ADATLAP
Anyósok városa
„Hárman voltunk ebben a házasságban…” „Emlékszem, amikor Diana hercegnő szomorú, nagy szemekkel felnézett a kamerába és elmondta az immár hírhedtté vált szavakat, én pedig azon tűnődtem, hogy mi a csudáról beszél, és csodálkoztam, hogy lehetett ilyen hihetetlenül teátrális. Most pedig, hetekkel a saját esküvőm előtt pontosan tudom, hogy mire gondolt. Az egyetlen különbség, hogy nekem nem egy szeretővel, hanem, egy matriárkával van dolgom. Őszintén mondom, nem tudom eldönteni, melyik rosszabb.” Ha az ellentétek vonzzák egymást, Ellie és Dan egymásnak vannak teremtve. Ellie – egy elit londoni szállodalánc marketing menedzsere – ösztönember; a televíziós producer Dan pedig mindent előírásosan csinál. Ellie úgyszólván árva – tizenhárom évesen veszítette el az édesanyját, apjával szinte sosem találkoznak -, Dan felső középosztálybeli családja viszont nagyon is összetartó. Kezdetben Ellie végtelenül boldog, hogy befogadja a Cooper família, s amolyan megtalált anyaként öleli magához Dan anyját, Lindát. Ám csakhamar rájön, hogy Linda „anyáskodása” lényegesen tolakodóbb annál, amivel akár a legjobb meny is megbirkózhatna. Mi a csudáról beszélhet Dan naponta kétszer az anyjával? És Linda miért hívatja ki Ellie-t egy fontos megbeszélésről valami semmiség miatt? És hogyan lesz a tervezett bensőséges polgári esküvőből királyi mennyegzővel vetélkedő, estélyi ruhás társasági esemény? És mi lesz, amikor megszületik az első unoka? Szórakoztató, megindító, tanulságos regény egy összetett és bonyolult kapcsolatrendszerről, a fiús anyáról, aki nem hajkandó tudomásul venni, hogy egyszer csak nem ő a legfontosabb nő a fia életében… A Nők városa és a Férfiak városa után, az Anyósok városával lesz kerek a Jane Green megalkotta hiteles és ragyogó humorral megírt családi kör- és kórkép....
Szalóky Diána véleménye:
Ezt a könyvet kb 6-8 évvel ezelőtt vettem, és most végre sikerült végigolvasnom, de ha nincs a kihívás, nem biztos, hogy megbirkózom vele. Nem azért, mert olyan rossz lett volna, csak már nem kötnek le az ilyen jellegű történetek.
A főhősnő számomra kifejezetten irritáló volt, mert mindig mástól várta a megoldást a problémáira, mindenki hibás volt, csak ő nem. Nyilván egy anyós konfliktust nem egyszerű kezelni, de ha már az elején lefektette volna a szabályokat, és ragaszkodott volna hozzájuk, nem fajult volna így el a szituáció. Ehelyett választotta a passzív-agresszív megoldást, ami majdnem a házasságába került.
Még egyszer semmiképp nem olvasnám el.