ADATLAP
Apák
George Washington Crosby élete végén családtagjai körében emlékszik vissza gyermekkorára, apjára és annak apjára, akiknek az életét köszönheti, s azt, amilyenné a neki rendelt idő alatt vált.
Apja, Howard Aaron Crosby házalóként kereste kenyerét, szappant, felmosórongyot, gombostűt, mindenféle háztartási csecse-becsét árulva a vidék magányosan és elzárva élő asszonyai számára - nem biztosítva ezzel túlzott gazdagságot családjának. Ám munkája tulajdonképpen csupán mellékes körülmény volt az életében, napjait álmodozva, elmélkedve, a természet és ezen keresztül egy magasabb valóság közelségének keresésével töltötte.
Nem is csoda, hiszen az ő apja, azaz George nagyapja lelkész volt, a lélek, nem pedig a gyakorlati élet embere. Úgy is végezte, hogy kifakult az anyagi világból: addig kereste a mélyebb értelmet s a magasabb létezőt, amíg a határok elmosódtak, s ő szinte észrevétlenül átkerült a túloldalra, ahonnan már nem tudott vagy talán nem is akart visszatérni.
Howarddal is sokszor előfordult, hogy bepillantást nyert a titkos ajtó mögé, amely a túlvilágra nyílik, s ízelítőt kapott a kozmosz nyers anyagából villámok formájában, amely alkalmakat a korlátolt emberek epilepsziás rohamként azonosítottak.
George a halálos ágyán végigtekint ősei életének során, s közben előtűnik a minta, amely apáról apára megnyilvánult, s amelyet ő szintén apja lévén két leánynak, nem akart továbbadni. Egész életében azon igyekezett, hogy apja álmodozó, költői, kaotikus életének ellentéteként megteremtse a racionalitás mérnöki rendjét. Most, a végére érve vele együtt gondoljuk végig, érdemes volt-e.

,,Kevés szerző első könyvéről mondható el, hogy tökéletes lenne... ám a listára most föl kell kerüljön Paul Harding elsöprő erejű regénye... Harding mesterművet alkotott." - National Public Radio

,,Paul Harding nagyszerű regényében benne van mindaz, amire az olvasók, az írók és a kritikusok vágynak." - San Francisco Chronicle

Paul Harding 1967-ben született zenész és író. Az Apák az első regénye, amely rögtön a megjelenése utáni évben el is nyerte a Pulitzer-díjat, illetve az elsőkönyveseknek járó Robert W. Bingham-díjat. 2012-ben Harding megkapta a Fernanda Pivano-díjat, amely egy olasz irodalmi díj amerikai szerzők számára. Második regénye, az Enon 2013-ban jelent meg Amerikában....
Sipos Angéla véleménye:
Szépen megírt könyv, ami valamiért mégsem volt nagy hatással rám. Voltak részek, melyek tetszettek, de voltak olyan részek is, melyek nem tudtak igazán lekötni.
A történet nem szippantott úgy magába, mint ahogyan azt gondoltam vagy szerettem volna.
Petruska Hédi véleménye:
Nagyon szép könyv, egészen különleges a hangulata, az író stílusa. Az életről szól, annak ellenére, hogy egy haldokló utolsó óráinak a visszaemlékezése. Mégis minden részében, az élet szépségei és gyötrelmei jelennek meg, különböző korokban az apák történetein keresztül.
Szabó Tünde véleménye:
Valamiért szeretem az órásmestereket. Nem tudom, miért, de valahogy van bennük valami varázslatos.
Érdekes volt megismerni George Crosby csapongó emlékeit, a három apa történetét. Maga a történet szomorú, de valahogy mégis kellemes érzések maradtak bennem. Lehet, hogy az író stílusa miatt, ami mindenképpen csillagos ötös.