bírt. A lezárás viszont - bár így kicsit morbid -, de tetszett, mert nem számítottam rá. Érdekes volt a regényből készült filmmel összehasonlítanom, mert volt, ami a filmben tetszett jobban, volt, ami a regényben. A filmben jobban ábrázolták pl. a testvérek kapcsolatát, ami szerethetőbbé tette a karakterüket, és kihagyták az ügyvéd szerelmi vonalat, ami szintén tetszett. Viszont a lezárás számomra a könyvben "jobb"...vagy mondjuk megfelelőbb - az én ízlésemnek.
Parócza Annamária véleménye:
Nagyon tetszett ez a könyv. Adott egy normális (vagy csak annak tűnő?) család Amerikában 3 gyerekkel. Az anya ügyvéd, az apa tűzoltó. A 3 gyerek közül a legidősebb (Jesse) kamaszként már próbálgatja szárnyait, és próbál kitűnni a többiek közül. De sajnos vele nem nagyon foglalkoznak a szülei, pedig hamar kiderül, hogy diszlexiás, és szüksége lenne rá.
A középső (Kate) lány leukémiás, és tulajdonképp erre épül a történet. A legkisebb (Anna) azért született meg, hogy Kate-nek legyen donorja. Anna emiatt nem háborog, mivelhogy ebbe született bele, neki ez a természetes, hiszen imádja a nővérét.
De mi van akkor, ha Anna egyszer csak úgy dönt, hogy nem szeretne a nővére donorja lenni? Mi van, ha úgy érzi, őt senki sem szereti, mert csak használják? Kihasználják. Ha Kate nem lenne beteg, Anna nem élhetne.
Ezért Anna 13 évesen úgy dönt, hogy zaciba adja az egyik láncát, és az árából felfogad egy ügyvédet. Bepereli a szüleit a teste feletti rendelkezés jogáért.
Nekem azért tetszett nagyon ez a könyv, mert nagyon érdekes, és nehéz témát feszeget. Joga van-e egy tizenéves kislánynak beperelni bárkit is? De ugyanakkor az is kérdés, hogy a szüleinek joga van-e a beleegyezése nélkül rákényszeríteni őt arra, hogy donorja legyen a saját testvérének?
Erről a könyvről rengeteget lehet vitatkozni, az én véleményem szerint (mivel itt a saját véleményemet kell leírni) Annának igaza volt. A szüleinek nincs joguk Anna teste felett rendelkezni, még akkor sem, ha kiskorú.
A végén volt a csavar, amire nem számítottam, nevezetesen, hogy Kate kérte meg Annát erre a perre, hogy ő meghalhasson. Merthogy már nagyon sokat szenvedett. Mondjuk az is felvethet egy újabb vitát, hogy ha Kate szereti a testvérét, akkor hogyan hagyhatja, hogy Annával ilyeneken menjen keresztül, pl. hogy veszekednek vele a szülei, vagy hogy elítél