ADATLAP
Aquis submersus
Theodor Storm elbeszélése a 19. századi német rövidpróza egyik remeke. Komor észak-német tájon áll egy templom, benne festmény; a kép szőke, halott fiúcskát ábrázol. A kép alján rejtélyes betűjelek, kiderül belőlük, hogy a gyerek az apja bűne miatt fulladt vízbe. Innen a finom művű elbeszélés címe, s ebből a rejtélyből bontja ki az író a 17. századi romantikus szerelmi történetet.

Johannes, a festő Hollandiából tér haza gyerekkorának színhelyére, a holsteini kastélyba. Hajdani gyámolítója, a földesúr a ravatalon, gyerekkori szerelme, Katharina a szomszéd birtokoshoz készül feleségül menni. A lány erőszakos, durva bátyja portrét rendel Johannestől – maradjon kép a házban az ifjú hölgyről. A festmény készülése közben meghitt gyerekkori kapcsolatuk szerelemként éled újjá. Nászukra azonban épp hogy sor kerül, a festőt elűzik, a megesett lányt pedig eltüntetik a rokonok. Évek múlva egy tengerparti faluba hívják Johannest – a pap arcképét kell elkészítenie. A komor, rejtélyes ember mellett szőke kisfiú sündörög, a paplak asszonya viszont soha nem látható – magányos, rejtélyes életet él. Egy véletlen folytán mégis találkozik a festő az asszonnyal, s felismeri Katharinát – találkozásuk végképp, sorsszerűen teljesíti be a tragédiát…...
Tóth Katalin véleménye:
Bevallom töredelmesen, nem szeretem a klasszikus romantikus könyveket, mikor erre rátaláltam, úgy éreztem ez a könyv elég is lesz nekem a maga hetvenöt oldalával. És így is lett. Kellemes volt a történet, örültem, hogy a főszereplő egy festő, kedves volt ahogy megelevenedett előttem a táj a falucska, a történet vége, mit ne mondjak eléggé kiakasztott, felelőtlenség magas fokon, tragédiával. Nem mondom, hogy utáltam, de nem kérném még egyszer. (Soha, soha többé)