ADATLAP
Anna világa – Történet a földgolyó klímájáról és környezetéről
A történet főszereplője Anna és Nova. Az elbeszélés kezdetén Anna tízéves, iskolába jár, barátkozik, olvas, kirándul, észreveszi a fiúkat, vagyis hát egyet. Néhány évvel később azonban különös dolog történik vele, furcsa álmai megzavarják éjszakai nyugalmát. Álmaiban egy olyan világban találja magát, ami a reális jövőben akár valósággá is válhat.
2082-t írunk, és Anna egy dühös kislánnyal, Novával társalog, aki Anna jövőbeli unokája. Nova az álmokban egy olyan világban él, amelyben már nincs klasszikus tél, tavasz, nyár, ősz, hanem meleg van, sokat esik az eső, és a déli országokból özönlenek a klímamenekültek északra. Nova dühös nagyszülei generációjára, vagyis Annára, mert hagyták, hogy mindez megtörténjen. Ő már nem láthat jegesmedvéket, oroszlánokat és még számos más állatot, a körülötte létező világ problémáktól terhes. Nova számítógépére installált egy applikációt, amely üzenetet küld neki, ha egy újabb állatfaj kihal a földön.
Anna szülei aggódnak a kislány álmai miatt, ezért pszichiáterhez küldik, aki komolyan veszi őt. Megnyugtatja, hogy nincs semmi különös probléma az efféle álmokkal. Számos izgalmas csavar van még a történetben, képzelet és valóság, álom és realitás keveredik benne.
Végig érződik, hogy a szerző elkötelezett környezetvédő, és okosan hívja fel olvasói figyelmét egy valós probléma komolyságára, nem fél tudományosan igazolt adatokkal és tényekkel alátámasztani mondandóját. Rendkívül okos és érzékeny könyv....
Stubán Éva véleménye:
Azonkívül, hogy kedvelem Gaarder munkásságát, azért is kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert egy jövőben természetvédelmi kreatív szakkörhöz keresek a diákok által is megérthető háttéranyagokat. Utóbbi célból valóban jó szolgálatot tehet ez a könyv, érthetően magyaráz, a kamaszok könnyedén beleélhetik magukat a szereplők bőrébe. A 2082-es világkép megindító és szívszaggató, és sajnos valóban illúziórombolóan realista.
Aki ismeri az író munkásságát, annak nem lesz meglepő, hogy környezetvédelmi témát filozófiai aspektusból is górcső alá veszi.
Mindemellett egy ponton a regény beleesik egy, úgy érzem, általános természetvédelmi propagandákra jellemző csapdába: előfordul, hogy sarkítva alkot véleményt, ítéli meg a 2012-es generációt, míg a a 2082-essel helyenként túlságosan elnéző. Például Nova felrója Annának, hogy a generációja tönkre tette a bolygót, de a regény végén megvalósított módszert leszámítva Nova generációja is szinte teljes apátiába burkolózik. Egyszer komplett generációt tesz felelőssé, hogy letarolták a bolygót, pár oldal múlva egy másik karakter kijelenti, hogy az egyén saját szűk környezetét leszámítva önmaga nem tudja hatékonyan megvédeni az egész világ ökoszisztémáját. Az egészben az a legzavaróbb, hogy nincs konstruktív vita a két világ között, még Annáék világmegváltó ötletét sem Anna valósítják meg, hanem Nova. Miért? Volt 70 éve, mit csinált addig? Még számos ilyen apró lyukat, ki nem fejtett környezeti problémát találunk a könyvben, nem hibátlan mű, de vitaindítónak jó alap.