ADATLAP
A párduc
Mikor 1958 novemberében Giuseppe Tomasi di Lampedusa szicíliai herceg egyetlen regénye megjelent a milánói Feltrinelli kiadónál, a szerző már halott volt. Talán a kézirat kalandos útja, az arisztokrata író személyét, sorsát övező homály avatta szenzációvá A párducot – az olasz kiadó egy év alatt 40 kiadást hozott forgalomba, s a regény egy csapásra világsiker lett – de páratlan diadalútját mégsem ennek köszönheti. Azért tartjuk ma már a világirodalom nagy regényei között számon, mert csodálatos művészettel rajzolja meg a modern Olaszország történetének elhatározó jelentőségű ötven esztendejét, 1860 májusától, amikor Garibaldi vörösingesei partra szálltak Szicíliában, hogy megteremtsék az egységes Olaszországot, 1910 májusáig, amikorra már végleg kialakult az a társadalm rend, amely ma is magában hozdozza történetének bonyolult ellentmondásait. Finom költészettel, pontos elemzéssel, minden mondatban ott szivárványló iróniával festi Tomasi di Lampedusa don Fabrizio de Salina herceg alakját, aki bölcs megértéssel, fanyar kiábrándultsággal érzékeli a nagy társadalmi földcsuszamlást, éles szemmel látja osztálya szükségszerű széthullását, de látja már a hatalomba belehízó polgárság gyarlóságait is. A nagy történelmi korszakváltás senkiföldjén áll az öreg herceg kételyek szaggatta gazdag emberségével, s önnön sorsával, töprengéseivel, a kor leglelkéről tesz tanúságot....
balla iren véleménye:
Nagy empátiával alkotja meg a herceg karakterét az író, érezzük, hogy közel áll hozzá a személyisége. Árnyaltan, mesterien érzékelteti azt a finom iróniát, mellyel ez a nagyvonalú arisztokrata a környezetében élő és megforduló embereket és saját magát is szemléli.Tancredi unokaöccse is ilyen ironikus alkat, ezért áll legközelebb az idős herceg szívéhez-bár három lánya mellett van egy fia is, de őt nem tartja örökösének.
A regény egyik csúcspontjának tartom a bál leírását.A főúri társaság minden héten más-más palotába hivatalos, egyre-másra szervezik a bálokat, mintha éreznék, hogy nem sokáig tudják fenntartani megszokott életüket.A herceg megérzi a pusztulás hangulatát; ez egy életforma , az arisztokrácia végnapjait jelenti-az ő szavaival a párducok és oroszlánok helyébe ezután a sakálok és hiénák lépnek, de Szicíliában nem fog változni semmi. Ugyanaz a kilátástalan nyomor és szegénység marad meg legalább egy évszázadig, ami már sok-sok százada uralkodik ezen a földön.Egyetlen megszálló hatalom sem tudott soha változtatni ezen, mivel az itt élő nép sem akart változni, ők így tartják tökéletesnek magukat.
Megrendítő a herceg halála; úgy érzi , az életerő úgy zuhog ki a testéből, mint egy folyó , majd az óceán hullámai.Számot vet életével és rájön, hogy életének hetvenhárom évéből csak három évet élt igazán-a többi hetven csak szenvedés és fájdalmak közepette telt. Tisztában van vele, hogy ő volt az utolsó Párduc, az utódai csak halvány epigonok a kiüresedett díszletek között.
Nem volt könnyű olvasmány ez a regény, két hétig tartott, míg sikerült kiolvasnom, de megérte, mert kitűnő, lélekemelő írás. Pompás film is készült belőle Luchino Visconti rendezésében, aki ugyancsak belülről ismerte ezt a világot.
Tóth-Kovács Nikolett véleménye:
Ízig-vérig olasz történet. Van benne szerelem, becsület, történelmi korszakváltás ihlette filozófia, vallás... jó könyv. Nem bántam meg. 10-es skálán 8-9.