ADATLAP
Amrita
„Kötelező ​olvasmány, ha meg akarjuk érteni brit Indiát.” (Ashokamitran, a független India tamil irodalmának egyik legbefolyásosabb alakja)

„A legjobb könyv Amritáról. Melegen ajánlom minden külfödinek, mert ennek az egzotikus és enigmatikus nőnek az életén keresztül megérthetik Indiát.” (Khuswant Singh, minden idők egyik legismertebb indiai újságírója, parlamenti képviselő)

Amrita Sher-Gilt a legnagyobb festőművészüknek tartják az indiaiak, pedig a kivételes tehetségű, botrányos életű festőnő Budapesten, a Szilágyi Dezső téren született 1913-ban. Apja Umrao Singh Sher-Gil, pandzsábi arisztokrata polihisztor volt, anyja a magyar zsidó zongoraművésznő, Gottesmann Marie-Antoinette, nagybátyja Baktay Ervin, a híres orientalista. Amrita tehetsége már a Dunaharasztiban töltött gyermekévek során megmutatkozott, ám az erősödő antiszemitizmus miatt a család elhagyta Magyarországot. Párizs nemcsak karrierje felívelésének, hanem szexuális kísérletezéseinek is színhelye volt, Amrita nyíltan vállalta kalandjait férfiakkal és nőkkel egyaránt. Ekkor már ellenállhatatlanul vonzotta a Kelet, és alkotói-magánéleti-szexuális útkeresése a függetlenségi mozgalmaktól forrongó Indiában folytatódott. Sikeres és excentrikus művészként állandó vendége volt a társasági eseményeknek, viszonyt folytatott Dzsaváharlál Nehruval, a független India első kormányfőjével, és többször is találkozott Mahátma Gandhival, aki nagy hatást gyakorolt világképére. Szülei tiltakozása ellenére férjhez ment nincstelen magyar unokatestvéréhez, Egan Viktor orvoshoz. A magánéleti nehézségek ellenére Amrita művészként a csúcs közelében járt, amikor huszonnyolc évesen életét vesztette....
Békés Nikolett véleménye:
"If you go, I wanna go with you.
If you die, I wanna die with you. "

Számomra ezen művek, olyanok, mint másoknak egy gyümölcsöstál, tele finomabbnál finomabb gyümölcsökkel. Van amelyik édes, van amelyik kicsit savanyú, de együtt elfogyasztva a legkülönlegesebb ízvilágot adják és elégedettséggel töltenek el bennünket.
Egy kis könyvesbolt kirakatában fedeztem fel a kötetet, és a fülszöveget olvasva nem volt kétség, meg kell vennem.
Sosem hallottam a kötet előtt a festő művésznőről, amit igazán szégyellek.
A könyv olvasása közben megismerhettem a két háború idejében létező Indiát, a kasztrendszerét, politikáját, művészetét. Szinte együtt lélegeztem az ott élőkkel, akár brit, akár bármely más nemzetségű emberekkel.
A kötet nem csak egy egyszerű memoár. Sokkal de sokkal több. Egy adott korszak társadalom kritikája, mely hűen adta vissza az akkori nézeteket, eseményeket.
Amrita egy páratlan, igazi huszonegyedik századi felfogású nő, egy letűnt időszakból.
Páratlan intelligenciával, humorral, szabadság imádattal és féktelen szexuális étvággyal megáldott Nő volt és nem utolsó sorban fantasztikus tehetségű festő.
A könyv felénél jöttem rá, mennyire csodálom és kicsit féltékenységet éreztem a bátorságáért, hogy önmaga mert lenni egy zárt erkölcsű világban. Soha nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla, hogy kit bánt meg őszinte szavaival és, hogy milyen véleményt vált ki a festészetével.Az igazságot tartotta a legfontosabbnak és a szabadságot.
Számos szeretői közül, olyanok szólalnak fel egy - egy fejezet erejéig, akikre valamilyen nagyobb erejű hatást gyakorolt rájuk Amrita.
A könyv olvasmányosan van megírva, szépen összeszedett háttérmunka húzódik meg a sorok között, és folyamatosan fent tartja az olvasó érdeklődését.