ADATLAP
Az apostol
Petőfi Sándor 1844–1848 között kilenc elbeszélő költeményt írt. Többek között a János vitézt, Bolond Istókot, Szécsi Máriát… Kettőt befejezetlenül hagyott, a Táblabírót és a Lehelt. Az apostolt huszonhat évesen, 1848 júliusában kezdte el, augusztus idusán fejezte be, de szeptember közepén még egyszer átnézte, és elvégezte rajta a végső simításokat. Ez hihetetlenül rövid idö egy ilyen nagyszabású látomás megmunkálására. Nem egészen három hónapon belül történetté formálta Szilveszter hányódó életének szomorú vízióját. Méghozzá verses formában. lllyés Gyula „Költői szavak szótárának” nevezte Az apostolt, és nem véletlenül. „Hogy mit jelentenek műveiben ezek a szavak: boldogság, szabadság, Isten, pap, lázadás, zsarnokság, király, arra ez a modern hősköltemény felel, melyben az irodalomtörténet oly készségesen emelte ki, sőt túlozta a hibákat.” Ma olvasva az elbeszélő költeményt, megértjük, amit a segesvári halálban megdicsőült költő saját magáról írt, de amely sorok minden nagy poétára vonatkoznak: „Tanuljátok meg, mi a költő és bánjatok szépen vele… Tanuljátok meg, hogy a költő az istenség szent levele, melyet leküld magas kegyében hozzátok, gyarló emberek, amelybe örök igazságait saját kezével írta meg!”...
Liliom Rebeka véleménye:
Nagyon csodálatra méltó, milyen ember, mekkora hős vált Szilveszterből annak ellenére, milyen gyerekkora volt, és milyen emberek közt kellett felnőnie. Egyetlen vigasza az volt az életben, hogy egy nő igazán szereti, akit a feleségének mondtad, és aki gyerekeket szült neki. A börtönből kijőve sem adta fel azt a reményt, hogy az emberiség talán megváltozhat, hogy újra létezhet emberség ebben az elfajult világban. Ezért nagyon becsületre méltó. Nem beletörődve halt meg, hanem egy olyan cél mellett, ami végigkísérte életét, amiért tanult, küzdött és ellenállt.
Endrei Dorottya véleménye:
Szomorú, hogy úgy kell leélnünk az életünket, hogy végül is irányítva vagyunk. Bár ma már nem mondhatjuk ezt olyan durván, hisz a királyoknak már nincs akkora hatalmuk, sőt legtöbb helyen már demokrácia van, és az egyházak uralma is rág elmúlt, és mégse vagyunk ma se teljesen szabadok. Legalább a cenzúrát eltörölték az évek során. Talán nem is a balsors vagy a szegénység a legrosszabb Szilveszter életében, hanem hogy még azt se mondhatja ki amit igazán gondol, mert ha a "feljebbvalóknak" nem tetszik akkor mehet a börtönbe... Elgondolkodtató mű, néhol tényleg kicsit szívszorító, viszont nekem a verses forma sokszor levette a hangsúly a szomorúságról, de az is közrejátszhatott, hogy állandóan szomorúnak kellett volna lenne. De nem becsülöm le, tényleg nagyon jól megírta Petőfi.
Kasza Dóra véleménye:
Elgondolkodtató, szomorú történet. Szilveszternek nem volt egyszerű gyerekkora: lopnia, koldulnia kellett. Ennek ellenére mégis becsületes, tisztességes felnőtt vált belőle. Igazságérzete, erkölcsei vezérlik élete végéig, de sajnos ezt mások nem becsülik meg.
Csabai Regina véleménye:
Nekünk kötelező olvasmány az iskolában. Tetszett, hogy rövid, gyorsan a végére lehet érni és emellett nem unalmas. Viszont nagyon szomorú, szerintem senki sem érdemel ilyen sorsot és körülményeket, nemhogy egy kisgyermek. Szilveszter sajnos nagyon rosszkor és rossz helyre született, szinte egész életében magányos volt, senki sem szerette.
Nagy Gabriella véleménye:
Nálunk nem volt kötelező olvasmány ez a mű, mégis úgy gondolom, hogy inkább ezt kellett volna elolvasnunk nyolcadikban a Légy jó mindhalálig helyett (az értékelő ősi ellenfele ez a könyv...)
Egyrészt sokkal (sokkal, sokkal...) rövidebb, mint az, és így a lusta, nem olvasó tanulók is könnyebben rávették volna magukat az elolvasására, másrészt, és most nem akarok lekezelő, vagy bántó lenni, a nehezebb felfogású emberekhez is jobban eljut annak az üzenete, ha 58 oldalon egy olyan emberről olvasnak, aki soha nem akart rossz lenni, de a körülmények tönkretették, mint ha 318 oldalon keresztül olvasnak egy kölyökről, akit, bár nem tesz semmi rosszat, meggyanúsítanak, megaláznak meg tudom is én, még mit csinálnak vele (régen volt), de a gyerek olyan gyenge jellem, hogy inkább elmegy...
Kicsit eltértem a tárgytól, ugye? Sajnálom, de tényleg nagyon rühellem azt a könyvet (egész pontosan a főszereplőt)
Az apostol viszont nagyon tetszett. A Hamlethez hasonlóan itt is nagyon megsajnáltam a főszereplőt, hisz ő nem rossz, csak a saját erkölcsei szerint él, mégis a végén... hát... megszívja.És ebben az a legrosszabb, hogy az ő erkölcsei voltak helyesek egy romlott világban.
Csizmarik Anikó véleménye:
Petőfi Sándor az egyik kedvenc költőm, íróm. Nem véletlen, hogy Kosztolányi Dezső azt mondta, hogy a Szeptember végén egyik verssora a magyar költészet legszebb verssora (Elhull a virág, eliramlik az élet...) Nem volt kérdés, hogy az Apostol is tetszeni fog! Amilyen rövid, én annál jobban szeretem. a története pedig egyenesen telitalálat. Általában ezt a könyvet gimnáziumokban kötelező elolvasni, azonban azt tapasztalom, hogy nagyon kevesen értik meg a mű mondanivalóját abban a korosztályban.
Baka Barnabás véleménye:
Sokan rossz véleménnyel vannak róla, de nekem nem volt vele gondom! Talán kicsit túl rövid, volt, de szerintem az izlésemmel van gond! Jobban szeretem a hosszabb regényeket mint egy ilyen rövid elbeszélő költeményt! Mindenesetre a mély a mondanivalója! Tetszett!
Zári Brigitta véleménye:
Gimnáziumi kötelező olvasmány, még az iskolában el kellett volna olvasnom, és még az iskolában el is olvastam. Engem annyira nem fogott meg a történet, pedig egyébként nem szoktam elutasítani az olyan olvasmányokat, amelyek nem happy end-del végződnek. Voltak benne szép metaforák, de talán túl hosszú leírásokkal untatta Petőfi az olvasót.
Saróka Liliána véleménye:
Már gimiben olvasnom kellett volna, de talán akkor még nem értékeltem volna úgy, mint most. Bár most sem vagyok elragadtatva, talán még mindig nem volt megfelelő a pillanat az olvasásához.