ADATLAP
A nagymamám azt üzeni, bocs
Elsa majdnem nyolcéves, és különleges. Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez jobbára házbéli szomszédaikhoz , akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják. ...
Farkas Csilla véleménye:
Tényleg minden gyermeknek kell egy saját mese. Tetszett ahogy a meséből valóság válik, bár nekem a tudálékos majdnem nyolcéves kissé sok volt, az érzelmek vezérelte nagymamát inkább tudtam szeretni. Szeretnék ilyen nagymama lenni! Az egész történetből sugárzik az elfogadás és a szeretet.
Névte Lenke véleménye:
Fredrick Backman erőssége a valós és mély karakterek ábrázolása hétköznapi és mégis szokatlan helyzetekben. A különböző személyiségek és kapcsolataik fejlődésével igazi közösség alakul ki, ahol biztonságban és szeretetben élhetnek tovább. Hiába sejtjük a végét, mégis rabul ejt, és hogy hogyan jutunk el odáig. Az ember akit Ovénak hívnak után kicsit szkeptikus voltam. Rendben, hogy bele tudta élni magát egy harmincas férfi egy hatvanas férfi fejébe, de hogy tudná ugyanezt megcsinálni egy nyolc éves kislánnyal? De persze sikerült neki, mert nem felejtette el a lényeget: keresni egymásban az embert.
Kuzmann Attila véleménye:
Ez egy nagyszerű köny volt. Gazdagabb lettem tőle. Most már végleg beköltözött kedvenc íróim mellé a szívembe Fredrik Backman. Ez a második, amit tőle olvastam, a morc Ole kalandjairól szólt az első, tavaly, s most a nyolcévessé váló kincsvadász Elsa, másképp, de elolvadtam mindkettőtől. A nagymama, aki Elsa hadserege volt életében, mikor meghalt, egy tényleges hadsereget hagyott Elsára. Csak szépen fel kellett gombolyítani minden szálat a mesében. Amiben meg kellett védeni a kastélyt. És minden meséről kiderült, hogy igaz. A wors, aki azt a hercegnőt védte társaival, aki egy sérelem miatt elüldözte a kastélyát védő legerősebb védőket, Farkasszív, aki olyan hatalmas harcos volt, hogy nem az ellenségtől, hanem a saját erejétől félt, a magát az áradás ellen feláldozó száz hóangyal közül az egyetlen túlélő hóangyal mérhetetlen bánata, a két aranypáncélos lovag, akik a Morst szörnyetege ellen vonultak, és kinevették a félelmeket, legyőzve őket ezzel, a hercegnőbe szerelmes két hercegfivért, akik meggyűlölték egymást hosszas versengésükben, amely hercegnőnek viszont egy boszorkány ellopta a legféltettebb kincsét, és a sárkány, aminek minden mese végén ott kell lennie... Mind-mind előjönnek Félálomországból, hogy kiderüljön, végig ott voltak szem előtt, csak éppen senki nem vette a fáradtságot, hogy meglássa őket, csak nagymama, de ő sem mindig.
Homlok Renáta véleménye:
Kell egy Wors nekem is. :)
Rég olvastam ennyire jó könyvet. Először azt hittem, hogy csak azért tetszik ennyire, mert rég olvastam ehhez hasonlót. De nagyon gyorsan kiderült, hogy bármikor is olvasnám, imádnám, majd minden oldalon volt valami, ami nagyon tetszett. Megnevettetett, megdöbbentett, magával ragadott, sokszor szomorkodásra késztetett.
Azt gondolom, hogy a könyvhöz kell egy egyfajta életszemlélet. Talán egy lazább világképp, a másság/különlegesség/bolondság elfogadásának képessége, de talán ez annyira nem radikális, épp ezért bátran ajánlom mindenkinek.
A nagymama és Elsa karaktere is egyből belopja magát az ember szívébe. A nagymama hihetetlen. Pontosan tudja, hogy mi kell a különleges unokájának. Imádnivalók a kitalált történetei, én is szeretnék majd egyszer ilyeneket mesélni, mert „Szuperhősök márpedig minden hétévesnek járnak”.
Alig várom, hogy végre sor kerüljön az író többi könyvére is. :)
Keresztes Zsuzsa véleménye:
Nagyon cuki könyv :)
De persze komoly is...
"Nagymama és Elsa mindig együtt nézték este a híradót. Elsa olykor rávette magát, hogy megkérdezze, miért csinálnak a felnőttek egyfolytában ennyi baromságot. Nagymama erre mindig azt válaszolta, hogy az emberek általában véve seggfejek. Elsa itt közbeszólt, hogy ez azért nem egészen így van, ugyanis a felnőttek egy csomó jó dologért is felelősek a sok idiótaság mellett. Űrutazás, ENSZ, oltások, sajtreszelő, hogy csak pár példát említsünk. Nagymama azt mondta akkor, hogy az életben az a legnagyobb csavar, hogy szinte egy ember sem totális seggfej, és szinte egy ember sem totálisan nem az. A feladat pedig az, hogy az ember minél inkább a "nem az" oldalon próbálja tartani magát."
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Ové történetét olvastam előbb Backmantől, így ezt a könyvet sokáig ahhoz hasonlítgattam magamban. Alul maradt; az olvasás is nehezen ment, mert nem szeretem, ha keveredik a fantáziavilág a valósággal.
Aztán amint beletörődtem abba, hogy ez egy más jellegű mű, picit könnyebb lett. Az igazi megváltást az hozta, amikor kiderült, hogy nagymama meséi a valóság megszépített változatai, és minden mese hőse, története megfeleltethető valamelyik szereplőnek. Innentől tudtam élvezni a könyvet, együtt nyomoztam Elsával (mintha egy Agatha Christie regényt tartottam volna a kezemben, megfűszerezve Backman keserédes humorával).
A szereplők közül kettőt emelek ki:
Alfot, akit nem lehet nem szeretni, bármilyen morcos legyen is;
és Britt-Marie-t, akinél jobban megalkotott idegesítő karakterrel már rég nem találkoztam. (Örülök, hogy kapott egy külön könyvnyi életet a szerzőtől.)
Azt hiszem, megérdemel majd egy újraolvasást úgy, hogy jobban figyelek a mesékre.
J Csilla véleménye:
Backman nagyon a szívemhez nőtt, illetve mondhatnám, hogy utálom, mert miatta biztos idiótának néztek (Ove után ismét) a vonaton, metrón... mert vagy röhögtem, vagy bőgtem... ismét. Imádom a stílusát. Ove története egy hajszállal jobban tetszett, de ez is nagyon szép volt. Mindenkinek ilyen nagymamát kívánok és magamnak meg egy worsot:)
Kis-Szótér Andrea véleménye:
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert annyi jó olvastam róla, és nem hiába! Egyszóval: döbbenetes volt számomra! Egyszerre volt meseszerű, kedves, vicces, bájos és elbűvölő, sok szerethető és utálható szereplővel ugyanakkor ijesztő volt, néhol fájdalmas, sírós és kegyetlen! Engem nagyon megfogott, biztos nem egyszer olvasós könyv, mert még most is elgondolkodom és elmélkedem néhány során, mondandóján, amikor eszembe jut.
S nem szégyellem bevallani, úgy de úgy zokogtam a végén rajta, annyira szívszorító volt a vége. Szóval, szeretném még az író másik könyvét is elolvasni, csak most ezt egy kicsit hagyom ülepedni, mert kell egy kis rákászülési idő a szerző másik regényéhez!
Budai Judit véleménye:
Az év utolsó napjaira hagytam és igazán jól esett. Édes, keserű, sírós, nevetős. Nagyon megtetszett Backman stílusa, ezek után Ovét is elolvasom.
Csodálatos könyv. Félálomország és a valóság nem is áll olyan távol egymástól. Sőt! És egy tanulság, amit elviszek magammal a jövő évre: Minden jobb lesz, jó lesz. :)
Otártics Andrea véleménye:
A könyvkihívás során ez volt az utolsó könyvem. És remek választás. Többszörösen is. Nemrég vesztettem el valakit, aki nagyon közel állt hozzám. Mint, ahogy ebben a történetben is, nehéz nélküle élni. Ha lennének bárcsak pillanataim meg szuper-erőm, talán egy csomó minden másképp lenne. Mint ahogy a történetben is. Köszönöm ezt a mesét Fredrik Backman-nek. Mert minden JOBB LESZ, JÓ LESZ. SURE
Gyöngyi Vörösné Molnár véleménye:
Backman első könyve után kétségem sem volt afelől, hogy érdemes megvennem ezt a könyvet. Sőt, annyira bíztam benne, hogy jó lesz, hogy mindjárt kettő példányt vásároltam, az egyiket ajándékba szánom a férjem unokahúgának. Nagyon jó döntés volt!
Olvasás közben úgy éreztem, mintha az érzéseim húrok lennének egy hangszeren, és az író virtuóz módjára játszana rajtuk. Egyik pillanatban összeszorult a torkom, majd a könnyeim potyogtak nevetésközben, hogy az a sírásnak adja át a helyet, de hosszú szomorkodásra sem volt idő, mert jött valami más érzés...
Backman ugyanakkor gondoskodik arról, hogy a könyv vége felé a jó érzések legyenek túlsúlyban.
Silye Tibor véleménye:
Ritka az olyan regény, mint ez is. Engem első perctől kezdve magával ragadott, bár idő hiány miatt lassan haladtam vele. Elsa olyan gyerek, akit mindenki kedvel. Persze szemtől szembe kicsit idegesítő tud lenni, de olvasás során nagyon szimpatikus. Szeretnék ismerni ennyire okos gyereket. :) Nagymama szintén szerethető, bár ha velem csinálni meg azokat, amit a könyvben egyes szereplőkkel.. Hát nem tudom mennyire kedvelném. Azonban a regény története inkább nagymama leveleire összpontosít. Tetszett Félálomország és a valóság közötti párhuzam. Valójában szinte minden szereplő kedvelhető. Vannak, akik csak rövid ideig jelennek meg, de még őket is megszeretjük a végére. A regény egyszerre nevettet és szomorít el. A történet vége ugyanis tartogat meglepetéseket. Nagymama levelei pedig igazán érdekesek voltak. :)

http://discussion.blog.hu/2015/09/12/mert_minden_gyereknek_jar_egy_szuperhos
Pető Katalin véleménye:
Ezt a könyvet mindenképpen el akartam olvasni, bár nehezen illesztettem bele a listámba. Nagy volt az örömöm, hogy karácsony előtt, alatt és után játszódott.
Nem tudok rá jobb szót használni, mint azt, hogy SZENZÁCIÓS!!!!!!
Olyan érzelmi mélységekbe és magasságokba juttatott...
Annyi pozitív élményt adott...
Mindenkinek el kellene olvasnia, "ugye, Ulrikka?"
Sipos Angéla véleménye:
Egy hét éves kislány szemszögéből ismerjük meg a történetet, a szuperhős nagymamát , a "majdnem társasház" lakóit és a bonyolult emberi kapcsolatokat, amit a könyv olvasásával a főszereplővel együtt szép lassan kibogozunk. Mindenki megharcolta a maga "Vég-nélküli háborúját".Gondolatébresztő könyv, melynek olvasása közben az jutott eszembe az emberi kapcsolatokról, hogy legyen az munkatárs, ismerős, családtag vagy barát...mi nem ismerjük egymást igazán, nagyon sok emberi kapcsolat felületes, ismeretlenül megítélünk másokat, véleményt alkotunk és formálunk, majd ha eljutunk odáig, hogy tényleg megismerjük a másikat rájövünk sok mindenre....
A könyv olyan őrült, mint a nagymama, olyan meseszerű, mint belovagolni a felhőállat hátán Félálomországba, olyan titokzatos, mint Farkasszív, olyan kedves, mint a Wors, olyan édes, mint a fahéjas csiga...olyan szerethető, mint Elsa a Griffendél-sállal a nyakában. ...és igen szuperhősök minden hétévesnek járnak. Hiányozni fogsz Miamas! "Sure"
Gintli Júlia véleménye:
Keserédes.
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem Backman új könyvét, ez lenne az a szó.
Elsa küldetése, amire Nagymama utolsó kívánságát teljesítve indul, meglepő fordulatokat hoz. Elsa előtt feltárul Nagymama "azelőtti" élete, és rádöbben, hogy Félálomország hét királyságának hősei Nagymama meséiből - a miplorisi hercegnő, akiért két herceg vetélkedett; a tengeri angyal; Farkasszív, Mibatalos legkiválóbb harcosa, aki legjobban a saját erejétől félt; Miamas két arany lovagja - létező személyek, akik karnyújtásnyira élnek Elsától... Mert a legjobb mesék nem teljesen valósak és nem teljesen légbőlkapottak.
És Nagymama levelei és Elsa küldetése mindannyiuk életét megváltoztatják.
Mert "jobb lesz. Jó lesz."
K Zsuzsi véleménye:
♥♥♥♥♥♥♥♥!! Kedvenc könyvem lett. (Jó nyilván abból sok van, de top3ban tuti benne van.) Oké, persze, nem vártam sokkal rosszabbat Fredrik Backmantől Ove után. De ez.. Minden várakozásomat felülmúlta. Az összes szereplő akkora egyéniség. Egytől egyig. Elsával és Nagymamával pedig úúgy szeretnék találkozni. És részt venni a közös kalandjaikban. :D Meg elutazni Félálomországba. Annyira nagyon tetszett ez a megteremtett világ (kicsit Benigni Az élet szépjére emlékeztetett), ahogy igazából komoly dolgok vannak emögött, de mégis egy kalandos játék az egész. Az is nagyon tetszett, hogy megint, mint Ove-nél is, a durcás szereplőkben is ott volt igazából a szeretet. Minden volt a könyvben, de tényleg, szeretet, kaland, izgalom, meghatódás, humor, szomorúság, szerelem, halál, mese és valóság.. Vicces, keserédes és lélekemelő volt egyszerre. Nem szoktam nagyon könyveket újraolvasni, de szinte biztos vagyok benne, hogy ezt nem utoljára olvastam. Na, hát még mindig nem vagyok a szavak embere, de ez szerintem egy olyan könyv, amit nem lehet kihagyni, vagy legalább az esélyt mindenképp meg kell neki adni egyszer az életben. :)