ADATLAP
A temesvári lány - Anyuval az élet
A megrázó őszinteségű, személyes hangú, leginkább egyfajta sajátos naplóra emlékeztető könyv – anya és lánya „párbeszéde” az élet utolsó szakaszába érve – nem mindennapi kapaszkodót nyújt felderítetlen emberi kapcsolataink kibogozásához, megfejtéséhez. A történetek minden pillanatában ott a dráma, és ott a feloldozás, ott vannak a fogódzók, a megélt tapasztalások, hogy az élet olykor kikerülhetetlennek látszó buktatóin is át lehet evickélni. Az utolsó öt percben is. Nehéz pakkal megrakodva is. Nem biztos, hogy száraz lábbal, de partot érünk....
Antal Margit véleménye:
Sajnos már nem tudtam tőle megkérdezni mit is olvasna szívesen. Ezt sem!...és még annyi minden mást.... Lényegében azért választottam ezt a könyvet, mert édesanyám kedvenc lapjának egyik kedvenc újságírónője a szerző. Mellesleg, akit én is kedvelek az írásai miatt.
Tartalmát illetően nem teljesen erre számítottam, de mégis lenyűgözött az őszintesége, nemes egyszerűsége, megrendítően személyes hangvétele. Miközben megrendülten gondoltam arra, hogy ezek olyan nehéz évek, napok megtörve felemelő pillanatokkal, amin -sajnos-mindannyiunknak keresztül kell menni. Bár mennyire "tudatosan" tud rá készülni az ember, mégis amikor bekövetkezik kimondhatatlan fájdalom, üresség, tétlenség,tétova sehova nem tartozás, el nem mondott szavak nyomasztó súlya, kavargó gondolatok súlytalansága marad utána. Tudom... végigcsináltam! Kezdődik az újraértelmezés, helykeresés a világban, támaszok, tapogatópontok kialakítása..... védőháló nélkül. Nélküle.... mégis Vele. Hiszen a szívemben mindig itt lesz Velem! Köszönet az írónőnek, hogy volt mérhetetlen lelkiereje mindezt leírni ! A tavaszi napfényben áradó, madárcsicsergéstől mosolygós fa alá vittem vörös rózsát...NEKI.... a kedvencét !
Dudás Vera véleménye:
Megviselt ez a könyv. Nemrég vesztettem el a Nagymamám, akit ápoltunk, gondoztunk amíg csak lehetett. Az apró részletek fogtak meg a legjobban. A vége, amikor az írónő arról mesél, milyen üres lett minden, mennyire már, hogy nincsenek a megszokott zajok. Vajon tényleg mindent elmondtunk amit szerettünk volna? Vajon tényleg tudta, hogy ha türelmetlenek is vagyunk, nagyon szeretjük és nem fáradtság gondozni, vele lenni? Nagyon megható, és őszinte könyv. Szerettem minden betűjét.
véleménye:
Szép könyv. Természetes, őszinte, minden manír nélküli. Életképek, felvillanó jelenetek. Mintha fényképeket néznék.