ADATLAP
Aludnod kellene
Egykorvolt, leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden. Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel. Az Aludnod kellene mozaikrészletekből összetapadó állapotregény, aprólékos-pontos atmoszférapróza, amely a szenvedő szerkezetek és vegetatív létezésformák kétségbeesett cselekvésmintázatait, legutolsó emberi küzdelmeit kegyetlen élességgel és kíméletlen, a melankóliát sem nélkülöző iróniával írja le....
Gere Ágnes véleménye:
Ha nem olvastam volna a Sátántangó-t vagy a Nincstelenek-et, biztosan elolvadtam volna a gyönyörtől. De így minduntalan ott motoszkált bennem az összehasonlítás, pedig küzdöttem ellene.
Sivár életek kusza töredékei hullanak az ölünkbe. Egy ne keresd a térképen, mert nem találod telepen ragadt emberek jövő, esemény és remény nélküli napjai. A nagy civilizáció közepette már-már hihetetlen, hogy ilyen helyek is léteznek. Pedig igen. Sokan vagyunk úgy, hogy kimenekülnénk a nagy városok zsivajából, valami csendes, eldugott helyre. De nem ide! Itt csak a gané lep be mindent.
Kiss Tibor Noéra érdemes odafigyelni. Még ha mardos is az, amit írt…