ADATLAP
A tizennégy karátos autó
Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja. Gorcsev Iván milliomosként lép fel Vanek úrral, mint magántitkárával egyetemben, akinek munkaköri kötelessége többek között az, hogy helyettesítse főnökét az idegenlégióban... Vanek úr aztán többször is agyvérzés közeli állapotba juttatja feletteseit, miközben Gorcsev elnyeri szerelme kezét. De hová tűnt közben a színaranyból készült, tizennégy karátos autó?...
Zuzan Éva véleménye:
Grocsev Iván és Vanek úr egymásra találásával minden adott egy szórakoztató esti olvasáshoz. Ez a Nobel-díjas kezdés mindent visz, a helyzet meg csak fokozódik. Az író hozza a formáját, tehát a jókedv garantált.
Kolozsi Etelka véleménye:
Elolvastam :) Újra és újra elolvasom :)
Rejtőt megunni nem lehet. Ha borús az idő vagy a kedvem, a légiós kalandokkal garantált a vidám délután. Sajátos egyedi humora magávalragadó.
Rejtő az abszolút favorit nálam.
Gáspár Zsuzsanna véleménye:
Nem először olvastam el ezt a könyvet, de még mindig hangosan röhögök egy-két elfeledett, vagy újra felfedezett poénján. A helyzetkomikumok, a párbeszédek, a szereplők jellemzői mind-mind hihetetlenül szórakoztatóak.
Szokol Enikő véleménye:
Remek könyv volt!!! Rejtő humora nekem nagyon bejön. A kedvenc részem a könyvből az volt, mikor André a lakáj, egy hűséges bernáthegyihez hasonlítja a hűséges autót, ami mindig visszakerül gazdájához, Gorcsev közreműködésével! Vanek úr is hatalmas, főleg mikor keveri az állatneveket! Most olvastam először, de nem utoljára.
Németh Fruzsina véleménye:
Zseniális mű, könnyed és persze humoros. Gorcsev és Vanek úr alakja... Már kettejük találkozásakor gondoltam, hogy ebből valami igazán jó fog kisülni és igazam lett. Vanek úr megpróbáltatásai és Gorcsev folyamatos ígérgetése... hát igazán jól szórakoztam a könyv olvasása során. De a vége is nagyon találó, egy idilli képpel, a boldog családdal zárul, holott tudjuk jól, hogy Gorcsev számára nincs nyugalom, hiszen nem egy olyan figura. Ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik.
Bali Szilvia véleménye:
Ez a legkedvesebb könyvem Rejtő Jenőtől. Amikor először olvastam nagyon kellemes meglepetés ért, mert a kedvenc idézetem ebben szerepel. A mai napig nem találtam még ennél találóbb idézetet, így továbbra is marad a mottóm: "Az élet csak úgy szép, ha őrült is egy kissé..."
K Zsuzsi véleménye:
Jaaj, fergeteges megint. Gorcsev nagyot alkot. Illetve Rejtő Gorcsevvel. Talán a Grand Hotel meg A szőke ciklon a kedvencem, de ez is szorosan a nyomukban van. Mindig elgondolkozok, mi lett volna, ha Rejtő még tovább él.. Hány zseniális művel lettünk volna még ezeken is kívül gazdagabbak.. Örök kedvenc. Szerintem nem sok könyvvel vagyok így, de Rejtő tényleg szinte bárhol bármikor telitalálat. (Persze az is lehet, hogy még nem olvastam olyan könyvét, amire ez nem igaz. Mindenesetre A tizennégy karátos autó ezt a tényt erősíti. :) )
Szebek Katalin véleménye:
Imádom Rejtő humorát. Könnyed, vicces, történésekben gazdag a regény. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a fent említett tulajdonságokat egy könyvben. A karakterek szerethetőek, a végén happy enddel. Még igazán elhúzhatta volna a végét, szívesen olvasnám még Vanek úr légióbeli megpróbáltatásait.
Lipp Kinga véleménye:
Fel kell készülni a humorára. Fáradtan nem szabad.
Írni?
Olvasni.
Ja, hogy azt se. Kérem, ha valakinek ez már tudomány... És ki az a P. Howard?
Jenő.
Milyen Jenő?
Rejtő.
Ja, hogy inkognitóban?
Nem, ez a neve.
Kinek?
P. Howardnak.
De akkor miért P? Miért nem J? Ha már Jenő...
Mert álnév.
Vagy úgy. Igazán találhatott volna jobbat is.
Mi baja vele?
Olyan, nem is tudom. Magyarkodó.
Mi magyarkodó?
A neve.
Kinek a neve?
A Jenőnek. Rejtő Jenő. Ez olyan sablonos, olyan magyarkodó. Lehetett volna Gerbenbachter Atanáz is.
De hát ez a rendes neve. Az álneve a P. Howard!
Jaj, értem. De akkor ki az a Lola?
Milyen Lola?
Zwillinger Lola.
Na, látja, ez egy igen jó kérdés.
Ozsváth Zsolt véleménye:
Már nagyon rég terveztem olvasgatni Rejtő Jenőt. Sajnálom, hogy eddig vártam vele. De most bepótolom. Nagyon jó volt. Tipikusan olyan történetek, ha kézbe veszi az ember nem bírja letenni. Hihetetlen, pörgős a könyv, csak úgy faltam az oldalakat. Nagyon sajnálom, hogy vége lett, igazán kíváncsian olvastam volna további történeteket Gorcsevről, vagy fiáról, hihetetlen, hogy nyugodtan éltek amíg meg nem haltak :D
Szabó Adrienn véleménye:
Eddig még sosem olvastam Rejtő könyvet, tőle ez volt az első. A címe pont beleillet az egyik kategóriába, így került a kezembe. És nem bántam meg, egy nap alatt végig olvastam, le sem bírtam tenni. Eleinte furcsa volt a tekervényes beszéd, és az állandó bunyó, de rengeteget nevettem, miközben olvastam. Gorcsev Iván, ennek a regénynek a főszereplője fergeteges, de szerethető hazudozó. Vanek úr egy igazi tökkelütött. Privát Elek bandája pedig hihetetlen alakokkal van tele. Rég szórakoztam így egy könyvön, úgyhogy azt hiszem, jöhet a többi Rejtő könyv is :)
Horváth Alexandra véleménye:
Az elejėn mėg teljesen átjött Rejtő humora ės a könyv mondanivalója, de a vėgėre elveszett. Amennyire tetszett az elejėn annyira untam már a vėgėn. Valahogy hozzám ez a könyv se került közel.
Érsekné Liktor Edit véleménye:
Úgy gondolom, annak ellenére, hogy már minden könyvét olvastam egy ilyen listából nem hiányozhat Rejtő Jenő. A tizennégy karátos autó című regényét választottam, bár mindegy lett volna, hogy melyik, mindegyiket olvastam már sokszor, de mindig élvezem. Így aztán annak alapján választottam ki, hogy a listába hová tudom beilleszteni. :)

Sokat nem lehet mondani a könyvről, aki ismeri Rejtőt, ismeri ezt a könyvet is, aki nem, az olvassa el. :) Szórakoztató, remek kikapcsolódás olvasni bármelyik könyvét. Minden könyvében van pozitív hős, A tizennégy karátos autóban szeretnivaló Gorcsev, a becsületes csirkefogó, aki a szerelméért (meg amúgy is) gondolkodás nélkül bármilyen vakmerő dologba belevág. Jókat szórakozunk a kalandjain, aztán a végén elnyeri a jutalmát.
Budai Tibor véleménye:
Nem először, sokadszor. Úgy gondoltam a magyar ponyva királyának szerepelnie kell a listámon és könyveit amúgy is újra és újra olvasom. Ha igazán elegem van a világból, leemelek egy Rejtő könyvet a polcról, engedek egy kád forró vizet, és tetszés szerinti lapon elkezdek olvasni. A történek, poénok már a vénámban csörgedeznek.
A tizennégy karátos autó Gorcsev Ivánnal, Vanek úrral megismertet a tipikus rejtői karakterekkel. És ne feledjük: mégis csak egy olyan emberről szól, aki 21 évesen elnyerte a Nobel díjat!
(Kiegészítés 200 szóig)
Spoilerkedés nélkül nehéz tovább fűzni a bejegyzést. Talán két dolgot említenék meg.
- Kinek ajánlom Rejtőt? Mindenkinek, aki szereti az okos humort. A történetek talán kicsit férfiasak, a francia idegenlégióban, kikötőkben játszódnak. Jellemzőjük a krimi, misztika, nagy verekedések, és az olvasóban hirtelen feltörő kacaj. Éppen ezért nem ajánlom várótermekben, tömegközlekedési eszközön való olvasását.
- Mi Rejtő Jenő legfőbb „hozadéka” az utókornak? Rejtő „kapudrog”. Sokan kezdték A tizennégy karátos autóval, vagy valamelyik Piszkos Fred történettel és jutottak el a Csontbrigádig, vagy súlyosabb művekig, vagy esetleg más írók műveiig. Olyan is előfordult, hogy egy Rejtő könyv elolvasása után valaki kötelező olvasmányt olvasott!!! Súlyosabb esetekben teljes függőség alakult ki, ami például Olvass el 50 könyvet egy év alatt kihívások teljesítéséhez vezetett.
Vigyázat! Függést okoz! Csak saját felsőségre!
Csomós Mária véleménye:
Bocs, nem olvasok ilyen gyorsan, csak valami zavar támadt, vagy a rendszerben, vagy az én fejemben, mert nekem úgy rémlett, bejelöltem a könyvet.
Gyermek- illetve kamaszkorom kedvenc olvasmányait jelentették a Rejtő-könyvek, azt hiszem, mindet elolvastam, évről-évre újra és újra.
Gyerekeimet, akik sajnálatos módon nem ismerik, Rejtő-idézetekkel szeretem zavarba hozni, mint Mr. Collins mondaná, a helyzetre igazítva.
A múltkor, mikor az életben való érvényesülésről volt szó, elmondtam, hogy semmi sincs veszve, hiszen Gorcsev Iván is 21 évesen nyerte el a fizikai Nobel-díjat. Igaz, a makao nevű kártyajátékon...
Aztán, ha véletlenül valahogy foglalkozásokat sorolunk, önkéntelenül hozzáteszem"...meg a kőfaragók és a balettáncosok" Én nem is értem, hogy nem záhatja egy ember a szívébe Vanek B. Eduárdot, magántitkárt és légionáriust, vagy Wendiner Aladárt, a nyugdíjas artistát, aki vegetáriánus, oroszlán létére.
Tavaly a Nemzeti Könyvtár sorozatban megjelent Rejtő három műve egybekötve. Az előszóban olvastam, s mélységesen egyetértek vele, hogy a művek lefordíthatatlanok, és filmre át nem ültethetők. Azok a szófordulatok, amelyek csakis a magyar nyelv sajátjai, csakis olvasva érvényesülnek.
Még mindig találok bennük új szépségeket, új - bocsánat - röhögnivalót, s ha egy Rejtő-könyvet a kezem közé kaphatok, nem tudom osztani Mr. Bradford véleményét a Szőke ciklon-ból, miszerint "az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan!"
Balazs Diana véleménye:
Nem jött be végig, talán a sajátos humor, amit nem tudok "megemészteni". A történet egyébként érdekes, vicces és fordulatos, de azért volt olyan pillanat is, hogy fogtam a fejem, hogy lehetnek ennyire tökkelütöttek a szereplők
Kissné Bugyi Vivien véleménye:
Igazából nincs sok hozzáfűznivaló a könyvhöz, a szokásos fergeteges Rejtő-humort nem kell bemutatni senkinek.
Talán az egyik legpoénosabb könyv, amit tőle olvastam, IGAZÁN vicces volt, s nem csak a a szereplők, a párbeszédek, hanem maga az írásmód is, az írói kommentárok főként.
A történet alapjában véve sem lenne egyszerű, ha idiótábbnál idiótább húzások nem bonyolítanák meg különösképpen, akkor sem. Nagyon jó kikapcsolódás volt, jó alaptörténettel, változatos karakterekkel, helyenként jó sok izgalommal.