ADATLAP
Az arany jegyzetfüzet
Anna Wulf sikeres írónő, aki egyedül neveli lányát az 1950-es évek Londonjában. Napjai rettegésben telnek. Attól fél, hogy idővel kicsúszik a lába alól a talaj, elveszíti kapcsolatát a külvilággal, és megőrül. Ezért naplóba kezd, gondolatait négy jegyzetfüzetbe rögzíti: a feketébe Anna múltja, a pirosba politikai nézetei, a sárgába az érzelmi élete, míg végül a kékbe a mindennapok történései kerülnek. Szerelem és visszautasítás, hűtlenség és szexuális felszabadulás, politikai szekértáborok és családi traumák, elvesztett haza és megtalált női identitás története. Az arany jegyzetfüzet, mely Doris Lessing főműve, és a 20. század talán egyik legfontosabb regénye.

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A nyolcvannyolc éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majda Fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté....
Zsuzsanna Volford véleménye:
Kiválóan megírt regény, mely hűen ábrázolja az adott korszakot, valamint a főszereplő és környezete személyiségfejlődését minden apró részletével, amin keresztül kell mennie a korszak során.
Benkő Dóra véleménye:
Az általam valaha olvasott egyik legjobb könyv. Méltán kapott Nobel díjat a szerzője. Sajnálom, hogy az előttem olvasók ezt másképp látják. Doris Lessing műveit olvasva, ne egy pörgős krimit várjunk. Több síkon és több szálon futnak a cselekmény szálai. Érdekes betekintést ad az 50-es évek világába és a háború alatti dél-afrikai gyarmati világra. Elvált, gyermeküket egyedül nevelő nők, kommunista párti nézetek, az abból való kiábrándulás és ezek mozgató rugói, az idő során felnövekvő fiatal generáció változásai, a hatások és az azokra adott reakciók. A mű második felében zseniálisan ábrázolja a főszereplő, Anna egyre előrehaladottabb megőrülését.
Bányai Noémi véleménye:
Borzasztóan megszenvedtem vele, és mivel könyvet nem hagyok félbe, nehezen, de átrágtam magam rajta. A szereplők egytől-egyig végtelenül idegesítőek, nem tudtam a legkevésbé sem azonosulni velük. A történet számomra vontatottan lassú, széttagolt és végtelenül unalmas volt. Olvasás közben elkalandoztam, nem kötött le.
Kovácsné Pécsy Katalin véleménye:
A nagy kihívásra választottam ezt a könyvet. Kíváncsi voltam rá, hogy miért kapott Nobel díjat. Az első pár száz oldal alatt szinte erőszakot kellett elkövetni magamon, hogy ne hagyjam félbe. Aztán volt a közepén pár száz oldal olyan rész, ami haladós volt, érdekesnek, főleg elgondolkodtatónak mondanám. Aztán a vége pár száz oldal maga volt a borzalom.
Megfejtenem nem sikerült, hogy miért kaphatta a Nobel díjat, de van pár tippem. Tán azért, mert a háború utáni időkben játszódik és sokat foglalkozik az akkori politikai helyzettel? Sok témát feszeget ezen kívül is, pl. a feketék és fehérek közötti konfliktust az afrikai gyarmatokon, az egyedül élő nők életét, az elvált nők életét, stb. De fő vonal a politika, azon belül is a kommunizmus különböző megnyilvánulási formája a különböző országokban (Szovjetunió, Kelet-Európa, Nagy-Britannia, Amerika, Afrika)
Egyébként meg az volt az érzésem, hogy az írónő ebbe a könyvbe mindent beleszórt, ami abban az időszakban eszébe jutott. Így aztán néha azt sem tudtam, hogy most mi van? A főszereplő való életéről olvasok? Vagy az írónő által kitalált írónő életéről olvasok? Vagy az írónő által kitalált írónő által kitalált valakiről????
Már maga ez is őrület, de az utolsó száz oldal már ténylegesen is az őrületről szólt.
Nem egy olyan könyv, amit jó olvasni, és jól érzed magad, amíg olvasod, pedig én ezért szeretek olvasni. A középső 3-400 oldal lehetett volna akár egy jó kis elgondolkodtató, érdekes könyv is, kár, hogy elé és mögé került még több száz oldal zagyvaság.
Körtvélyesi Erika véleménye:
A regény egy angol kommunista párti nő, Anna és barátnőjének, Mollynak a történetét meséli el, több, szaggatott részletben. Anna, az őrülettel, a teljes széteséssel küzdve négy naplóba írja életének eseményeit. Mindkét nő, férjezetlen, ezzel az elnevezéssel is jelzi a szerző, hogy nem szinglikről van szó, akik élvezik az önállóságot. Nem, ezek a nők férjre vadásznak, annak ellenére, hogy számos tapasztalatuk meggyőzte őket arról, hogy a férfiak csapodárok, szívesen hagyják el feleségüket egy kis kaland kedvéért. Molly színésznő, aki még mindig találkozgat volt férjével, hogy fiúk sorsát megbeszéljék. Anna egyetlen sikeres regényének jogdíjából él, és jótékonysági munkát végez a Párt számára. Anna folyamatosan nyafog, hogy mikor talál már végre valakit, de addig is minden pasival lefekszik. Az aranyjegyzetfüzet csak a könyv végén jelenik meg, ekkorra érti meg Anna, hogyha egyben akarja tartani az életét, akkor nem részletekben kell a valóságot szemlélnie.